Mátyás királynak tulajdonított, a történészek által több mint 130 évig elvesztettnek hitt dokumentumot találtak meg Besztercén.

Az értékes dokumentumot kedden, a Nemzetközi Levéltári Nap alkalmából tették közszemlére az észak-erdélyi városban, miután nemrég véletlenszerűen bukkantak rá az állami levéltár Beszterce-Naszód megyei fiókjának archívumában. Az iratot több mint 130 évig elveszettnek hitték a történészek – nyilatkozta Cornelia Vlasin, az intézmény vezetője az Agerpres román hírügynökségnek.

Elmondta: az 1470-ben keltezett iratot a megyei levéltár régi iratai között találták meg az állomány rendszerezésekor. Ez egy Hunyadi Mátyás által Erdély akkori vajdának küldött királyi parancs – mondta az igazgató.

Az 1470. február 21-én íródott latin nyelvű dokumentumban a király az erdélyi szászoknak biztosított szabadságjogok tiszteletben tartására kérte a vajdát.

Cornelia Vlasin úgy nyilatkozott, hogy az értékes dokumentumra az eredményes levéltári munkájuk szimbólumaként tekintenek, ezért kedden egy napra közszemlére tették a Nemzetközi Levéltári Nap alkalmából.

Az igazgató szerint az iratot Bukarestbe küldik restaurálni, helyenként ugyanis ragasztószalaggal volt megragasztva, és ezáltal sérült a papír, valamint a pecsét is töredezett. A restaurálás után a dokumentum visszakerül Besztercére, ahol a levéltár középkori gyűjteményét gazdagítja.

Az igazgató a helyi Bistriteanul lapnak úgy nyilatkozott, hogy Mátyás király levelét az erdélyi szászok történelmét összefoglaló, 1892-ben megjelent többkötetes Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen című műben is említik. Ebben azonban egy 1552-es, jelenleg Nagyszebenben őrzött másolatra hivatkoznak és hozzáfűzik, hogy a besztercei polgármesteri hivatalban őrzött eredeti dokumentum elveszett. Beszterce a középkorban az észak-erdélyi szászok székhelye, fejlett gazdasági és kulturális központja volt.

Az erdélyi szászoknak elsőként II. András király biztosított kiváltságokat az 1224-ben kibocsátott Andreanumban, majd több magyar király, köztük Mátyás is megerősítette ezeket. A kiváltságjogok a szászok önkormányzatát, igazgatását és a jogszolgáltatásukat érintették. Lehetővé tették számukra, hogy saját szabályaik és intézmények szerint működjenek, és viszonylag függetlenül éljenek az erdélyi rendiség keretein belül.