A külkereskedelem GDP-hez viszonyított arányában kifejezett világgazdasági nyitottság az 1970-es években 13% volt, 2005-ben már 28%, míg 2015-re a Világbank előrejelzése szerint elérheti a 31, 2030-ra akár a 34%-ot.
A világkereskedelem napjainkra tehát a világgazdasági növekedés legfontosabb motorjává vált. Amíg az elmúlt bő évtized kereskedelembővülésének húzóerejét a volt-szocialista blokk országainak reintegrálódása, illetve a fejlődő országok világkereskedelembe való bekapcsolódása adta, addig a
következő évtizedre a fejlődő országok súlyának rohamos növekedése lesz jellemző, amelyben Kína és India világkereskedelmi előretörése lesz a meghatározó. Ágazati szinten a világkereskedelem növekedésének húzóágazata a szolgáltatások kereskedelme volt és várhatóan az is marad.
A magyar gazdaság fejlődése szorosan követi a globális folyamatokat, a gazdasági növekedés meghatározó forrása a külkereskedelem. A kereskedelmi forgalom GDP-hez viszonyított 126 százalékos aránya világviszonylatban is rendkívül magas külgazdasági nyitottságot jelent. A nagyobb versenyhelyzet és az újabb globális kihívások ellenére a kis, nyitott magyar gazdaságnak elemi érdeke a globalizálódó világgazdasági folyamatokban való aktív részvétel. Nem lehet kérdéses, hogy a magyar külpiaci stratégiának a liberalizáció jegyeit kell magán viselnie még a globális egyensúlytalansági kockázatok megjelenésének, illetve a fejlődő országok teremtette növekvő versenyhelyzet miatt jelentkező protekcionista gazdasági tendenciák ellenére is.
A nemzetközi kereskedelem szabályrendszerét illetően az Európai Unió által kötött megállapodások, míg az Unión belüli kereskedelem vonatkozásában a belső piac szabályai érvényesülnek. Ebből a logikából fakadóan elemi érdek a magyar lobbytevékenység dinamizálása európai szinten, hogy a magyar diplomácia ha nem is döntéshozói, de legalább döntés alakító szerepet játszhasson a nemzetközi kereskedelempolitikai tárgyalásokon, illetve az Európai Unió jövőképének alakításában. Ez azért is különösen fontos, hiszen a magyar értékesítési mozgástér az európai gazdasági térség fejlődési potenciáljának és növekedésének függvénye.
A külkereskedelmi tevékenység dinamizálásának kulcsa a diverzifikálás földrajzi és ágazati szinten. A földrajzi diverzifikálásra az Európai Unión belül az újonnan csatlakozott országokkal nyílik lehetőség. Érdemes a régi EU piacok diverzifikálása, ami csökkentené az egy-egy ország importkeresletének csökkenéséből származó keresleti hatások veszélyeit. (lásd Németország) Az Unión kívül a magyar gazdasági diplomácia fontos feladata a keleti-európai gazdasági együttműködés dinamizálásának elősegítése, az orosz és ukrán piac adta lehetőségek feltérképezése, a másik lehetséges iránya a magyar külpiaci megjelenésnek Dél-Kelet-Európa. A magyar külpiaci stratégiának fontos hangsúlyt kell helyezni a néhány éven belül világkereskedelmi nagyhatalommá avanzsáló Kínára, az ottani exportlehetőségek feltérképezésére.
A hazai gazdaságpolitika elemi érdeke a magyar kis- és középvállalati tevékenység előmozdítása. A külkereskedelem dinamizálására ágazati szinten a szolgáltatások kereskedelme ad lehetőséget. A hazai vállalatok az innovatív, kisebb tőke és nyersanyag befektetésre, de nagyobb tudás-inputra szoruló ágazatokra specializálódtak, amelyek külpiaci megjelenését a magyar stratégiának is elő kellene segíteni.
A világgazdasági nyitottság új kihívások elé állítják az országot, amelyek kezelése fontos és a magyar gazdaságpolitika számára alapvető feladatokat definiál. Ennek kapcsán megfogalmazódó feladat: 1) az energiafüggőség mérséklése mind az energia hozzáférés lehetőségeinek javításán, mind az energiafelhasználás gazdaságosabb megoldásainak keresésén, az energiahatékonyság elősegítésén keresztül. 2) az euró bevezetése, ami csökkentené az esetleges sokkhatások kialakulásának veszélyét. Egyrészt a magyar külpiaci tevékenység számára kiszámítható cserearányviszonyokat teremtene az árfolyamok alakulása szempontjából, másrészt a külső finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés lehetőségeit javítaná, 3) az adósságbiztonság erősítése középtávon az euróövezeti tagsággal, ami Magyarországot a jelenleginél akár kedvezőtlenebb adósságfelhalmozási folyamatok sem ingatnák meg, hiszen az euró stabilitását az eurózóna pénzügyi stabilitása szavatolja. A jelenlegi környezetben elemi érdek a hazai megtakarítások növelése, illetve a beáramló működőtőke szintjének fenntartása a gazdasági egyensúly fenntartása érdekében.
