Török Gábor szerint alapvetően három, egymást erősítő magyarázata lehet ennek a politikának: amit a Fidesz megtanult, ami a Fidesz mostani politikájából következik és ami a Fidesz számára jelenleg kedvezőnek látszik. A Fidesz politika-felfogásában a harcnak, a konfliktusok vállalásának mindig is kitüntetett szerepe volt. A párt vezetői számára politikai beilleszkedésük, beletanulásuk során alapvető tapasztalattá vált, hogy a számukra kedvezőtlen (vagy nem kedvező) hatalmi viszonyokat csak érdeksérelmek árán, éles küzdelemben tudják megváltoztatni. Szemben az MSZP-vel, amely a diktatúra idejéből örökölt beágyazottsága és szervezettsége okán általában a status quo-ban volt érdekelt, s ezért a konszenzusos politikát inkább vállalhatóbbnak gondolta (szavakban mindenképp, de időnként tettekben is), a Fidesz meggyőződésévé vált, hogy táborteremtésre, hosszú távú megmaradásra és a struktúra átalakítására egyaránt a konfliktus lehet alkalmas.

Láthatóan a 2002-es vereségből sem azt tanulta meg a párt és vezetője, hogy helyesebb lett volna gesztusokat gyakorolni, mérsékeltebben politizálni, kevesebb frontot nyitni, hanem éppen ellenkezőleg: azt, hogy még több keménységre és határozottságra lett volna szükség - véli a politológus. A teljes elemzést elolvashatja Török Gábor blogján.