Michael J. Hassett, a bostoni Dana-Farber rákkutató intézet munkatársa kollégáival közel hétezer olyan, 65 évesnél nem idősebb mellrákos nőt választott ki az amerikai nagyvállalatok egészségügyi adatbázisaiból, akiknél 1998 január és 2002 december között diagnosztizálták a tumort. A csoport fele a mellrák diagnózis után 12 hónapon belül kemoterápiában részesült, a másik fele nem.

A kutatók statisztikailag elemezték a betegek kórtörténetét, és a kiegészítő orvosi ellátást igénylő mellékhatások alakulását. Hassett szerint a kemoterápia következtében fellépő nyolc komoly káros mellékhatás (láz, fertőzés, a fehérvérsejtek vagy vérlemezek alacsony száma, hányinger, hasmenés, alultápláltság és kiszáradás) gyakrabban fordul elő, mint azt a klinikai kísérletek említik, ezért a véltnél több szenvedést okoznak a betegeknek.

A káros mellékhatásnak kitett páciensek kórházi ellátására a biztosítók évi átlagban 1 271 dollárral többet költöttek, ambuláns ellátásuk pedig 17617 dollárral került többe, mint azon betegtársaiké, akiknek nem rendelt kemoterápiát az orvos - olvasható az eurekalert.org című angol tudományos hírportálon.