© Dripnet

Negyedszázada óvják népegészségügyi kampányok a lakosságot a túlzott napozástól, s ez idő alatt háromszorosára nőtt a napfénynek tulajdonított bőrrák (elsősorban a melanóma) eredetű halálozás - indítja a Medical Hypothesis orvosi szaklapban most szeptemberben megjelent tanulmányát Anthony J. Yun, a Stanford Egyetem kutatója. Szerinte a napozás elkerülését ajánló orvosi vélemények - legalábbis a legutóbbi adatok ezt mutatják - alábecsülték a napfényfüggő biológiai folyamatokat, amelyeknek nagy szerepük lehet a rák elleni védelemben is. Az egészségügyi világszervezet szaklapjában, a WHO Bulletinben Robyn M. Lucas, az Ausztrál Nemzeti Egyetem professzora pedig azt fejtegette a közelmúltban, hogy a károsnak mondott sugarak túlzott kerülése a lakosság széles körét érintő D-vitamin-hiányt idézett elő. Márpedig e hiánynak komoly szerepe lehet különféle tumoros betegségek kialakulásában, elegendő mennyisége ugyanakkor védhet a rák ellen, vagy legalábbis lassíthatja a daganatok fejlődését.

Nem lenne szabad a meglepetés erejével hatniuk ezeknek a megállapításoknak, hiszen bő másfél évtizeddel a D-vitamin 1920-as "felfedezését" követően (lásd Napvitamin című írásunkat) Sigismund Peller amerikai orvos már felismerte a napfény rákellenes hatását. Egy másik, a Cancer Research című szaklapban 1941-ben megjelent tanulmány pedig rávilágított, hogy az észak-amerikai kontinensen a rákos halálozás gyakorisága délről északra haladva mintegy két és félszeresére nő, aminek hátterében a napfény hatására szintetizálódó D3-vitamin hiányát sejtette a szerző.

Az akkoriban visszhangtalan következtetések csak az 1980-as évek elején tűntek fel újra a tudományos közleményekben, legelőször a vastagbélrákot, majd egy 2002-es kiterjedt kutatásban már 14-féle tumortípust hozva összefüggésbe azzal, hogy a kevesebb napozás miatt nem éri az embereket a korábbi mértékű ultraibolya B (UVB) sugárzás. Az ennek hatására a szervezetben termelődő D3-vitamin szerepét tekintette át Cedric F. Garland, a Kalifornia Egyetem professzora egy idei - több mint kétszáz korábbi vizsgálat eredményeit összegző - közleményében. Végkövetkeztetése szerint egyre több adat bizonyítja, hogy e vitaminfajta hiánya állhat a mell-, a vastagbél-, a prosztata- és a petefészekrák hátterében is. A legalacsonyabb D-vitamin-szintet mutató nők körében például ötször nagyobbnak bizonyult a mellrák kockázata, agresszívebbnek a tumornövekedés és rövidebbnek a túlélési idő, mint a legmagasabb D-vitamin-szintűeknél.

Azért is aggasztóak ezek a megfigyelések, mert becslések szerint a Föld északi féltekéjén élők közel fele D3-vitamin-hiányban szenved. Különösen a téli hónapokban, mivel a mérsékelt égövi éghajlaton a téli nap e szempontból egyáltalán nem hatásos, így tavaszra még az előző nyáron sokat napozók szervezetében is a kritikus szint alá csökkenhet a D-vitamin-tartalom. Mivel az UVB sugárzás az egyik legfontosabb forrása a D3-vitaminnak, nem szabad elfeledkezni - hívják fel kutatók a figyelmet - a napfény hasznosítását befolyásoló tényezőkről. Például a bőr minőségéről és állapotáról. Kiderült ugyanis, hogy idős korban a bőr negyedolyan hatékonysággal szintetizálja a D-vitamint, mint a fiataloké. Az idős embereknek így még a napos Ausztráliában és Új-Zélandon is mintegy háromnegyede szenved D-vitamin-hiányban.

De paradox módon sokat nyom a latban a bőr pigmentáltsága is: amerikai feketék szervezetében a vizsgálatok szerint tizedannyi D-vitamin képződik napfény hatására, mint a fehér bőrűekében, ezért körükben mintegy kétszer gyakoribbak és súlyosabbak is a vitaminhiányból eredő daganatos megbetegedések. De a D-vitamin-hasznosítást rontja az elhízottság, a koleszterincsökkentők vagy a D-vitamin-receptornak egy minden harmadik embert érintő változata, minek következtében kétszer valószínűbben fejlődik ki prosztata- vagy mellrák.

Mindezek fényében különösek a még mindig a napozás ártalmait hangsúlyozó, több mint két évtizedes kutatásokra alapozó népegészségügyi ajánlások, amelyek átgondolását újabban egyre több tudományos közlemény sürgeti. Még a bőrrákra vonatkozó megállapításokét is. A European Journal of Cancerben két éve megjelent vizsgálat szerint csupán a 15 éves kor után elszenvedett legalább tíz komolyabb (hólyagos) leégés mutat összefüggést a fokozott melanómakockázattal, de az nem, hogy élete során valaki hány órát tölt napon. Ráadásul egy tavalyi amerikai kutatásból - újraelemezve 528, az 1980-as években diagnosztizált melanómás esetet - kiderült, hogy annál tovább éltek a betegek, minél többet napoztak életükben. Épp ezért ma már számos kutató tartja elhamarkodottnak a napellenes kampányokat, bár abban mindenki egyetért, hogy a legfontosabb alapelv a leégés elkerülése és az UVB sugárzástól elsősorban a vörös hajú, szeplős embereknek, illetve a bőrükön sok anyajegyet viselőknek kell tartani. Nehéz persze megmondani, mennyi a szükséges és elégséges napdózis, mivel elvileg a csak a kart és az arcot érő napi tízperces napozás már biztosítja a szükséges D-vitamin-felvételt, ám ezt az átlagot jelentősen módosíthatja a napsütés intenzitásának évszakonkénti változása, a légszennyezés vagy a már említett egyedi (kor, bőrszín) tényezők.

A biztató eredmények dacára még számos vizsgálatra lenne szükség a D-vitamin pontos szerepének tisztázásához a daganatos betegségek megelőzésében. A HVG által megkérdezett meteorológus és orvos szakértők mindazonáltal figyelmeztetnek arra, hogy az említett kutatások - az ultraibolya sugárzás és a bőrrák közti, már bizonyított összefüggések miatt - korántsem írják felül a napozással kapcsolatban az utóbbi évtizedekben megfogalmazott fenntartásokat. A "napi szükséges 10 percet" pedig a legtöbben, akár nyáron, egy délelőtti bevásárlás során amúgy is kinn töltik, így a szakértők szerint biztosított az elégséges D-vitamin-szintézis. Gary G. Schwartz és William J. Blot, az amerikai Wake Forest Egyetem kutatói pedig egy idén áprilisi állásfoglalásukban - elismerve a D-vitamin és a rák megelőzés kapcsolatában feltárt eddigi eredményeket - emlékeztettek arra, hogy korábban a béta-karotin (az A-vitamin előanyaga) rákellenes hatását is hasonló eufóriával fogadták, majd a kontrollvizsgálatokból (igaz, csak dohányosok körében) éppen az derült ki, hogy növeli a tüdőrák kockázatát. De a minap maguk az illinoisi Northwestern Egyetem - a D-vitamin hasnyálmirigyrákot megelőző hatását publikáló - kutatói figyelmeztettek arra, hogy még nem áll rendelkezésre elég vizsgálat ahhoz, hogy meg lehessen mondani: kinek mikor és mennyi vitaminra lehet szüksége.

SZENDI GÁBOR