Mi történik a sikeres újraélesztésen átesett betegekkel az egészségügyi ellátórendszerben: megkapják-e azt az ellátást, amely fokozott  biztonságot és a hosszabb túlélés esélyét nyújtja számukra, s ha nem, hogyan lehetne ezen javítani? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Magyar Oxiológiai Társaság, a Magyar Resuscitatios Társaság valamint a Magyar Kardiológusok Társaságának Aritmia és Pacemaker Munkacsoportja.

A hirtelen szívhalál hátterében gyakran szívritmuszavar áll, amely legtöbbször minden előjel nélkül lép fel. A hirtelen szívhalál túléléséért a mentőszolgálat újraélesztési kapacitásának javításával - több mentőautó és defibrillátor -, és az utca embere újraélesztési képességének és készségének fejlesztésével lehet küzdeni - kellő felvilágosítás és oktatás révén. 

A hirtelen szívhalál bekövetkeztekor ugyanis a beteg élete jó eséllyel megmenthető, amennyiben a segítség 5-8 percen belül megérkezik. Mivel ezt a kiérkezési időt a mentőszolgálatok még a legfejlettebb országokban sem képesek mindenhol garantálni, a túlélés esélyeit legjobban az úgynevezett laikus újraélesztők bevonásával lehet növelni.

A sürgősségi ellátásban az utóbbi években végzett fejlesztéseknek köszönhetően egyre több a hirtelen szívhalálból újraélesztett beteg. A kórházból való távozás után azonban nincsenek teljes biztonságban; ezen segíthet az a további beavatkozás, amelynek során az úgynevezett kardioverter-defibrillátort ültetik be. A szerkezet stopperóra méretű, a mellkas felső részébe, a bőr alá ültethető elektronikus szerkezet, amely a vénákon keresztül bevezetett elektród(ok) révén képes ingerelni, és ezáltal összehúzódásra késztetni a szívizmot, illetve képes olyan sokk leadására, amivel megszüntethető a szívritmuszavar. 

A szakemberek szerint  a készüléket kötelező beültetni minden, szívritmuszavar miatt sikeresen újraélesztett beteg esetében, mivel a szívritmuszavarok megismétlődése nagyon valószínű. Magyarországon az utóbbi években egyre több kardioverter-defibrillátort ültettek be: míg 2003-ban 37 beültetés, addig 2006-ban ennek közel duplája, 63 beültetés jutott egymillió főre vetítve. Ez a szám azonban még mindig rendkívül alacsonynak számít a nyugat-európai átlaghoz képest.