Az önellenőrzés olyan jellemvonás, amely azért felel, hogy mennyire hangolódunk rá a társadalmi hagyományokra, és hogyan mutatjuk magunkat mások előtt.

Az erős önellenőrzők kiváló tárgyalási képességekkel büszkélkedhetnek, és könnyebben jutnak előléptetéshez is - magyarázza a Northwestern Egyetem kutatója, Michael E. Roloff. A szakértő szerint ezeknek az embereknek azonban árnyoldaluk is megmutatkozik, ha a szerelmi kapcsolataikról beszélünk. Az erős önellenőrzők talán vonzónak tűnnek számunkra, de ők maguk kevésbé elkötelezettek, és nem annyira boldogok a párkapcsolataikban, mint azok, akik kevésbé ellenőrzik saját viselkedésüket – mondja a kommunikációs tudományok professzora.

A vágy, hogy megfeleljenek a szituációnak vagy a környezetüknek, megakadályozza az erős önellenőrző egyéneket abban, hogy önmagukat adják a találkák során – mondja Roloff. Az ilyen típusú emberek szeretetreméltóak, sikeresek, bár úgy tűnik, meglehetősen felszínesek. Kerülik az olyan helyzeteket, ahol túlságosan meg kell nyílniuk, mert az számukra veszélyes. Így partnerük nem tudhatja, mennyire tetszik nekik.

“Ez nem jelenti azt, hogy szándékosan akarnak félrevezetni bennünket, egyszerűen csak vonzó módszerekkel érik el céljukat, de ezáltal nem tudnak igazán boldogok vagy kitartóak lenni a párkapcsolataikban” – szögezi le a szakember.

Ezzel szemben a kutatók azt találták, hogy a kevésbé önellenőrző emberek, akik a legkevésbé akarnak megfelelni másoknak, és nem rejtik véka alá érzéseiket és véleményüket, hogy elkerüljék a konfliktusokat, sokkal inkább elkötelezettek és elégedettebbek a kapcsolatukban. Sokkal nyíltabban, személyesebben beszélnek, de olykor meg is bántják társukat. Nyílt kommunikációjuk és hűségük elnyeri méltó jutalmát.

Szerencsére az önmegfigyelés általában nem fordul elő szélsőséges formákban. A kutatók nem vizsgálták a résztvevők partnereit, ami Roloff szerint egy következő kutatási terület lehet. A felmérés során közel száz egyedülálló személyt vizsgáltak.