„Ha együttesen nézzük a Németországban működő 33 anatómiai intézetet, a tudományos célra felajánlott holttestek száma évek óta meghaladja a keresletet” – állítja Friedrich Paulsen, a Martin Luther Egyetem anatómia intézetének professzora.

Axel Burchardt, a jénai Friedrich Schiller Egyetem szóvivőjének nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy mi vezetett a nagylelkűség eme hullámához a gyászoló családok körében: általában a kutatóintézetek állják a temetés költségeit, miután a holttestet felboncolták. Burchardt azt is megjegyezte, hogy ha csak egy szívet vagy vesét távolítanak el egy személyből, a temetés költsége a családot terheli.

Heike Boehme-Kueppenbender, a német temetkezési vállalkozók szövetségének munkatársa szerint a temetők magasabb adóterhei mostanra azt eredményezték, hogy egy temetési szertartás átlagosan 3 ezer euróba kerül, míg „luxustemetések esetében a határ a csillagos ég” – tette hozzá.

2004. óta a társadalombiztosítási alap szintén lecsökkentette az 1000 eurós illetményt a temetésekre. Egyes családoknak állami hozzájárulást kell kérniük szeretteik temetéséhez, míg mások Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban vagy Svájcban kerestek olyan helyszíneket, ahol a temetkezés költségei alacsonyabbak.

„Már nem kell reklámozni magunkat az újságokban”

Andreas Winkelmann, a berlini Charite oktatókórház professzora elmondta, mindig olcsóbb a holttestet tudományos célokra eladományozni, bár szerinte szinte sosem ez az egyetlen oka a felajánlásoknak.

Frankfurtban Christof Schomerus, a Goethe Egyetem anatómia tanszékének munkatársa szerint a felajánlott holttestek száma 3-5 éve folyamatosan emelkedik. „Évente 30-35 holttestünk van, de a hallgatóknak csak 20-25-re van szükségük. A maradék 10-15-tel állandó továbbképzést tartunk az orvosoknak.” Schomerus személy szerint nem bánja a többletet az egy évtizeddel ezelőtt tapasztalható hiány után: „végre nem kell hirdetéseket feladnunk az újságokban”.

A hátrány az anatómiai intézetekre háruló magas költségek, mivel a német törvények előírják, hogy minden holttestet – akár felboncolták, akár nem, el kell temetni vagy hamvasztani. Az intézetek régebben támogatást kaptak az államtól az elhantoláshoz, a támogatást azonban 2004-től megszüntették. A költségeket tovább növeli a szállítás és a tárolás kiadásai is, ezért a német intézetek körülbelül negyede 450 és 1250 euró közötti díjat szabott ki minden holttestre. Münchenben az önkéntesek „szíves megértését” kérik az 1150 eurós díj miatt, bár „sürgős esetben” lehetőség van az egyeztetésre. Az ottani anatómiai intézet elimerte, hogy néhány önkéntes a díj hallatára visszalépett holttestének felajánlásától, ennek ellenére rengeteg adományozó van, ezért kénytelenek korlátozni a számukat.

Hannoverben csak helyi lakosok jelentkezhetnek. Más nagyvárosokban, például Lipcsében, Frankfurtban és Hallében az adományozóknak az adott intézet 100 kilométeres körzetében kell lakniuk. „Nem szeretnénk, ha holttest-turizmus indulna meg” – indokolta a döntést Schomerus. Míg Sabine Loeffler, a lipcsei egyetem munkatársa elismerte, hogy az új jogszabályokkissé szigorúak.