"Az idei családi kiruccanás helyszínéül három gyerekkel (3, 6 és 10 évesek) a Hungest Hotel Galyát választottuk, mert több gyermekbarát weboldal is ajánlotta. Az információk szerint a hotelben minden egy helyen van ahhoz, hogy mind a gyerekeknek, mind a felnőttek jól érezzék magukat. A foglalás igen egyszerű, de az árak  megdöbbentőek. Tisztában vagyunk azzal, hogy négy csillagos szállodába készülünk, de az 50 000 forintos apartman szoba ára félpanzióval, azt jelenti, hogy három éjszakát nem úszunk meg 200 000 forint alatt a szokásos nyaralási sallangokkal. Ez az összeg pedig nagyon sok, ha azt nézzük, hogy három gyerek van velünk, és hogy ennyiért már nagyon szerényen Horvátországba is ki lehet ruccanni, mégpedig nyolc napra, nem háromra. A vendégek többsége - mint később kiderült - hideg élelemmel és üdülési csekkel nyaral, fiatalokat egyáltalán nem látunk.

Érkezésünkkor a recepciós igen udvarias, és simán veszi az első akadályt, amikor kiderül, hogy nem azon a napon érkezünk, melyre a foglalás szól. A csomagjainkat londiner szállítja az elegánsan berendezett apartman szobába (egybenyíló szoba családosoknak, kanapéval), amelyben még európai szemmel is aligha lehetne hibát találni. A kanapé ágyon kényelmesen elfér két gyerek, a hálószobában pedig két felnőtt, és még pótágyat is kaptunk. Igaz, ettől a 42 ezer forintos feltüntetett szobaár felkúszott 50 ezerre (annak ellenére, hogy az értéksietési vezető a telefonon arról biztosított, hogy a 3 éves korúaknak a szálloda díjtalan). Fürdőruhára váltunk a rekkenő hőségben és az udvar felé vesszük az irányt, de a szállodának sajnos nincsen kültéri medencéje, csak uszodája, ez pedig katasztrofális hiány négy csillagos besorolásnál és a mostanság oly forró nyári szezonban.

A lélegzetelállító panorámájú kertben négy-öt korosodó vendég napozgat, csendesen szundizik. Mi pedig őszintén megijedünk, hiszen szinte ZEN élmény honol a helyen, amíg a gyerekek – a mi gyerekeink - üvöltve be nem vetik magukat a játszótérre. A Hungest Hotel Galya úgy tűnik a wellness és gyermekbarát hotel címek között lavírozna, amely - mondanunk sem kell - totálisan halálra ítélt feladat. Az első ránézésre makulátlannak tűnő hotel mélyebb tanulmányozás után, már nem tűnik olyan európainak. Az amúgy mutatós fa mászókák mászásra alkalmatlanok. Bicepszből rönkről rönkre csimpaszkodni sajnos nem sok gyerek tud, a csúszdáról pedig puha érkezésre alkalmas felület híján teljes térdhorzsolással érkezünk. Még szerencse, hogy akad Hamupipőkés ragtapasz a tarsolyunkban, így a napozóágyban pihengetni vágyók csak 10 percig hallgatják az ezer decibeles gyereksírást. 

Az uszoda felé vesszük az irányt. A rendkívül csúszós hely egy babapancsolóból, egy időzített programozású élményfürdőből és egy mély vizű medencéből áll. Újabb hiszti. A nagy medence túl mély a hatévesnek, a babapancsoló túl csecsemő a háromnak. Marad a 2x2 méteres területű élményfürdő, ám mindenki ott nyomorog, és a tízpercenként váltó relaxáló hidromasszázs összes kivezető csöve foglalt, egyenként! Sőt! Van, amelyikkel két fenékkel osztoznak. A három évest fogni kell, mivel az úszógumi használata ebben a medencében tilos. A hat évesnek pedig az úszómester megtiltja az ugrálást - jogosan, hiszen csakis emberi húsra érkezne. A hidromasszázs tényleg mennyei, amikor odaférünk és a gyerekek nem fuldokolnak, a vécé viszont kimondhatatlanul gusztustalan, és koszos, a bűz pedig kiszivárog az uszodába. Kimenekülünk a szabadba, a hegyi levegő istenien friss az uszodaihoz képest, és mi fáradtan rogyunk a napozó székbe, amely alattunk rogy össze. A darab szemmel láthatóan nem négy csillagos, a mázsányi párját pedig 100 méterről kellene lecipelnie a vendégnek, mert erre már nincs szállodai alkalmazott.

A bár fele indulunk, a megpróbáltatásokra jól esne egy korsó hideg hazai sör, és úgy tűnik a délelőtt alatt megedződtünk, hiszen a nyekkenés alig hallható, amikor a kedves csapos lány közli, hogy csak  750 forintos Gösser van. Megosztozunk egy korsón, de a srácoknak is osztoznia kell a Fantán, hasonló okokból. A bár és napozó közti tetemes távolságot veszélyesen omladozó lépcsőkön tesszük meg. Senki sem fogyaszt, de most már tudjuk, hogy nem csak a távolság miatt. A srácok tekéznek a parkban, majd sakkoznak, remekül elvannak. A szabadtéri sakk idilli környezetbe van, igazán kár hogy az összes lónak lehasadt a feje, a bástya ormait meg rojtosra rágta az idő. A homokozóban sincsenek játékok, csak egy törött gereblye, meg két lapát, de várat így is lehet építeni. A homok száraz, víz kellene. Leleményes szülők vagyunk, és homokozó vödör híján kukázni kezdünk műanyag ásványvizes flakonok után. Leesik az állunk, mit találunk a kerti kukákban, több napi hideg élelem maradékokat, rántott csirkét, kockás szalvétába csomagolt párizsis zsömlét, és mindent mást, amit a pár óráig nyitva tartó szembeni boltban kapni lehet. Nyilvánvaló: nem minden vendég fizetett félpanzióra, vagy pedig a gyerekeknek túl hosszú az idő a két étkezés között. 

Szomjunkra mi is az élelmiszer bolt fele vesszük az irányt. A minibárban árult 400 forintos ásványvíz nem lenne gond ha üzleti úton járnánk, de elrettentő, amikor három gyermeket kell megitatni. Az élelmiszerbolt azonban „hol bolt hol nem bolt”, és többet van zárva, mint nyitva. Nem nyitunk újabb fejezetet a tulajdonos üzleti érzékéről, hiszen világos az árakból, hogy ugyanakkora profitot szeretne rövidebb nyitvatartási idő alatt, mint a mátraházai közért. Mivel alkoholt fogyasztottunk, esélytelen az autóba ülés, Mátraháza egyébként is legalább 20 perc , marad tehát a csapvíz a srácoknak, reméljük hogy az is négy csillagos, mint a szálloda.

A vacsoráig a hotel brosúrájában egekig magasztalt vadas parkban ütjük el az időt. Itt szarvassokkal, kosokkal és egy őzikével, találkozunk, rozsdás kerítések mögött. Az őzike igen barátságos, és ez feledteti a háromévessel, a csúszdától lehorzsolt térdeit, de a parknak itt vége is van, egy elhanyagolt tenisz pálya után visszafele vesszük az irányt. Elhaladunk egy izgalmasnak látszó - fák között kifeszített - akadálypálya mellett, de a használata pénzhez, biztonsági felszereléshez és személyzeti felügyelethez kötött, a jelentkezők listája pedig több alkalomra előre be van telve. Zokogó gyerekek mellett mi is zokon vesszük, amiért nem találkozunk „Kérjük foglalja le időben a helyét...” táblával, és nem figyelmeztetett bennünket a recepciós sem. A srácok alig férnek be az másnap délutáni csapatba, pedig az akadálypálya talán az egyetlen dolog, amely kritikán felüli, mert az X-box szoba is erősen lelakott, kontakthibás konzolokkal, és videójátékokhoz nem értő személyzettel.

Vacsoraidő van, és mi időben érkezünk a tömeg elkerülésére páylázva. A lélegzetünk eláll, a választék határtalan, két fajta leves, három fajta köret és vagy hat fajta húsétel, plusz néhány kombináció vár minket, salátákkal, sütikkel és gyümölcsökkel. Az ajánlat elképesztő de a séf csak a biztosra, a menza kajára megy. A májgaluska leves, a hétköznapi tokány, és a csőben sült pulyka az első igazán gyerekbarát dolog a Hungest Hotel Galyán. És ez elfelejteti velünk, hogy a halálosan unalmas menüből azért hiányoznak az erdei gombás és a vadételek, amelyek pedig hozzá tartoznának a Galyatetős élményhez. Nekünk legalábbis sok minden hiányzott, legalábbis azért az árért, amit kifizettünk.

KOB