Az orvosok számára legalább olyan fontos tisztában lenni mindazzal, ami hiábavaló vagy veszélyes, mint tudni, mely terápiák számítanak főnyereménynek. Mégis ferde képet kapnak a felfedezésekről, ha csak abból tájékozódnak, amit az élenjáró egészségügyi szaklapok hoznak le. Az ok: öt kutatási kísérletből kevesebb mint egyet ha publikálnak. Az emberi kísérletek túlnyomó részének eredményeit mélyre elássák, olyan okok miatt, amelyekre talán sosem derül fény – állítja egy új tanulmány a daganatokkal foglalkozó szakfolyóirat, a The Oncologist szeptember 24-ei számában.

HPV-vakcina. Nem minden kísérlet jár sikerrel © Túry Gergely

Az elmúlt kilenc évben az Egyesült Államok nemzeti egészségügyi hivatala (National Institutes of Health, NIH) kezelte az egészségügyi klinikai tesztek nyilvántartásba vételét. A gyakorlat szerint a kutatóknak maguknak kell regisztrálni vizsgálataikat a ClinicalTrials.gov-on. Különben a főbb egészségügyi szaklapok nem fogják a kutatás eredményeiket közzétenni.

A Seattle-ben található Washington Egyetem két szakembere, Scott Ramsey és John Scoggins átnézték ezt a nyilvántartást minden olyan, a rákkezelés hatékonyságával kapcsolatos kísérlet után kutatva, amelyet az elmúlt egy évben folytattak le – mindössze 2028-at találtak. Ezután összevetették a kísérleteket az amerikai Országos Orvostudományi Könyvtár (National Library of Medicine, NLM) átfogó adatbázisa, a PubMed által kilistázott összes publikált tanulmánnyal. Ez ugyanis minden, szakértői folyóiratokban valaha közkinccsé tett egészségügyi, és azzal kapcsolatos tanulmány hivatkozását tartalmazza.

A rákkutatással kapcsolatos kísérleteknek, amelyeket az elmúlt 12 hónapban fejeztek be vagy állítottak le, mindössze 17,6 százaléka volt a PubMed által felsorolt folyóiratokban közzétéve – jelentette a két kutató. Még ha a leállított klinikai teszteket – amelyek szegényes vizsgálati eredményekkel szolgáltak, nem sikerült elég pácienst toborozni hozzájuk, vagy egyéb okból kifolyólag vetettek véget nekik – leszámítjuk, és az elemzést a befejezett kísérletekre korlátozzuk, a közzététel mértéke nem éri el az ötből egyet. A gyógyszergyártók által szponzorált kísérletek alacsony publikációs aránnyal büszkélkedhetnek: mindössze 5,9 százalékkal. Összehasonlításképpen, klinikai kísérleti hálózatban végrehajtott vizsgálatok 59 százalékának adatait publikálták.

A két kutató összesen 341 közzétett rákkísérletet talált a nyilvántartásban. Ezek kétharmada számolt be – valószínűsíthető vagy egyértelműen hatékony – pozitív eredményekről. Nem véletlen, hogy a szerzők úgy vélik: új elemzésük felveti a publikációs elfogultság jelenlétét. Feltételezésük szerint sok – ha nem a legtöbb – publikálatlan kísérlet hatástalan kezeléseket tartalmazott. „Különösen aggasztó – bizonygatják –, hogy rendkívüli módon szegényes az iparág-szponzorált kísérletek bemutatása, mivel a gyógyszergyártók azok, akik igyekeznek kivizsgálni a szabadalmaztatott gyógyszerek értékét – melyek közül már több is klinikai használatban van.”

James H. Doroshow, az amerikai Rákellenes Intézet (National Cancer Institute, NCI) kezeléssel és diagnosztizálással foglalkozó részlegének igazgatója rávilágított, hogy az elmúlt egy évben az intézetük által finanszírozott kísérletekben mintegy ötvenezer páciens vett részt – azaz kísérletből van bőven. "Az, hogy a rákkezeléssel kapcsolatos klinikai kísérletek végső hatékonyságának vagy mérgező tulajdonságainak adataihoz való hozzáférés látszólag hiányos minden szponzor, de különösen az iparág által finanszírozott kísérletek esetében, többszörösen veti fel a tudományos és etikai kérdéseket" – vádaskodott a szakember a témával kapcsolatban a lapban megjelent kommentáló vezércikkében.

Például, amikor az orvosok egy újszerű kemoterápiás koktél fejlesztésébe kezdenek – ezek olyan gyógyszerkeverékek, amelyeket kezdetben önmaguk tesztelnek –, toxikus reakciók is jelentkezhetnek. Doroshow szerint ezért nagyon sürgető, hogy a lehetséges mellékhatásoknak akár csak a gyanúja is azonnal ismertetve legyen „a teljes onkológia közösség számára a szakértői vizsgálati irodalomban”. Ezen felül, néhány gyógyszerbiztonsági kísérlet eredményeit nem publikálják, vagy nem teszik ezt idejében annak érdekében, hogy informálhassák a további kísérleteket végzőket. Ez a gyakorlat valószínűleg nem folytatódik – mutat rá –, amióta egy új szövetségi szabályozás értelmében megbírságolhatók azok a kutatók, akik nem tesznek eleget közzétételi kötelezettségüknek minden kormányzati pénzből finanszírozott kísérletük végeredményéről. Mi több, a rákkezelési kísérletek során az NCI megköveteli, hogy a kutatók ne csak a végleges eredményeket tegyék közzé – az eljárások sikerességétől vagy kudarcától függetlenül –, hanem folyamatosan adjanak tájékoztatást az adatokról.

Egy következő vezércikkben a The Oncologist vezető szerkesztője, Gregory A. Curt (az AstraZeneca gyógyszergyártó egyik alkalmazottja) és Bruce A. Chabner főszerkesztő (a Harvard Orvosi Egyetem szakembere) Ramsey és Scoggins új elemzését „gondolatébresztőnek és nyugtalanítónak” találta. Minimum – érvelnek –, úgy kell tekinteni az adatok nyilvánosságra hozatalára, mint adósságra a tudományos kutatók által toborzott páciensekkel szemben, akik „drága idejükkel, jó egészségükkel, és nem utolsó sorban az életükkel” járultak hozzá a kísérlethez. Szerintük ez különösen igaz a gyógyszergyártók kísérleteire, különösen amióta „az iparág vált az új gyógyszertesztek fő szponzorává”.

De Curt és Chabner azt is gyanítják, hogy a gyógyszergyártókon kívül akad más is, akinek érdeke elfedni a rossz adatokat. Például a tanulmányok szerzői "szembesülhetnek azzal is, hogy akadályokba ütköznek olyan lapot keresve, amely hajlandó lenne egy negatív vagy szegényesen tervezett kísérleteről szóló beszámolót ehozni". A két szakember szerint így „szükség van új helyszínre” is, ahol iktatni lehet a jól végrehajtott, de negatív eredménnyel zárult kísérletek eredményeit is. Az elképzelések szerint az adatbázisnak nemcsak a PubMed-en, hanem más keresőmotorok által is böngészhetőnek kell lennie. Jelenleg egyébként a The Oncologist éppen azt veszi fontolóra, vajon alkalmas-e a rákkutatással kapcsolatos adatok gyűjtésére.

Összegzésként elmondható, egyre nehezebbé fog válni a kínos eredmények eltüntetése, a gyógyszergyártók és mások számára egyaránt – ám meglehet, erre éveket kell várni. Addig is reménykedjünk: az amerikai kutatásfinanszírozó ügynökségek, kórházak és orvosok nem osztják azt a véleményt a kísérletek adatairól, hogy a jó hír az, ha nincs hír.