Creative Commons

"Oroszország nagy ország. Mint tudjuk. Vagyis dehogy tudjuk. Szerintem egy olyan magyarnak, aki nem járt Oroszországban, fogalma sem lehet arról, micsoda távolságok vannak ebben az országban. Persze mindenki tudja, hogy Moszkva-Vlagyivosztok az nyolc nap és hogy Moszkvában több mint tízmillió ember él. Ráadásul a városokban azzal a biztos tudattal építkeznek, hogy nem fognak kifogyni a helyből. A panelrengetegek sokkal szellősebbek, mint nálunk, unos-untalan megszakítja őket egy nagyobbacska tér vagy park. De ezeket a nagyságokat megtapasztalni, az embernek a saját bőrén megérezni, sokszor félelmetes érzés.

A rövid ám annál emelkedettebbre sikerült bevezető után, mégsem Oroszország történelmi-, kulturális- vagy földrajzi-nagyságairól lesz szó, hanem a távolságok legyőzésének egy sajátos formájáról a marsrutkázásról, mellyel a kis distanciákat gyűrik le az hétköznapi orosz emberek, és a szegény turisták.

A marsrutka magyar nevén iránytaxi. Tulajdonképpen egy olyan mikrobuszról van szó, amely egy megadott útvonalon közlekedik, és ezen az útvonalon kis túlzással bárhol leinthető, és bárhol le is lehet szállni róla. A marsrutkák átalakított, legtöbbször gázüzemű mikrobuszok, ahol a helykihasználásnak egy igen magas fokára értek el. A megszokott kilenc helyett járművekben legalább tizennégy szék van, és ha engedékeny a sofőr (mindig az), pár embernek állva is lehet utazni.

Creative Commons

Moszkvában a marsrutka a méltán híres metróhálózat miatt kissé háttérbe van szorulva. Inkább területileg, mint nagyságrendileg. A belvárosban nem is nagyon lehet találkozni velük, de az egyes külvárosi megállókon már komoly marsrutka-állomások vannak, kihasználva a külvárosokba, Podmoszkovije-be tartó embertömegben rejlő vásárlóerőt. Péterváron viszont már a Nyevszkijen is találkozhatunk marsrutkákkal. A metróval nem rendelkező városok többségének tömegközlekedése pedig szinte teljes egészében ezekre a féllegális vállalkozásra épül."

A teljes cikk az oroszorszag.blog.hu oldalon olvasható