Flickr (Creative Commons)

"A síbot beleakadt a lécembe, kicsavarta a karom, én pedig ráestem” – meséli Rita a fájdalmas esetet Ausztriában, a judenburgi kórház traumatológiai osztályán. A 24 éves magyar lány könyökét négy és fél órás műtéttel rakták össze. A baleset Lachtalban, Ausztria egyik legolcsóbb síparadicsomában történt, ahová a vendégek túlnyomó többsége Kelet-Közép-Európából érkezik.

„Kann nicht Schi fahren, kann nicht Deutsch sprechen” (nem tud síelni, nem tud németül) – idézi osztrák kollégáinak jellemzését a magyar betegekről Rita kezelőorvosa, Korzenszky László, aki kis kitérővel az Országos Mentőszolgálat éléről került a judenburgi kórházba. Igaz, az osztrák idegenforgalom felelősei óvakodnak rosszat mondani a vendégeikről, de a magyar érdeklődő megérezheti, hogy honfitársainak nem túl jó a hírük: ugyanúgy viselkednek a sípályán, mint az országutakon. A legfőbb baj az, hogy a legtöbb magyar síző és hódeszkás évente csak néhány napot, legfeljebb egy hetet tölt havon.

Flickr (Creative Commons)

A legveszélyesebb nap a vasárnap és a kedd. Az utazási irodák turnusai többnyire szombati érkezéssel kezdődnek, és a balesetek negyede rögtön a síelés első napján bekövetkezik. Aki viszont a vasárnapot átvészelte, az általában keddre bátorodik fel – sokszor túlságosan. Az Allianz Hungária biztosító statisztikái szerint a legtöbb balesetet a 17–27 éves fiatalok szenvedik el.

„A jó felszerelés, főképpen az utóbbi években elterjedt carving- (különösen fordulékony) lécek azt a téves érzést keltik, mintha az embernek remekül menne a síelés” – tár fel egy további okot Karl Fussi, a Murau–Kreischberg síközpont igazgatója. 

Ráadásul a magyarok csak elvétve viselnek sisakot vagy gerincvédőt. A sisak életmentő szerepe legutóbb Dieter Althaus türingiai tartományi miniszterelnök újévi balesete kapcsán került szóba (HVG, 2009. január 10.), és az akkori tragédia azt is jelzi, mennyire veszélyes lehet egy ütközés. Ezek hátterében sokszor az áll, hogy nem tartják be a sí-KRESZ-t, pedig a pályákon sok helyen már közlekedési táblák is jelzik a veszélyeket.

Flickr (Creative Commons)

A sísérülések többsége törés, és az a rákfenéjük, hogy a csontok többnyire elmozdulnak. Míg régebben egyszerűen begipszelték, Ausztriában ma már többnyire műtéttel kezelik a törést. „Már az 1800-as évek végén használtak csontvelőüregen belüli rögzítést, és sokan kísérleteztek implantátumokkal” – idézte fel Sárváry András egyetemi tanár, a Péterfy Sándor utcai kórház baleseti sebészeti osztályát vezető főorvos. A mai technikát azonban éppen a síbalesetek hívták életre. 1958-ban Svájcban alakult az a munkacsoport – Arbeitsgemeinschaft für Osteosynthesefragen –, amely kidolgozta az implantátumos kezelés mai módszertanát, ezt ma rövidítve AO-nak nevezik. Fémlemezt fektetnek a csontra, és csavarokkal rögzítik az egyes darabokat. Ez gyorsabb gyógyulást tesz lehetővé, ráadásul lábtörés esetén a beteg nem válik hónapokig járásképtelenné. „Sok előnye mellett az eljárásnak vannak hátulütői is. A leggyakoribb ilyen a fertőzéses szövődmény, de egyre gyakrabban lép fel fémallergia, és törhet az implantátum is” – mondja Sárváry.

Nem veszélytelen a speedride sem, az az új extrém sportág, amely az ejtőernyőzés és a síelés keresztezéseként jött létre. A sportolók kis ernyővel a fejük felett, hol repülve, hol sízve siklanak le – többnyire a kijelölt pályákon kívül. Ilyen kaland közben csapódott egy sziklának egy pécsi fiatalember február elején a franciaországi Orcieres-ben. „A kórházban kiderült, hogy eltört a térdem, és elszakadtak a szalagok – idézte fel Szabolcs. – Kényes műtét várt rám, inkább mentőt kértem, hogy azzal hozzanak haza.”

Flickr (Creative Commons)

Ez egybevág az Allianz tapasztalataival, hogy a sérültek szeretnék minél előbb Magyarországon folytatni a kórházi kezelést vagy az utógondozást. Talán azért is, mert például egy osztrák kórházban legalább 3000 euró egy műtét. Ehhez jön a napi ellátás költsége, ez 4-600 euró között mozog. Ha a beteget helikopterrel szállították, az percenként 60-70 eurót jelent.

Aki indulás előtt kiváltotta az európai egészségbiztosítási kártyát, az társadalombiztosítási alapon az egész EU-ban jogosult egészségügyi szolgáltatásokra. Csakhogy a magyar társadalombiztosítás ilyenkor nem vállal magára minden költséget, például a hegyi mentésből és a helikopteres szállításból adódó, akár több millió forintos számlát sem. További buktató, hogy a magánkórházakban nem fogadják el a tb-kártyát, a mentőszolgálat viszont nem eszerint válogat, hanem általában a legközelebbi kórházba szállítja a beteget.

HVG