Flickr (Creative Commons)

Az eredeti épület, amit Gridley James, Fox Bryant és Louis Dwight tiszteletes tervezett, a bostoni gránitiskola leggyakrabban emlegetett példája, illetve a börtönépítészet egyik legismertebb nemzetközi modellje volt. 

A 300 négyzetméter alapterületű épület celláiban a kezdetekben egy-egy elítélt lakott, majd az idő előrehaladtával kezdett túlzsúfolttá válni, és kétszer annyi rabot tartottak fogva, mint amennyire eredetileg tervezték. Végül  1990-ben kénytelenek voltak bezárni a túlszúfoltság okozta lehasználtság és korszerűtlenség miatt.

2000-ben az épület tulajdonosa, a szomszédos Massachusettsi Közkórház előállt a börtön újrahasznosításának ötletével. 

Úgy tervezték, hogy az épületet négycsillagos luxusszállóvá alakítják, és hozzáépítenek egy 16 szintes, 7000 négyzetméteres tornyot, amiben a szálloda több mint 300 lakosztályából 280 kap helyet. 

Flickr (Creative Commons)

Mivel a Charles Street-i börtön Boston egyik történelmi fontosságú épülete, a 150 millió dollárba kerülő átépítést végző csapat több hatósággal is együttműködött. 

A munkálatok során kiemelt fontosságú volt megtartani az épület börtönszerűségét, így több eredeti cellát meg is őriztek a belső ablakokkal, a csupasz téglafalakkal, rácsos ablakokkal. Kérdésként felmerült még a felhasználható világítótestek száma, illetve elhelyezésük.

A történelmi épületen belül ma 18 vendégszoba, tárgyaló, nagy bálterem, étterem és bár található. Mindent megtettek annak érdekében, hogy megőrizzék a meglévő téglákat, amelyeket végül a Scampo (olaszul annyit tesz: szökés) étterem és az Alibi társalgó (régebben itt volt a fogda) kialakításához használtak fel. 

A projekt ebben a fázisban rendkívül fárasztó volt, hiszen az ajtónyílások megnagyobbításához a munkásoknak egész falakat kellett eltávolítaniuk, ami miatt az épület szerkezete elmozdult. 

Egész idő alatt figyelniük kellett arra is, hogy megőrizzék a régi, vasból készült lakatosmunkákat és kovácsoltvas rudakat, amelyek ma már a háromszintes, ív alakú társalgót és az előcsarnok ablakait díszítik. Megőrizték még a cellák maradványait a szálloda előcsarnokában levő bárban, illetve a régi futóhidakat, amelyek a központi átriumot veszik körbe. 

Flickr (Creative Commons)

A központi kupolacsarnok 30 méteres magasságot is elérő boltívei adnak otthont a szálloda terjedelmes előcsarnokának. Hogy emberibb léptékűvé tegyék, a bostoni Szabadságfa által inspirált négy, az Élet Fája című festmény nyúlik a magasba az ívek felé, egybeolvasztva a földszinti bejáratot az emelettel, az emeleti előcsarnokig emelve a szemlélő tekintetét.

A szálloda belső megvilágításának legnagyobb részét alacsony feszültségű MR16-os halogénégők biztosítják. A kupolacsarnoknak színházi fényberendezések adják a hangulatos fényt. 

Különleges megvilágítás irányítja a figyelmet Coral Bourgeois által készített, a mozgólépcsőket elválasztó falimozaikokra. Az alkotások börtönjeleneteket ábrázolnak, beleértve karikatúrákat, pálcikaemberkéket, ujjnyomokat, valamint a Champalimaud család egy közeli barátját.  

Flickr (Creative Commons)

A börtön egyedi módon épült: a börtönszárnyak közepén elhelyezkedő cellák szolgáltak a tetőzet tartószerkezeteként, ami külön kihívást jelentett, hiszen a tervek szerint a legtöbb cellát meg kellett szüntetni ahhoz, hogy a szálloda alsó szintjének helyet adjanak. 

Először a tetőszerkezetet kellett alátámasztaniuk, ledönteni a cellákat, új padlókat beépíteni, aztán visszaépíteni az egészet, illetve újra alátámasztani a tetőt anélkül, hogy bármi megmozduljon. Struktúra tekintetében ez volt az egyik legnagyobb kihívás.

A kőművesmunka állt az öt évig tartó renoválási folyamat középpontjában. Több mint 350 ezer téglát rakott le, 3,6 tonna portland- és mészcement-keveréket, valamint 378 tonna habarcsot használt fel a több mint 20 kőműves, akik 18 hónap alatt fejezték be a kőfaragó- és téglamunkát majdnem 382 tonna anyag felhasználásával. 

Az épület történelmi egységének megtartása jelentett újabb akadályt, hiszen az új műszaki, elektromos, tűzvédelmi és biztonsági rendszereket úgy kellett beépíteni, hogy ne legyenek láthatók.

Amerika zöldebbé tétele, illetve a LEED által a városi épületek újrahasznosítására kiadott bizonyítvány elősegítheti a történelmi épületek ötletes újrahasznosítását. Lehet, hogy a bostoni Liberty Hotel még csak a kezdet.