Néha a földrajzi távolság sem segít abban, hogy egy fiús anya el tudjon szakadni a gyerekétől. Harmincas évei közepén járó beszélgetőtársunk meséli, hogy náluk éppen akkor kezdődtek a bajok, amikor a mama vidéki házából a fővárosba költöztek. „Amíg együtt éltünk igyekeztem türelemmel és megértéssel viselni a gondoskodását, egészen jól kijöttünk egymással. Az elköltözésünk előtt a férjem mindenféle berendezéssel felszerelte, hogy könnyen tudjuk tartani vele a kapcsolatot: mobiltelefont kapott és az internet használatára is megtanítottuk. Ám az én elviselhető anyósom eljövetelünk után nagyon megváltozott: a leglehetetlenebb időpontokban hívta fel a fiát, gyakran rosszullétre panaszkodott. Ilyenkor a férjem azonnal kocsiba ült és rohant az anyjához” – avat be egy nehezen viselhető állapot hátterébe Edina.

A pszichoterapeuta szerint az, hogy megteremtsük a megfelelő érzelmi távolságot a szülőkkel, nagyon fontos, bár egyáltalán nem egyszerű feladat. Hiszen az eltávolodás fájdalmas is lehet, de mindenképpen szükség van rá, hiszen azzal, hogy párt választunk magunknak, egy új családot alapítunk, amelyért már mi magunk vagyunk felelősek.

A teljes cikker elolvashatja a HVG Online új egészségportálján.