Egy Duna parti szállodáról van szó, csodálatos kilátással a Budai Várra és a Lánchídra, de ez még nem teszi egyedivé a szállót, sőt, van még legalább két másik ilyen. Jó pár éve - amikor még Átrium Hyatt-nek hívták a hotelt - jártunk itt utoljára, és valljuk, be akkor már nem számított a legfényűzőbb szállodának Budapesten. Ami az épületet különlegessé tette az a hatalmas lobby, ami nem csak alapterületre mondható szokatlanul nagynak, hanem magasságra is, ugyanis az az épület tetejéig nyúlik; erről kapta eredetileg a szálló az „Átrium” nevet is.

Az emeletekre az előtér közepéről induló üvegliftekkel lehetett feljutni, és fentről kinézve egészen olyan érzésünk volt, mintha egy gangos ház függőfolyosóján sétálnánk, leszámítva a puha, süppedős szőnyegeket. Az átrium légiességét tovább erősítette Blériot 1909-es repülőgépének replikája, ami a bejárat fölött 6-8 emelettel lebegve fogadta az ide belépőket. Ezen kívül a 90-es években már igen csak divatjamúlt és kopottas volt a berendezés. Kissé bizalmatlanul léptünk be a Roosevelt tér felőli bejáraton, és szerencsénkre egy teljesen más hangulatú előtér fogadott, mint amire számítottunk. 

Sokszor leírtuk már, hogy luxus-szálloda és luxus-szálloda között is óriási a különbség, de ennél a hotelnél ez különösen érződik. Míg a másik két  Duna parti hotel egyértelműen nemzetközi szálloda, a Sofitel-be belépve rögtön érezni lehet, hogy ez valami más, valami fura báj lengi be az épületet, mintha egy modern kori kastélyba érnénk ahol XIV. Lajos eleganciája és a 20. század modernitása keveredett volna össze. A lobby légiessége egy cseppet sem változott, mégis egészen más hangulatot áraszt a sötét fapadló és lambéria, és a pasztelles színű ülőgarnitúra éles kontrasztja miatt. Azonnal felismerhető, hogy egy francia belsőépítész, név szerint Jean-Philippe Nuel álmodta újra a szálloda belső terét; a puha francia elegancia és a modern ellentéte mindenhol jelen van, akármerre is megyünk az épületben.

A három évvel ezelőtti felújításnál fontos szempont volt, hogy a belső tér franciás legyen, de mégis magyar. Ennek a kritériumnak hatására született meg a Paris Budapest Café is, ami a két város hasonlóságát hivatott hirdetni. Itt falakat az 1900-as évek elején készült fotók montázsa díszíti, ami szerintünk érdekes hangulatot teremtenek, mégis megtörik a szálloda hangulatát. 

Egy nyári napon ugyanaz lehet az étterem és a kávézó veszte, ami a legnagyobb előnye is: a kilátás miatt a hatalmas üvegtáblák szolgálnak fal gyanánt, amiket a délutáni nap nagyon gyorsan felmelegít, így szinte lehetetlen egy üzleti ebédet, vagy egy kávét a közvetlenül az ablak mellett álló asztaloknál elfogyasztani, szinte kibírhatatlan a hőség. Külön kellemetlen, hogy a fotelek és kanapék ülőfelülete szerintünk túl mélyre sikerült, így azokban kényelmesen ülni nem igazán lehet, pláne nem öltönyben, vagy kosztümben.

Így egy kávé vagy egy sütemény elfogyasztására sokkal inkább ajánljuk a szálloda „könyvtárát” vagy a félemeleti éttermet. Látogatásunk során megtudtuk, hogy minden Sofitel szállodának kötelezően fenn kell tartania egy többnyelvű könyvtárat, ám itt a Chain Bridge-ben ezt nem egy eldugott sarokban, hanem a lobby közepén alakították ki. A Bibliothek Lounge-ban nem csak könyveket és magazinokat találtunk hanem különleges kávékat és teákat, és péksüteményeket is kínálnak az ide betérőknek.

Sajnos a szobákról nem mondhatjuk, hogy különböznének az átlagtól, azonban tökéletesen megfelelnek a funkciójuknak, kényelmesek, éppen elég tágasak ahhoz, hogy az itt megszálló vendégek otthonosan érezzék magukat. Eddigi cikkeinkben senkit nem buzdítottunk arra, hogy egyik-vagy másik szállodában szálljanak meg, mégis, ha egyszer tehetik az elnöki lakosztályt egy epres-pezsgős fürdőzéshez egyszer mindenképpen érdemes kibérelni.

A Hotel Sofitel Budapest Chain Bridge egy tagadhatatlanul francia szálloda, ahol rendkívül jól  ötvözték a századfordulós Franciaország hangulatát a modern kor igényeivel, és Budapest sajátosságaival. Pontosan ezt a hármasságot közvetíti felénk a hotel minden porcikája és teszi igazán csábítóvá azok számára, akik a luxusszállodák között valami mást keresnek.

-usz-