Az Európai Unió 27 országának átlaga 100 ezer férfira 168 haláleset, mindez tíz év alatt csökkent le 185-ről. A magyar férfiak azonban az átlagtól a legtávolabb helyezkednek el: 100 ezer férfiból 255-en halnak meg rákban. Ez a listán minket követő Szlovákia és Lengyelország adatainál 18 és 25 százalékkal is rosszabb! Nők esetében sem rózsás a helyzet (131-en 100 ezerből) igaz Dánia megelőz minket - derül ki olasz rákkutatók tavaly év végi felméréséből.

A tendencia is lesújtó. Miközben az eltelt tíz év alatt közel 10 százalékkal javultak a férfiak halálozási arányai, a nőknél ellentétes folyamat játszódott le. Mindez egyértelműen arra vezethető vissza, hogy miközben a férfiak körében visszaszorult a dohányzás az elmúlt évtizedekben, nőknél viszont nőtt, a társadalmi egyenlőség következtében. „Magyarországon a szájüregi ráktípusok a dohányzás és az alkoholfogyasztás miatt drámaian növelték áldozataik számát, miközben az uniós átlagban már csökkennek az ezen okra visszavezethető halálesetek. A legfejlettebb országok körében végzett összevetésben is vezetjük a rákos halálozási statisztikát. A rák világszerte mintegy 7 millió ember haláláért felelős évente, Magyarországon 35 ezren vesztik el emiatt életüket” - mondta Erdős Attila orvosszakértő.

Egyelőre kevés kutatás foglalkozik a rák következtében ránk nehezedő társadalmi és nemzetgazdasági hatásokkal, a kevesek egyike a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság 2008-as összefoglalója. A kutatók által leggyakrabban használt mérőeszköz a rák által okozott teher kimutatására a rokkantságban eltöltött életévek száma, az úgynevezett Disability Adjusted Life Years, (rövidítve DALYs). 2002-ben közel 10 millió elvesztett DALY-ért a rák volt a felelős az unió 25 országában. Mint a táblázatból látható, a rák közvetlen költségei mintegy félmilliárd eurora rúgtak Magyarországon 2004-ben.

„A tanulmányok azt mutatják, hogy a közvetlen költségeken túl további két-háromszoros szorzóval kell számbavenni a rák közvetett költségeit, úgy mint a korai halál okán kieső termelés, valamint a korai nyugdíjazás, a táppénz, egyéb kezelések, és a páciensek rokonainál jelentkező időkiesés és számos egyéb ráfordítás költségeit” - hangsúlyozta Erdős.

Összességében tehát a rákos megbetegedések kezelésének, az aktivitását feladni kénytelen betegek termelésből való kiesésének, és a kiegészítő, illetve későbbi rekreációs terápiáknak az összesített költségei hatalmas terhet jelentenek. Éppen ezért nem csak a megelőzés fontos, hanem a kezelés közbeni és utáni életminőség-javulást elősegítő kiegészítő terápiák is. A rákkal szembeni küzdelemben az orvostudomány egyre jobb eredményeket tud felmutatni, de a nagy áttörés még várat magára. Egyes kategóriákban a túlélési ráták 50-60-70 százalékot is elérnek, ám bizonyos területeken – például a hasnyálmirigy rák esetében – a betegek még mindig több mint 90 százaléka meghal a betegség diagnosztizálását követő 5 éven belül! Ráadásul a rákkezelések – még ha sikeres kimenetelűek is – már önmagukban borzasztóan igénybeveszik az emberi szervezetet. Amennyiben a kezelés során eltávolítják a szövetet, akkor annak helyétől és kiterjedésétől függően lehet fizikai, vagy lelki hatása a rák túlélését követően is. Belátható, hogy egy agytumor eltávolítása maradandó károsodást okozhat egészséges területekben is, amelyek érinthetik a mozgáskoordinációt, a memóriát, és az érzékszerveink működését.

A kemoterápia és a sugárterápia általános mellékhatásairól a közvéleményben csupán az a kép él, hogy kihullik az ember haja. Ennél azonban sokkal többről van szó, az esetek nagy százalékában elkerülhetetlen a hányás, étvágytalanság, a drámai testsúlycsökkenés. Ennek következtében kialakulhatnak olyan hiánybetegségek, valamint a vérkép olyan mértékben romolhat, hogy a rák kezelése mellett ezzel is meg kell küzdeniük az orvosoknak, illetve magának a páciensnek is. Ezeknek a kezeléseknek gyakori kísérőjelensége az állandó fájdalom és kimerültség, lehetetlenné téve a munkát, és nyomasztólag hatnak minden ébren töltött percre. Nem beszélve arról, hogy általában álmatlanság is gyötri a terápián résztvevőket. A különféle táplálékkiegészítők és tápszerek hatékonyan kezelik a hiánybetegségeket, javítják a közérzetet és segítik az immunrendszer egyensúlyi állapotának visszaállását. Reményt jelent, hogy a kezelések hatékonysága évről évre javul, továbbá a mellékhatásokat célzó és az alap terápia sikerességét javító, úgynevezett támogató terápiák is széles körben érhetőek el mindenki számára.

Mindazonáltal a betegeknek és hozzátartozóiknak nagy figyelemmel kell válogatni ezen szerek piacán, mert a bőséges kínálatban a különlegestől a megkérdőjelezhető minőségűig húzódik a paletta. Magyarországon az OÉTI daganatos betegek részére történő ajánlását érdemes követni, erre a megbízható készítmények csomagolásán van feltüntetve vonatkozó ajánlás.