1986. április 26-án reggel a svédek jöttek rá elsőként Európában, hogy a Szovjetunióban atomerűmű-baleset történhetett. Diplomáciai úton azonnali felvilágosítást kértek Moszkvától, ám a szovjet kormányszervek tagadtak. Mihail Gorbacsov május 14-én beszélt először a balesetről a nyilvánosság előtt. Több mint két évtizeddel később még mindig több millió ember (különböző becslések szerint 5-8 millió) él a csernobili radioaktív szennyezés által mérgezett területeken. A gőzrobbanás, majd égés következtében ugyanis igen veszélyes anyagok is a levegőbe kerültek. A legnagyobb mennyiségben kiszabadult – de távolról sem az egyedüli – radioaktív anyag, a cézium 137-es izotópjának (137Cs) felezési ideje kissé meghaladja a 30 évet, ugyanúgy, ahogy a stronciumé is, a baleset radiológiai (és így egészségügyi) következményei még évszázadokig jelentkezni fognak.

A csernobili talajban azonban mégsem csökkent olyan mértékben a cézium mennyisége, mint ahogyan azt a kutatók remélték, mindezt pedig még megmagyarázni sem tudják. "Általában elmondhatjuk azt, hogy minden harmincadik eltelt év után fele olyan rossz a helyzet, de ez itt nem teljesül" – szögezte le nemrég a Wired-nek Tim Jannick a csernobili talajvizsgálatokat végző egyik tudós, aki szerint sokkal több időnek kell eltelnie, amíg újra be lehet népesíteni a területet. A kutatócsoport jelenlegi becslései szerint legalább 180 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra biztonságos életet lehessen élni a környéken, de a bomlási folyamat akár 320 évig is könnyen elhúzódhat.

Sugárzásveszély. Mekkora volt a baj?

AP

Egészségügyi hatások: egymásnak ellentmondó becslések

A szörnyű baleset egészségre gyakorolt rövid és hosszú távú hatása még mindig nem ismert teljes egészében, sőt, az ellentmondásos adatok között is nehéz kiigazodnia annak, aki többet szeretne megtudni. A legfrissebb, az Orosz Tudományos Akadémia közreműködésével végzett egészségügyi kutatás adatai szerint a problémák sokkal szélesebb körűek lehetnek, mint ahogy az eddig publikált tanulmányok jelezték. Például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2005-ös jelentése "csupán" 4 ezerre becsüli a robbanás miatt bekövetkező halálesetek számát. Ám a közelmúltban nyilvánosságra hozott adatokra alapozott becslés szerint csak Fehéroroszországban, Oroszországban és Ukrajnában mintegy 200 ezer ember halt meg a baleset következményei miatt 1990 és 2004 között. Igaz, ezek csak számítások, nincsenek dokumentált, hatóságilag hiteles mérésekkel alátámasztva.

"Nekünk óriási szerencsénk volt, mert annak ellenére, hogy a szokásos szélirány átfújta volna az országon a sugárfelhőt, ehelyett Nyugat-Európa felé vitte, épphogy kaptunk a radioaktív anyagokból" - idézte fel a történteket a hvg.hu korábbi megkeresésére Pellet Sándor, az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet (OSSKI) volt igazgatóhelyettese. A szakember szerint éppen ezért nem kellett különösebb védőintézkedéseket hozni, mint a többi érintett országban. Itthon még a máshol kiosztott jódtablettákra sem volt szükség.

Mint minden hasonló esetben, amikor nem megfelelő a tájékoztatás egy ügyben, itt sem mindenki fogadja el a szakember magyarázatát. Miközben Pellet arról beszél, hogy nem tud olyan megbetegedésekről Magyarországon, amely Csernobil számlájára írható, az internetes fórumokon hemzsegnek az olyan bejegyzések, amelyek a 24 éve történt katasztrófának tulajdonítják betegségüket. "A hírek arról szóltak, hogy nincs mitől félnünk, nem ér ide a sugárzás... Egyéves volt az első kislányunk, másfél évvel később született a második gyermekünk. Mindkettőjüknél agyalapi mirigy daganatot diagnosztizáltak. Az egyiknek hét éve volt a műtéte, a másiknál csak most derült ki a betegség" - írja az egyik hozzászóló.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a 4 ezer, főleg gyerekeknél regisztrált pajzsmirigyrákos megbetegedés – kilenc halálesettől eltekintve – gyógyulással végződött. Hangsúlyozzák, hogy ők nem találtak bizonyítható növekedést a leukémia és egyéb rákos megbetegedések gyakoriságában, amely a balesettel összefüggésbe hozható lenne. Míg Mihail Balonov, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szakembere, aki a baleset idején a Szovjetunióban volt tudós, egyenesen arról beszélt, hogy "a baleset következményei döntően gazdasági és pszichológiai jellegűek, nem egészségügyi vagy környezeti problémák."
 
A Greenpeace szerint valószínűtlen, hogy csak Oroszországra, Fehéroroszországra és Ukrajnára korlátozódnának a baleset hatásai. Európa-szerte keletkezett tanulmányok mutatták ki a csernobili balesetnek tulajdonítható születés előtti sugárfertőzés lehetséges hozzájárulását a spontán vetélésekhez, az alacsony születési súly kialakulásához, a gyermekhalandóság növekedéséhez. Szerintük bármely leírás, amely a következményeket a balesetnek tulajdonítható több rákos haláleset számának megbecsülésével igyekszik kifejezni, rendkívüli módon leegyszerűsíti a valójában okozott szenvedések széles skáláját.

További részleteket talál korábbi cikkeinkben!