A Journal of Abnormal Psychology folyóiratban közzétett tanulmányban Reuven Dar pszichológus azt állítja, a cigaretta utáni sóvárgás erőssége nem a függőséget okozó nikotin élettani hatásaival, hanem a dohányzás pszicho-szociális összetevőivel van összefüggésben. Vagyis nagyobb szerepe van az elhatározásnak, mint magának a tevékenységnek – részletezte a pszichológus.

A kutatók férfi és női légiutas-kísérőkön vizsgálták a dohányzási szokásokat és a sóvárgás mértékét két út során, kérdőívek segítségével. Az egyik egy tengerentúli, 10-13 órás repülőjárat volt, a másik pedig rövidebb, 3-5 órás. A repülés időtartama nem befolyásolta a sóvárgás mértékét, azonban a rövidebb járatok esetén ahogy közeledett a landolás, úgy erősödött a sóvárgás, ezt a tengerentúli járatok esetében nem tapasztalták. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy a sóvárgást nem a nikotinmegvonás, hanem a pszichológiai tényezők okozzák.

Füstölgés. Szokások rabja?

Dripnet

Egy 2005-ös vizsgálatban Dar hívő zsidókat tanulmányozott, akiknek szombaton tilos volt rágyújtaniuk. Aznap reggel a sóvárgásenyhének bizonyult a résztvevők körében, mivel tudták, hogy még legalább 10 órán át nem dohányozhatnak, azonban a nap végére a vágy egyre erősödött. Normál hétköznapokon a sóvárgás nem különbözött az ünnepnapitól, azaz nem függött a nikotinmegvonástól.

A kutatók szerint a nikotin kevésbé addiktív, mint például a heroin, amely valódi, biológiai alapokon nyugvó megvonási tüneteket hoz létre. Az emberek olyan rövidtávú hatások miatt kezdenek dohányozni, mint az orális fixáció vagy az összetartozás érzése, később pedig azokra a jelzésekre reagálnak, amelyeket a dohányzással hoznak összefüggésbe. A pszichológus szerint ha megértjük, hogy a dohányzás nem függőség, hanem szokás, létrehozhatunk olyan leszoktató módszereket, amelyek a pszichológiai és viselkedési tényezőkre fókuszálnak.