A paprikafajták csípősségét az úgynevezett Scoville-skála alapján határozzák meg. A skála elnevezését a 20. század elején kidolgozó Wilbur Scoville kémikusról kapta, lényege pedig a paprikafajták erősségét meghatározó kapszaicin nevű anyag koncentrációjának mérése: a szisztéma szerint a mért paprikából készült oldatot cukros vízzel hígítják, egészen addig, amíg a mérést végző tesztelők csípősnek érzékelik a folyadékot. Az adott zöldséget ezután a semleges íz eléréséhez szükséges hígítás mértéke alapján helyezik el a Scoville-skálán. Az itthon ismert közönséges paprika például a skálán nullás értéket kap, hiszen nincs csípősanyag-tartalma, a csípős magyar paprikák 1500-2500 SHU-t (Scoville Heat Unit, Scoville-hőegység) érnek el, míg számos, rendkívül csípős hibrid paprikafajta felkúszhat egészen a többszázezres, akár egymillió körüli tartományba.

Több mint 1,3 milliós egységnyi értékével egy új paprikafajta, a Naga Viper a világ legcsípősebb paprikája – állítja egy brit paprikatermelő és -kereskedő. Gerald Fowler az új rekordert három rendkívül erős fajta keresztezésével állította elő. Vélekedése szerint emellett a paprika hihetetlen koncentrációja annak is köszönhető, hogy a növény így próbált védekezni a tipikus délszaki (ázsiai, közép-amerikai) termőhelyekével összevetve jóval hűvösebb angliai hőmérsékleti körülmények ellen. Az eddig ismert legerősebb paprikafajta, az ázsiai Bhut Jolokia volt, amely 1 millió körüli Scoville-egységet tud produkálni – ez is egyike volt a három fajtának, melyekből Fowler az új hibridet létrehozta.

Természetesen az elképesztően csípős paprikafajták sem ússzák meg azt, hogy külön szubkultúra épüljön köréjük: szerte a világon rendeznek chilievő-versenyeket, ahol a résztvevőknek leginkább saját szervezetüket kell legyőzniük a natúr növények elfogyasztásával. A Naga Viper a paprikarajongók új kedvence lehet, a fenti videón például lelkes brit szakértők tesztelik kóstolva az új csúcstartót, s reakcióikat látva nem kétséges, hogy valóban tömény anyagról van szó.