A világon a leghírhedtebb története a Hope nevű kék gyémántnak van. A legenda szerint átok ül rajta, ezért tulajdonosai hamar veszélybe kerültek, életüket vesztették vagy ellopták tőlük. Ma a washingtoni Smithsonian Intézetben őrzött 44,52 karátos ékkövet egyik gazdag tulajdonosáról, Henry Hope-ról keresztelték el. Állítólag egy indiai szentélyből lopták el, majd a tolvaj 1668-ban Velencébe csempészte. Ott egy Morosini nevű patriciusnak adta el, akit hamarosan kocsmai verekedésben szúrtak le. A következő tulajdonosa Tavermier francia gyémántkereskedő volt, őt vadkutyák marták halálra. Az uzsorás párizsi bankár, Touquet is birtokolta, ő a Bastille-ban végezte.

Ezután a királyi kincstárba került, s XIV. Lajos ékszerésze szív alakúra csiszolta. A Napkirály Montespan márkinénak ajándékozta, de szeretője kegyvesztett lett és az uralkodó utasítására kolostorba zárták. Nála még rosszabbul, a guillotine alatt végezték életüket a Francia Kéknek nevezett gyémántot öröklő XVI. Lajos és Marie Antoinette, ráadásul kivégzésükkel egyidejűleg a koronaékszereket elrabolták. Az ékkő később a holland Wilhelm Fals gyémántmetszőnél tűnt fel, tőle fia lopta el, aki öngyilkosságot követett el miatta. A gyémántritkaság 1830-ban került Londonba, egy árverésen Henry Hope bankár vette meg, végül róla nevezték el (bár a hope egyben reményt is jelent, amire szintén szükség volt egy ilyen előélet után). Ezzel a gyémánt rendkívüli históriája nem ért véget: későbbi tulajdonosaival kapcsolatban más sorscsapásokat is feljegyeztek, mégis megvásárolta a New York-i gyémántkirály, Harry Winston 1947-ben. Ő 11 év múlva döntött úgy, hogy megszabadul tőle, a ritka kincseket bemutató Smithsonian Intézetnek adta kölcsön.

vistingdc.com

Más nevesebb gyémántokhoz - mint az angol koronaékszerekhez tartozó Koh-i-Noor, a Louvre neves műkincsének számító Regens (vagy Pitt), vagy a Nagy Katalin cárnő által a koronájába foglaltatott Orlov is - fűződnek legendák, bűntettek és különös halálesetek. Titokzatos a sorsa a 137 karátos, sárgás színű indiai gyémántnak, a Florencinek (más nevén Toscana Nagyhercegének).  A Mediciek által egykor birtokolt ékkő sokáig a Habsburgok tulajdonában volt. Állítólag az ellene elkövetet merénylet napjáig a nyakában viselte a Genfi-tónál szíven szúrt Erzsébet magyar királyné is. A száműzetésbe kényszerült Zita királyné anyagai gondjai miatt adta el, ma nem ismert, kinek az ékszertárát gazdagítja.

Úgy tűnik, nem szűkölködünk a gyémántokkal kapcsolatos kriminális érdekességekben manapság sem. Szinte példátlannak számít az a nagy összegű csalási sorozat, amelyet belgiumi gyémántiparosok követtek el. Az antwerpeni "gyémántbirodalomban" több mint száz kereskedőt kívánnak bíróság elé állítani. Az ügyészség birtokában levő bizonyítékok szerint adócsalást, okirat hamisítást, pénzmosást és monopolhelyzettel való visszaélést követtek el. Az ügy ennél jóval nagyobb kaliberű, mivel a hatóságok további 184 esetben peren kívüli egyezséget kezdeményeznek, beérve a több százmilliós adóhátralék befizetésével az állami kincstárba. A csillagászati összegű csalást 700 millió euróra becsülik a szakértők.

Antwerpent, az Észak-Belgiumban található flandriai kikötővárost nem véletlenül emlegetik a gyémántkereskedelem legnagyobb központjaként a világon. Több mint 4000 embert foglalkoztató, 1500 vállalkozás épül a csillogó, áttetsző kövekre. A gyémántvállalkozások afrikai, indiai, kanadai bányákkal áll kapcsolatban, sok esetben kizárólagosságot élvezve a nyersgyémánt felvásárlásában. Ma a nyersgyémánt 85 %-nak, a csiszolt gyémánt 50 %-nak a sorsa Antwerpenen keresztül dől el. Külön negyedben, három utcában összpontosul a gyémántbirodalom, híres a gyémánttőzsdéje és múzeuma.

Ezért érthető, hogy nagy visszhangja van a márciusban nyilvánosságra került gyémántbotránynak. Neves cégek, tulajdonosaik és alkalmazottaik kerültek gyanúba. Belga és indiai sajtóforrások megemlítik, hogy a gudzsaráti (indiai állam – a szerk.) gyémántbárók közül többen is liechtensteini bankszámlákra menekítették feketén szerzett pénzüket. Közülük az egyik legismertebb gyémántcsiszolót, a Rosy Blue-t is megnevezik. A cég vezérigazgatója az Antwerpenbe áttelepült Dilip Mehta, társtulajdonosa pedig Indiában élő fivére, Arun Mehta. Érintettségük miatt szerepelnek az angol nyelvű hírmagazin, a Tehelka listáján, de jogi képviselőjük cáfolja, hogy közük lenne a bűnös ügyletekhez.

A téma azért is kényes, mivel a bűnügyi krónikák eddig csak gyémántrablókról szóltak Antwerpenben. Tavaly például a kereskedőnegyed ABM Amro Bankjának egyik széfjéből 28 millió dollár értékű, 120 ezer karát súlyú ékkő tűnt el. A lopás „kivitelezőjét” máig nem sikerült a rendőrségnek kézre keríteni. Az eddig legnagyobb széfrablás 2003-ban történt Antwerpenben: akkor 123 tároló fiókot sikerült felfeszíteni a bűnözőknek, 100 millió dollárt érő gyémántkövet és ékszert zsákmányoltak egy szuperbiztosnak hitt gyémántközpontból. A történetből állítólag hamarosan filmet készít a Paramount Pictures a Star Trek rendezője, J.J. Abrams projektje alapján.