A tüdőbaj az előző évszázadban rettegett fertőző betegség volt, mely kiváltképp fiatal emberek korai halálát okozta. Robert Koch 1882-ben írta le kórokozóját, ezért Nobel-díjat kapott 1905-ben. A fertőző kórt viszont igen nehéz volt visszaszorítani. Európában a gyógyszeres kezelésnek és a szűréseknek köszönhetően a betegség viszonylag ritkán fordul elő, azonban a világnak még számos országában még mindig súlyos közegészségügyi gondot jelent. 

Dél-Afrikában a tuberkulózis igen gyakori, és a szorosan együttélő emberek egymástól kapják el a fertőzést. Ráadásul ez a Koch-bacillus sok, korábban hatásos gyógyszerrel szemben ellenálló. Ashwin Dharmadhikari és munkatársai azt vizsgálták, hogy ha a tbc-fertőzött betegek egészségesek jelenlétében szájmaszkot viselnek, az mennyire gátolja a bacillus átadásának veszélyét. 

A kutatók úgy találták, hogy ilyen egyszerű óvintézkedéssel a tbc-fertőzés esélye a felére csökkenthető. A módszer eredményességét a tüdővészre igen hajlamos tengerimalacokon mérték le. A betegszobákban elhelyezett 180 tengerimalac egyik fele csak maszkot viselő betegek jelenlétében lakott, a másik fele pedig ott élt, ahol maszk nélküli tüdőbetegek voltak három hónapon keresztül. 

A maszkot nem viselő tüdőbetegekkel együtt lakó tengerimalacok kétszer olyan gyakran kapták el a tuberkulózist, mint a maszkos szobába kerülő társaik. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a betegek a szájmaszk viselésével egyszerű és olcsó módon védhetik családjuk vagy az orvosok, nővérek egészségét, miközben kezelést kapnak.