Nagyszámú médiamegvonást vizsgáló kutatás mentén megszületett az addikciós család legifjabb tagja, információmegvonási rendellenesség néven. Világszerte számos intézmény várja tárt karokkal a jövevényt, így például Dél-Koreában a poroszos nevelési módszerekkel operáló leszoktatótáborokban, vagy éppen az USA-ban műkődő internetfüggőségre specializálódott egészségügyi központok bármelyikében.

Bár kétségtelenül akadnak szélsőséges esetek, nem szabad meggondolatlanul használnunk az információs függőség kifejezést. Elképzelhető-e például, hogy túladagolást kapjunk a médiahordozók túlzott használata közben? Ha megtörtént a túladagolás, vajon hogy reagál rá a szervezetünk? Mindennapi tájékozódásunk során lényegében ez történik. Az információkat feldolgozó rendszerünknek szakadatlan szűrnie kell a ránk zúduló adatáradatot, viszont számunkra legtöbb esetben rejtve maradnak ezek a mentális folyamatok. A megváltozott külső körülményekre válaszul egyre emelkedhet szervezetünk ingerküszöbe, viszont több kísérletből kiderült, hogy ez a változás a környezet lecsillapodása mellett könnyen visszafordítható.

Tegyük fel, hogy a minket elérő információs áradatot nem érezzük terhelőnek, sőt akár kimondottan nyugtató hatással van ránk az, hogy benne lehetünk áramlatban. Ám felmerülhet a kérdés, hogy a halmozott információfogyasztás inkább jóllakat, vagy tovább növeli a médiaéhségünket? Könnyen beveszi-e a gyomrunk a tápérték nélküli információs kalóriákat is? Bizony, a tartalmatlannak tűnő közléseknek is megvan a saját, evolúciósan alátámasztott szociális haszna.

Az állatvilágban bevett gyakorlat a szociális háló építésére és szinten tartására a kurkászás intézménye. Lényegében ezt tudjuk mi megvalósítani a különböző digitális csatornák segítségével, messze magasabb hatásfokkal, mint azt korábban elképzeltük volna. Bár sokszor úgy tűnhet, hogy tartalom nélküli, üres információs pakkokat küldözgetünk egymásnak, de maga a küldés gesztusa is hozzájárul a kapcsolati hálók stabillá tételéhez. Az emberi faj legalapvetőbb motivációs bázisa az, hogy csoportban, társas közegben tudjon létezni, így érthető, hogy a kommunikációs hálózatok kiterjesztése túlélés szempontjából megkerülhetetlen kérdés.

További olvasnivaló: Csányi Vilmos – Miklósi Ádám (szerk.): Fékevesztett evolúció – Megszaladási jelenségek az emberi evolúcióban

Szilvás Fanni