Idős korban az agy súlya csökken, és nyolcvan éves korra akár már 15 százalékkal is könnyebb lehet, mint eredeti állapotában. Azoknál pedig, akik valamilyen korral járó demenciában – például Alzheimer-kórban – szenvednek, ez az arány még nagyobb is lehet.

Az agy súlyának csökkenése mögött a neuronok szerkezetének gyengülése áll. A lassú szerkezetbeli romlás következtében csökken az agy gondolkodásra és emlékezésre való képessége. A kutatók azt is megfigyelték, hogy bizonyos részei az agynak nagyobb mértékben károsodnak. Ilyen például a cerebrális cortex, ami a magasabb szintű gondolkodásért felelős, és jóval nagyobb mértékben megy össze idős korra, mint a kisagy, ami a motoros mozgást irányítja.

A kutatók több mint nyolcvan egészséges, 22 és 88 év közötti ember agyat vetettek össze hasonló számú csimpánzéval, és megfigyelték, hogy utóbbiaknál nem jelentkezett méretbeli csökkenés az agyban. Vagyis a jelenség hátterében az az 5-8 millió évnyi evolúciós fejlődés állhat, ami elválasztja az embereket a csimpánzoktól.

Az emberek más emberszabásúakhoz képest tovább élnek, ám életük nagyobbik részében már terméketlenek, szemben a csimpánzokkal, akik halálukig képesek az utódnemzésre. Ugyanakkor az emberi agy mérete nagyjából háromszorosa a csimpánzénak. Chet Sherwood antropológus, a George Washington Egyetem munkatársa úgy véli evolúciós értelemben azért hosszabbodott meg az emberek kora, hogy megérjék a nagyszülőséget, és segíthessenek az anyáknak a nagyobb aggyal születő, és ezért több energiát igénylő utódok nevelésében.