A Current Directions in Psychological Science című pszichológiai szakfolyóiratban megjelent cikkben a tanulmány szerzői átfogó vizsgálatot közöltek az oxitocin hormon működéséről. Klinikai vizsgálatok már bebizonyították, hogy az oxitocin segíthet az autizmussal élő embereken, akiknek problémájuk van a társas viselkedéssel. Korábbi tanulmányok szerint az oxitocin hatására megnő az emberekben az önzetlenség, a nagyvonalúság, és más olyan jellemvonás mértéke, melyek pozitív hatással vannak a társadalmi életre.

Újabb tanulmányok viszont megállapították, hogy az oxitocin nem csak pozitív szociális érzéseket kelt, hanem negatív érzelmek kiváltására is alkalmas. A kutatók tehát elfogadták azt a megállapítást, hogy az oxitocin felelős mind a pozitív, mind pedig a negatív szociális érzelmekért.
 
Andrew Kemp, a Sydney-i Egyetem kutatója, és kollégája Adam Guastella szerint a helyzet nem ennyire egyszerű, ők úgy gondolják, hogy a szóban forgó hormon a megközelítéshez kapcsolódó érzelmeket vált ki. Ezek olyan érzelmek, melyek valaminek a vágyódására, vagy irigylésére vonatkoznak. A kárörvendés érzése is például megközelítés kérdése: akik kárörvendést éreznek, azok valójában egy pozitív érzést élnek meg annak kapcsán, hogy valaki másnak balszerencséje van, magyarázta Kemp.

Amennyiben igaz kemp és Guastella elmélete, az akár azt is jelentheti, hogy az oxitocin képes lehet a harag, düh, vagy más negatív érzelmek kiváltására is. Mindez azért különösen veszélyes, mert ha például egy agresszióra hajlamos pácienst oxitocin hormon adagolásával próbálnak kezelni, akkor a dolog könnyen fordítva sülhet el, és még több agressziót válthatnak ki a kezeltből, hívta fel a figyelmet a hormon veszélyeire Kemp. „További kutatások eredményeinek figyelembe vétele nélkül nem szándékozunk terápiás kezeléseken használni az oxitocint, amíg teljesen meg nem értjük, hogy pontosan milyen hatással lehet az oxitocin az érzelmekre” – tette hozzá Kemp.