A nyirokcsomó-áttétekre irányuló vizsgálat, mely forradalmasította az emlőmegtartó műtéteket, nem hozott hosszabb túlélési arányt azoknál a a hölgyeknél, akiknél a daganat az első nyirokcsomó felé mikroszkopikus terjedést mutatott. Armando Giuliano és a Cedars-Sinai Orvosi Központ munkatársai mintegy 5200 beteg adatait elemezték, akik célzott daganateltávolító műtéten estek át, az emlő megtartása mellett. Ilyen esetben rutinszerűen vizsgálják az őrszem (szentinel) nyirokcsomót, melyből speciális szövettani eljárással (immunhisztokémia) mutatják ki a daganatsejteket.

A szentinel nyirokcsomó vizsgálatának lényege, hogy amennyiben az daganatmentesnek bizonyul, a hónalji zsírszövet már nagy valószínűséggel nem tartalmaz áttéteket, ily módon megelőzhető a teljes nyirokcsomó-köteg eltávolítása, és a következményes felső végtagra kiterjedő, fájdalmas vizenyőképződés. Azonban az új vizsgálat szerint a szentinel nyirokcsomó mikroszkopikus méretű daganatos érintettsége nem befolyásolja a túlélést, emiatt a kezelést sem szabadna meghatároznia.

Az igen kiterjedt, 126 egészségügyi központ bevonásával végzett vizsgálat 1999 és 2003 között műtéten átesett hölgyekre terjedt ki, akik kórtörténetét 2010 áprilisáig követték figyelemmel. A kérdéses időszak fele alatt 435 nő halt meg, és 376 esetben tapasztalták a daganat kiújulását. Az immunhisztokémiával pozitívnak bizonyuló nyirokcsomók esetén 95,1 százalékos volt a túlélési arány, míg a negatív esetekben 95,7 százalék. Az ötéves betegségmentes túlélés a pozitív esetekben 90,4, míg a negatív esetekben 92,2 százalék volt.

Az eredmények gyakorlati alkalmazása nemcsak a felesleges, agresszív kezelést előzné meg, de az immunhisztokémiai vizsgálat elhagyása igen sok pénzt is megspórolna.