A magyar rákkutatás sikerei: azok is megmenthetők, akikről lemondtak

A magyar rákkutatás sikerei: azok is megmenthetők, akikről lemondtak

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Kulcsár Hajnal

Molekuláris diagnosztika, személyre szabott gyógyítás – ez lenne a jövő. Bizonyos ráktípusoknál pedig már nagyon is a jelen. Igaz, egyelőre kevés embernek jelenthet gyógyulást, és sokszor nagyon drágán. A Magyarországon is elérhető gyógyszercélpont-keresés viszont akár életeket menthet.

Ha valakiről kiderül, hogy rákos, az orvosnak csak rövid ideje van arra, hogy döntsön a terápiáról. Ebben a néhány napban dőlhet el az is, sikeres lesz-e választott kezelés. A daganatos betegeknél jelenleg leggyakrabban alkalmazott gyógyszeres terápia csak a betegek egy részénél hatásos, és jelenleg az orvos még csak kevés olyan eszközzel rendelkezik, amely segítheti abban, hogy eldöntse, az adott páciensnél a választható kezelések közül melyik lenne legnagyobb eséllyel sikeres. Egy magyar kutatócsoport közel tíz éve azon dolgozik, hogy mindez megváltozzon és személyre szabottabbak lehessenek a daganatellenes kezelések.

"Az egész 2004-ben kezdődött, egy olyan tüdőrákos beteggel, akinek már több áttét is volt a szervezetében, és a korábban alkalmazott kezelések már nem segítettek. Az általunk kimutatott génhibára adott kezelésnek köszönhetően viszont még öt évet élt a páciens, és nem tüdőrákban halt meg" – emlékezett vissza a kezdetekre Peták István rákkutató, aki budapesti laborjában fogadott minket.

Peták István rákkutató. Génhibákról magyaráz
©

Peták István ugyanis öt éves – Fulbright ösztöndíjas – kutatói munka után költözött haza az Egyesült Államokból, hogy korábbi évfolyamtársával, Schwab Richarddal – aki szintén külföldön kutatott – létrehozzák itthoni állomásukat (KPS Diagnosztikai Központ). A siker pedig nem maradt el, olyan molekuláris vizsgálatokat dolgoztak ki, amelyek segítségével a daganatokban a nagyságrendileg százféle, rákok kialakulásában szerepet játszó gén közül egyre több esetében kimutatható, melyik hibásodott meg. Mindez egy néhány sejtből álló szövetmintából is lehetséges, hogy aztán eldöntsék, a pillanatnyilag létező célzott terápiák hatásosak lennének-e.

A ma ismert legfontosabb molekuláris célpontok vizsgálatai a hazai nagy patológiai központokban elérhetők, Petákék azonban újabb és újabb célpontgének vizsgálatán ügyködnek. "Hasonló többgénes vizsgálatokat rajtuk kívül még csak kevés helyen végeznek a világban – most is többek között a Harvard Egyetem kutatóival vagyunk a legnagyobb versenyben – így nem meglepő, hogy már külföldi érdeklődések is vannak, és onnan küldött mintákat is elemeztünk már" – mondja a kutató.

"Tudjuk, hová lövünk"

2003 óta ismert a teljes emberi géntérkép, az eddigi vizsgálatok pedig azt is kiderítették, hogy mintegy száz olyan gén van, amely daganatot okoz – a hámeredetű ráktípusokban, ilyen például a tüdő-, vastagbél-, emlőrák vagy a melanoma. A sejtek kóros mértékben szaporodnak, osztódnak, és elmarad a normális esetben bekövetkező programozott sejthalál – ezt nevezzük daganatos megbetegedésnek. Ma már viszont sok esetben ismerjük azokat a molekulákat, amelyek meghibásodása beindítja a rákos sejtburjánzást. És érdekes módon már nem az elsődleges szempont, hogy tüdő vagy más rákkal van-e dolgunk, az adott gén ugyanis a szervezet több pontján, és több szervben vehet részt daganat kialakulásában. A hibás gének (onkogének) által termelt kóros fehérje éri el azt, hogy az egészséges sejtből daganatsejt lesz. Más esetekben a daganatokat megfékező (tumorszupresszor) gének elvesztése járulhat hozzá a daganatsejt kialakulásához. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kezdeti sikeres célzott kezelés után rezisztencia alakulhat ki, amely újabb molekuláris vizsgálatokat tesz szükségessé.

Árulkodó szövetminta. Működésben a lézermikroszkóp
©

Amennyiben mind a száz gént megvizsgálnák a betegből nyert szövetmintában, szinte mindig meg tudnák mondani, mely gének hibásodtak meg. Ám mivel az egyes rákgének gyakorisága nagyobb mint egy százalék, így egyes daganatípusokban érdemes lehet csak 10-12 gént vizsgálni ahhoz, hogy nagy valószínűséggel megszerezhető legyen ugyanez az információ.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jelenleg ezeket a célzott vizsgálatokat külön nem támogatja. A közfinanszírozású molekuláris patológiák egy zárt kasszából gazdálkodnak. A vizsgálatok egy részét gyógyszergyártók szponzorálják. Ha viszont ezeken túl, más molekuláris diagnosztikai vizsgálatokra van szükség, akkor viszonylag mélyen a zsebébe kell nyúlnia a betegnek: 100-150 ezer forintot fizetnek ki általában ezért a páciensek.

A sokgénes vizsgálatok akár több százezer forintba kerülnek. Nemzetközi példák is vannak erre. (Az emlőrákok prognózisában használt diagnosztikai teszt ára például 4 ezer dollár.) A költségeket egyrészt a méregdrága molekuláris biológiai vegyszerek és a drága berendezések indokolják. A rákkutató állítja, a diagnosztika költsége még így is eltörpül a gyógyszeres kezelések költségéhez viszonyítva, ezért nagyon fontos, hogy egyre személyre szabottabbak legyenek a kezelések. Nem véletlen, hogy sok országban már az egészségügyi biztosítók is támogatják ezeket a vizsgálatokat.

©

Peták meggyőződése, hogy a társadalombiztosító is sokat spórolhat azzal, ha minél részletesebb molekuláris diagnosztika készül a betegeknél, hiszen több sikeres kezelés történik, illetve több beteg kerül be klinikai vizsgálatokba és így hozzáfér a legmodernebb célzott terápiákhoz anélkül, hogy a beteg kezelése a OEP-nek pénzébe kerülne.

És ami már jól működik

Mint már szó esett róla, először a tüdőrákos betegeknél – itthon 200-300 érintettről van szó, az évente diagnosztizált több ezer tüdőrákos beteg közül ennyinél mutatható ki az EGFR nevű génnek a hibája – sikerült rendkívül jó eredményeket elérni az oki terápiával – ahogy a kutatóorvos fogalmaz –, miután rájöttek, hogy a nem-kissejtes tüdőrákok 5-15 százalékát ennek a génnek a "meghibásodása" okozza. Erre a génre már két célzott gyógyszer OEP-támogatással is elérhető.

Párhuzamos sikerek

A magyar kutatók a hazai szakmai fórumok mellett 2005-ben az amerikai onkológusok szaklapjában (Journal of Clinical Oncology) tették közzé a megfigyelésüket. Ezzel párhuzamosan több más kutatócsoport is leírta az összefüggést a génhiba és a gyógyszer hatásossága között. Mégis csak 2009-ben törzskönyvezték az első olyan gyógyszert az Európai Unióban, amit kifejezetten az EGFR génhibás tüdőrákos betegeknél lehet alkalmazni. 2004 és 2009 között az EGFR mutációval diagnosztizált betegek egyedi engedéllyel vagy klinikai vizsgálatok keretében kaptak célzott kezelést.

Több génhiba, mint gyógyszer

Az EGFR génen kívül számos más gén hibájának van gyógyszerhatást vagy éppen hatástalanságot előrejelző alkalmazási lehetősége. Azonban a kideríthető mutációk többségének ma még nincs közvetlenül elérhető terápiája – vagy azért, mert az arra ható gyógyszer még csak klinikai vizsgálatnál tart, vagy mert tb-finanszírozás híján nagyon drága.

Ha fejlődik a diagnosztika, fejlődik a terápia is

A daganatok molekuláris diagnosztikájának fejlődése lehetővé teszi, hogy a célzott terápiák is hatásosabbak legyenek. Például a Harvard Egyetem kutatói 2011 novemberben megjelent közleményükben azt javasolják, hogy a tüdőrákokban ne csak az EGFR, hanem további 10-12 gén vizsgálata történjen meg, mert így a betegek nagyobb eséllyel kerülnek be a legújabb célzott gyógyszereket kipróbáló klinikai vizsgálatokba. További áttörést jelenthet, ha egy célpontra ható gyógyszert az összes olyan daganattípusnál alkalmazni lehetne, amiben a célpont kimutatható. Erre Peták István és munkatársai 2010-ben a Nature egy kiadványában (Nature Reviews Drug Discovery) megjelent közleményükben már javaslatot tettek. Ez a megközelítés szintén 2011 novemberében, az amerikai onkológusok társaságának (ASCO) iránymutató ajánlásában is megtalálható.

Ahogy a kutató mondta, itthon még mindig vita tárgya az onkológusok között, hogy tájékoztassák-e a beteget olyan diagnosztikai vagy terápiás lehetőségekről, amelyeket az OEP nem finanszíroz, vagy csak klinikai vizsgálatok formájában elérhetők. Peták a határozott igen mellett teszi le a voksát, "mivel folyamatosan indulnak olyan új génhibákat célzó klinikai vizsgálatok, amelyek keretében a pácisens akár ingyen juthat gyógyszeres kezeléshez, illetve egyre több célzott gyógyszer kerül közfinanszírozásba, így a molekuláris diagnosztikai lelet megléte ebben az esetben utólag is hasznosulhat".

A már finanszírozott kezelések közötti személyre szabott döntést is jobban elő lehet segíteni akkor, ha nem csak egy gén vizsgálata történik meg. A megfelelően kiválasztott célzott kezelés, illetve kemoterápiával való kombinációja egy nem műthető daganatot is műthetővé tehet, ami akár teljes gyógyulást jelenthet. Erre nagyon jó példa a vastagbéldaganatok májáttéteinek kezelése.

Pillanatnyilag viszont az lenne a legfontosabb, hogy az orvosok és a betegek is korrekt tájékoztatást kapjanak arról, melyek azok a vizsgálatok, amelyeknél már van finanszírozott terápiás lehetőség, és melyek "csak" a közeljövő ígéretei, amelyek segítségével a rákellenes kezelések egyre személyre szabottabbá válhatnak.