Ha valakiről kiderül, hogy rákos, az orvosnak csak rövid ideje van arra, hogy döntsön a terápiáról. Ebben a néhány napban dőlhet el az is, sikeres lesz-e választott kezelés. A daganatos betegeknél jelenleg leggyakrabban alkalmazott gyógyszeres terápia csak a betegek egy részénél hatásos, és jelenleg az orvos még csak kevés olyan eszközzel rendelkezik, amely segítheti abban, hogy eldöntse, az adott páciensnél a választható kezelések közül melyik lenne legnagyobb eséllyel sikeres. Egy magyar kutatócsoport közel tíz éve azon dolgozik, hogy mindez megváltozzon és személyre szabottabbak lehessenek a daganatellenes kezelések.

"Az egész 2004-ben kezdődött, egy olyan tüdőrákos beteggel, akinek már több áttét is volt a szervezetében, és a korábban alkalmazott kezelések már nem segítettek. Az általunk kimutatott génhibára adott kezelésnek köszönhetően viszont még öt évet élt a páciens, és nem tüdőrákban halt meg" – emlékezett vissza a kezdetekre Peták István rákkutató, aki budapesti laborjában fogadott minket.

Peták István rákkutató. Génhibákról magyaráz

Hernádi Levente

Peták István ugyanis öt éves – Fulbright ösztöndíjas – kutatói munka után költözött haza az Egyesült Államokból, hogy korábbi évfolyamtársával, Schwab Richarddal – aki szintén külföldön kutatott – létrehozzák itthoni állomásukat (KPS Diagnosztikai Központ). A siker pedig nem maradt el, olyan molekuláris vizsgálatokat dolgoztak ki, amelyek segítségével a daganatokban a nagyságrendileg százféle, rákok kialakulásában szerepet játszó gén közül egyre több esetében kimutatható, melyik hibásodott meg. Mindez egy néhány sejtből álló szövetmintából is lehetséges, hogy aztán eldöntsék, a pillanatnyilag létező célzott terápiák hatásosak lennének-e.

A ma ismert legfontosabb molekuláris célpontok vizsgálatai a hazai nagy patológiai központokban elérhetők, Petákék azonban újabb és újabb célpontgének vizsgálatán ügyködnek. "Hasonló többgénes vizsgálatokat rajtuk kívül még csak kevés helyen végeznek a világban – most is többek között a Harvard Egyetem kutatóival vagyunk a legnagyobb versenyben – így nem meglepő, hogy már külföldi érdeklődések is vannak, és onnan küldött mintákat is elemeztünk már" – mondja a kutató.

"Tudjuk, hová lövünk"

2003 óta ismert a teljes emberi géntérkép, az eddigi vizsgálatok pedig azt is kiderítették, hogy mintegy száz olyan gén van, amely daganatot okoz – a hámeredetű ráktípusokban, ilyen például a tüdő-, vastagbél-, emlőrák vagy a melanoma. A sejtek kóros mértékben szaporodnak, osztódnak, és elmarad a normális esetben bekövetkező programozott sejthalál – ezt nevezzük daganatos megbetegedésnek. Ma már viszont sok esetben ismerjük azokat a molekulákat, amelyek meghibásodása beindítja a rákos sejtburjánzást. És érdekes módon már nem az elsődleges szempont, hogy tüdő vagy más rákkal van-e dolgunk, az adott gén ugyanis a szervezet több pontján, és több szervben vehet részt daganat kialakulásában. A hibás gének (onkogének) által termelt kóros fehérje éri el azt, hogy az egészséges sejtből daganatsejt lesz. Más esetekben a daganatokat megfékező (tumorszupresszor) gének elvesztése járulhat hozzá a daganatsejt kialakulásához. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kezdeti sikeres célzott kezelés után rezisztencia alakulhat ki, amely újabb molekuláris vizsgálatokat tesz szükségessé.

Árulkodó szövetminta. Működésben a lézermikroszkóp

Hernádi Levente

Amennyiben mind a száz gént megvizsgálnák a betegből nyert szövetmintában, szinte mindig meg tudnák mondani, mely gének hibásodtak meg. Ám mivel az egyes rákgének gyakorisága nagyobb mint egy százalék, így egyes daganatípusokban érdemes lehet csak 10-12 gént vizsgálni ahhoz, hogy nagy valószínűséggel megszerezhető legyen ugyanez az információ.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jelenleg ezeket a célzott vizsgálatokat külön nem támogatja. A közfinanszírozású molekuláris patológiák egy zárt kasszából gazdálkodnak. A vizsgálatok egy részét gyógyszergyártók szponzorálják. Ha viszont ezeken túl, más molekuláris diagnosztikai vizsgálatokra van szükség, akkor viszonylag mélyen a zsebébe kell nyúlnia a betegnek: 100-150 ezer forintot fizetnek ki általában ezért a páciensek.

A sokgénes vizsgálatok akár több százezer forintba kerülnek. Nemzetközi példák is vannak erre. (Az emlőrákok prognózisában használt diagnosztikai teszt ára például 4 ezer dollár.) A költségeket egyrészt a méregdrága molekuláris biológiai vegyszerek és a drága berendezések indokolják. A rákkutató állítja, a diagnosztika költsége még így is eltörpül a gyógyszeres kezelések költségéhez viszonyítva, ezért nagyon fontos, hogy egyre személyre szabottabbak legyenek a kezelések. Nem véletlen, hogy sok országban már az egészségügyi biztosítók is támogatják ezeket a vizsgálatokat.

Hernádi Levente

Peták meggyőződése, hogy a társadalombiztosító is sokat spórolhat azzal, ha minél részletesebb molekuláris diagnosztika készül a betegeknél, hiszen több sikeres kezelés történik, illetve több beteg kerül be klinikai vizsgálatokba és így hozzáfér a legmodernebb célzott terápiákhoz anélkül, hogy a beteg kezelése a OEP-nek pénzébe kerülne.

És ami már jól működik

Mint már szó esett róla, először a tüdőrákos betegeknél – itthon 200-300 érintettről van szó, az évente diagnosztizált több ezer tüdőrákos beteg közül ennyinél mutatható ki az EGFR nevű génnek a hibája – sikerült rendkívül jó eredményeket elérni az oki terápiával – ahogy a kutatóorvos fogalmaz –, miután rájöttek, hogy a nem-kissejtes tüdőrákok 5-15 százalékát ennek a génnek a "meghibásodása" okozza. Erre a génre már két célzott gyógyszer OEP-támogatással is elérhető.

Több génhiba, mint gyógyszer

Az EGFR génen kívül számos más gén hibájának van gyógyszerhatást vagy éppen hatástalanságot előrejelző alkalmazási lehetősége. Azonban a kideríthető mutációk többségének ma még nincs közvetlenül elérhető terápiája – vagy azért, mert az arra ható gyógyszer még csak klinikai vizsgálatnál tart, vagy mert tb-finanszírozás híján nagyon drága.

Ahogy a kutató mondta, itthon még mindig vita tárgya az onkológusok között, hogy tájékoztassák-e a beteget olyan diagnosztikai vagy terápiás lehetőségekről, amelyeket az OEP nem finanszíroz, vagy csak klinikai vizsgálatok formájában elérhetők. Peták a határozott igen mellett teszi le a voksát, "mivel folyamatosan indulnak olyan új génhibákat célzó klinikai vizsgálatok, amelyek keretében a pácisens akár ingyen juthat gyógyszeres kezeléshez, illetve egyre több célzott gyógyszer kerül közfinanszírozásba, így a molekuláris diagnosztikai lelet megléte ebben az esetben utólag is hasznosulhat".

A már finanszírozott kezelések közötti személyre szabott döntést is jobban elő lehet segíteni akkor, ha nem csak egy gén vizsgálata történik meg. A megfelelően kiválasztott célzott kezelés, illetve kemoterápiával való kombinációja egy nem műthető daganatot is műthetővé tehet, ami akár teljes gyógyulást jelenthet. Erre nagyon jó példa a vastagbéldaganatok májáttéteinek kezelése.

Pillanatnyilag viszont az lenne a legfontosabb, hogy az orvosok és a betegek is korrekt tájékoztatást kapjanak arról, melyek azok a vizsgálatok, amelyeknél már van finanszírozott terápiás lehetőség, és melyek "csak" a közeljövő ígéretei, amelyek segítségével a rákellenes kezelések egyre személyre szabottabbá válhatnak.