hvg.hu: Párizsban a vásáron pontosan ezer divattervező mutatkozott be. Mit tapasztaltak, mi a divat a divatszakmában?

Rácz Nóra: A jó szem! Az, hogy valaki képes legyen sajátságosan összeállítani az öltözékét, hogy különleges szeme legyen azokhoz a darabokhoz, amiket szeret. Szerintem most ez a divat. Divatos az, aki nem készen kapott mintákat utánoz, hanem bátran válogat a különféle divattervezők kollekciói közül, sőt a vintage darabokból is, és azokból egy sajátos stílust tud alakítani. Ez a legerősebb és legmeghatározóbb vonal ma a divatban, ami vissza is hat a tervezőkre, mert például a street fotózások, a streetwear oldalak arcai bennünket is befolyásolnak.

Imre Katalin: Persze, készen is meg lehet kapni a kliséket, így is fel lehet öltözni, megvannak a trendek, mindenki kiválaszthatja a saját kedvencét, de az igazán kreatív emberek inkább összeválogatják a ruhadarabjaikat. A trendek között is lehetnek „áthallások”, és az így válogatott öltözetek sokkal érdekesebbek. Mi ezt a vonalat szeretjük jobban.

Stiller Ákos

hvg.hu: Önök is több forrásból, kreatívan öltözködnek, vagy inkább a saját kollekcióikból válogatnak?

R. N.: Vegyítjük, de sok sajátot viselünk.

I. K.: Főleg azért, mert sok helyen kell megjelennünk, sok külföldi utunk van. Bécsben üzletünk is, és akármit is veszek fel ott, az egy kinyilatkoztatás. Általában azonnal megkérdezik, hogy ezt ti csináltátok? Ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy nem, nem, ezt vettem. Legalábbis nem ildomos. Jobb, ha saját ruháinkat viseljük, és hitelesebb is.

R. N.: Párizsban a vásáron meg különösen odafigyeltünk arra, hogy a saját ruháink legyenek rajtunk. Sőt, napjában többször át is öltöztünk. Lehet, hogy furcsán hangzik, de egy japán ügynök, látva rajtunk az egyik kabátot, nem a standunkon, hanem a metróban szólított meg, sőt árlistát meg look bookot is kért.

I. K.: Egy kuvaiti megrendelőnek is az éppen akkor rajtam lévő ruha tetszett meg, de 46-os méretben is kérte. A mostani vásáron az eladás mellett főleg az volt a célunk, hogy kapcsolatokat szerezzünk, és egy európai ügynököt találjunk. Ezen még dolgoznunk kell, de azért van érdeklődés. Most Párizsból is megkeresett egy ügynök-nagykereskedő, hogy vigyünk neki tesztkollekciót. Lett egy új webshopos kapcsolatunk is. Tavasszal megyünk Tokióba, ahol európai divattervezőkkel együtt fogunk bemutatkozni.

Stiller Ákos

hvg.hu: Milyen egyéb megrendeléseik vannak?

I. K.: Tavaly voltunk először Kínában, már van egy exkluzív ügynökünk, aki egy olyan luxusáruházba rendel tőlünk, ahol csak európai brandeket forgalmaznak. Nehéz velük dolgozni, de nem lehetetlen. Tokióban több üzletben is árulják a táskáinkat, és persze hosszú évek óta ott vagyunk Bécsben is, most már saját üzlettel is a Museumsquartierben.

hvg.hu: Mennyire élet-halál kérdése, hogy nemzetközileg ismerjék önöket?

I. K.: Teljesen.  A hazai piac túl kicsi, ezért lépni kell. Ez nagyon komoly probléma a fiatal tervezőknek is. A francia állam például olyan komolyan támogatja a divattervezőit, hogy a nemzetközi vásárok részvételi díjának 70-80 százalékát automatikusan kifizetik helyettük. Ott persze kiemelt ágazat a divat, de ugyanez igaz Ausztriában és Dániában is. Itthon nagyon mostoha sorsú az ágazat, pedig sok fiatal tehetség van.

hvg.hu: Mi kell ahhoz, hogy egy fiatal magyar tervező világhírű legyen?

I. K.: Nagyon sok pénz, a tehetség és az ízlés mellé. Állandóan utazni kell, minden nemzetközi vásáron, divathéten jelen lenni, folyamatosan, éveken át.

Stiller Ákos

hvg.hu: A logójukon ott a felirat, hogy "Budapest–Bécs". Ez mit jelent, esetleg valami tradíciót?

I. K.: Most már talán itthon is kialakult egy biztosnak tűnő vevőkörünk, sok helyen árulják a ruháinkat, itt a szalonban mi is. De először Bécsben volt könnyebb eladni, még akkor is, ha nagyon más az ottani ízlés. Bizonyos értelemben a magyarok sokkal merészebben, kreatívabban öltözködnek. Az osztrák vevőknek általában meg kell mondani, mert igénylik, hogy egy-egy darabot hogyan „kell” viselni.

R. N.: Az osztrákoknak nem erősségük a kreatív, összeválogatott divat. Sokkal megfontoltabban, mostanában spórolósabban vásárolnak.

I. K.: Nagyon más a két országban a nő. A magyar nők nőiesebben öltöznek, az osztrákok inkább elfedni szeretik magukat, és a maszkulinabb stílust kedvelik. A színesebb darabok itthon sokkal népszerűbbek, mint Bécsben.

hvg.hu: Hogyan dolgoznak együtt? Hogyan tervezik a kollekciót, külön-külön, vagy mindent közösen, az anyagvásárlástól a szabásmintákig?

R. N.: Közösen dolgozunk, de természetesen a gondolataink, amiből kiindulunk, azok a sajátjaink. A legelső lépésben külön tervezünk, de megbeszéljük a témát, amin elindulunk, és utána összefésüljük, kiválasztjuk azokat, amelyeket továbbtervezünk, amelyek köré a kollekció épül. A koncepció eleinte akár csak hangulatokat jelent. Néha meg azt mondjuk, hogy legyen egy téma. Mondjuk az ing, de természetesen tágabb fogalomként. Az ing filozófiája a tervezési koncepció. Az, hogy mit jelent nekünk. Innen indulunk és jutunk el oda, hogy sokszor saját magunkon tekergetjük az agyagokat. Sokkal jobb, mint babán.

hvg.hu: Egy új kollekción legalább egy évvel korábban el kell kezdeni dolgozni, hiszen most a jövő télit mutatták be. Mennyire figyelnek oda a többi tervezőre, mennyire inspiratív a többiek munkája?

R. N.: Abszolút inspirálnak, egy kisebb utazással is felér néhány jó kollekció vagy darab. Mindig megnézem az állandó kedvencek munkáit, és az újakét is. De a főforrás mindig valami váratlan élmény vagy látvány, legyen az egy jól sikerült este a barátokkal vagy egy film, vagy akár egy épület.

I. K.: Főleg a japán tervezők érdekelnek, akik közül egy-kettő egészen új. Nagyon szeretjük a Mint Designt, kicsit kevésbé a Mercibeaucoup-t mert már kissé elszállt, a régiek közül Yamamotót. Érdekes látni, ahogyan ők is változnak az évek alatt, és hogyan tudnak mégis a saját stílusukon belül maradni.

Stiller Ákos

hvg.hu: Az indulás óta eltelt 18 évben önök is rengeteget változtak, a kollekciók egyre finomabbak, letisztultabbak, nőiesebbek lettek.

R. N.: Igen, csakhogy mi saját magunkhoz jártunk szakmai gyakorlatra! Kezdetben még nem dolgoztunk közösen, hanem mindenki a maga kollekciójával kísérletezett, átszabta vagy kidobta, aztán újrakezdte. Akkor még hatan voltunk, és nem hárman. Hat különböző kollekciót mutattunk be, saját nevekkel az Artista név mellett. Most alapvető szempont, hogy eladható darabokat készítsünk.

I. K.: Amikor mi főiskolára jártunk, egyáltalán nem esett arról szó, hogy a divattervezés alkalmazott művészet, aminek a végén egy termék áll, s azt el kell tudni adni. Ez akkoriban nem volt téma. Egy mai tervező már eleve úgy indul el, hogy maga mellé állít egy sales-t és egy marketingest, s egy csapatot alkotnak. Ez csak akkor elhagyható, ha az egyik tervező alkalmas a feladatra, és akarja is ezt a szerepet. Most már mi is elkezdtünk dolgozni egy marketinges lánnyal, akinek ez a terület – mármint a divat – ugyan új, de reméljük, hogy jól fogunk tudni együtt működni.

R. N.: Tudatos döntés volt, nem is olyan régen, hogy nőiesebb öltözékeket akarunk készíteni, mert azokat szerették a legjobban a vásárlók. A „ruha”, mint darab is meghatározó lett a terveinkben. Tavaszra is sokat terveztünk, és a jövő őszi kollekciónál is fontos szempont volt.

hvg.hu: Milyen lesz a nyári kollekció?

R. N.: Virágos és csipkés, szivárványos, fehér-fekete kontrasztos.