hvg.hu: A Nimfomániás című film bemutatója és botrányokkal terhelt fogadtatása is kapcsolatban áll azzal, hogy beszélgetünk. Mennyire hiteles a nimfománia filmbeli ábrázolása, vagy hitelességet ne is keressünk benne?

Mester Dóra Djamila: Számomra nem a nimfomániáról szólt ez a film. Képzeld el ezt a filmet egy férfi főhőssel, akkor is azt mondanád, hogy a nimfomániáról szól? Elvetetem a szüzességemet, majd utána megyek sorba a csajokon. Én azt gondolom, hogy a társadalmi megítélése sokkal kevésbé esne a nimfománia kategóriájába, ha egy férfi csinálná végig ugyanezt.

hvg.hu: A főszereplő, Joe függő, hiszen élete a köré szerveződik, hogy napi tíz férfival tudjon szexelni. És ez olyan szervezőerő az életében, aminek nem tud ellenállni.

M. D. D.: Nagyon sokszor érzem azt, hogy a függőség önmagában nem attól érdekes, hogy függőség, hanem hogy reakció egy életbeli helyzetre. Az én interpretációmban ez a film nagyon sarkítva azt mutatja meg, hogy a szexualitásban adunk választ az életünkből érkező ingerekre, csalódásra, hiányra, visszautasításra. Az egy szélsőséges eset, amit Joe csinál, de ugyanígy megjelenhetne bármi másban is.

hvg.hu: Akkor a nimfománia azt jelenti, hogy az ember életében a szex tölti be a tátongó lyukakat?

M. D. D.: A történet során a szex mindig valami másra adott válasz. Van, amikor a szerelmi csalódásra válasz. Aztán kamaszos lázadás a szerelem és szeretet képmutató normativitása ellen, ahogy minden e köré az álságos, rózsaszín, csöpögős „szerelem-elképzelés” köré szerveződik. Aztán amikor Joe megkapja a vágyott férfit, képtelenné válik az orgazmusra, elkezd a teste nem reagálni. Azt nem tudjuk meg, hogy vajon azért, mert nem tud a hús-vér helyzettel mit kezdeni, vagy mert kiderül, hogy a férfi más a maga valójában, mint amit elképzelt magának plátói szerelemként. Egy ilyen reakció egyáltalán nem abszurd. Nagyon sok emberrel találkozni, akinek nincs erekciója, szexuális vágya.

Jelenet a ''Nimfomániás'' című filmből

AFP / Photo12 / Christian Geisnaes

hvg.hu: Joe-nak a gyászra is a szex a reakciója. Reális ez?

M. D. D.: Én a filmben nem keresem azt, hogy mi hiteles és mi nem. Mindeközben nem érzem azt sem, hogy a világban ne lennének ugyanilyen helyzetek. Egyszer egy kamasz pár jött hozzám. A fiúnak meghalt az édesanyja és féltek, hogy rámegy a párkapcsolatuk, mert hónapok elteltével sem tudott a fiú szexelni a szerelmével. Olvashatók Joe alagsori szexélményei is hasonlóképp.

hvg.hu: Nem szélsőséges ez a reakció?

M. D. D.: A film a szex ábrázolásában őszinte, a szex az életünknek pont ennyire őszinte területe. Hallom az emberek vágyait, fantáziáit. Ha az ember ezzel foglalkozik, akkor látja mindazt, amit ebben a filmben is láthatunk. Ez a világ egyáltalán nem extrém. Az a képmutatás extrém, ami a filmet véleményező nyilvános diskurzusokból kirajzolódik. Ha felmegy az internetre, kicsit körülnéz szex témában, akkor látja, hogy az embereknek milyen szexualitása van, miket csinálnak, mi az, amikre vágynak, mi az, ami foglalkoztatja őket. Ahányan vagyunk, annyiféle szexuális fantáziánk, erotikus életünk van. Ezek léteznek. Ne csináljunk úgy, mintha nem lennének.

hvg.hu: Akkor mi az, ami botrányossá teszi a filmet?

M. D. D.: Szerintem nem botrányos. Azt kell megkérdezni, aki úgy érzi, hogy az. Miért akad ki a kedves néző? A Szex és anyaság című könyvemmel kapcsolatban az egyik kritikus azt javasolta, hogy az incesztusról ne írjak. Egy interjúalanyom arról mesélt, hogy kislánykorában a nagypapájával voltak az első szexuális élményei, és ezek neki sem voltak rossz élmények. Ez mégis nagyon durva, ezt ne írjam meg. De hát ez van! Ez a világ! De ha szembe jön, akkor úgy csinálunk, mintha nem tudnánk róla, és becsukjuk a szemünket. Nem szeretünk tükörbe nézni. A társadalmi normák, az intézményesült képmutatás és a vágyaink, a valós életünk közötti eltérés hihetetlenül frusztráló lehet.

hvg.hu: Ha túllépünk a filmen, kit tekintünk a való életben nimfomániásnak?

M. D. D.: Azt, hogy kit tekintünk nimfomániásnak, nem tudom. Én az a fajta szexualitással foglalkozó szakember vagyok, aki nemcsak az egyetemi órán elméletben dekonstruálom a szexuálitáshoz kapcsolódó fogalmainkat, de a klienseimmel a gyakorlatban is. Azt gondolom, hogy az emberi természetre, a vágyainkra, a tevékenységeink sokszínűségére egységesítő kategóriákat alkotni a legnagyobb kegyetlenség és butaság, amit valaha csináltunk. Egyértelműen hatalmi célja van ennek, mert ez lehetetlenné teszi az egyéni érzelmek, az egyéni vágyak kifejeződését. Ha eljön hozzám valaki, akkor a legutolsó esetben sem mondanám azt, hogy te egy nimfomániás vagy, vaginizmusban szenvedsz és így tovább. Ahogy nem mondom azt sem, hogy diszfunkciód van. Azt gondolom, hogy a testünk jelez valamit, és arra érdemes figyelni.

hvg.hu: Vegyünk konkrét példát. Ha azzal a problémával keresném fel, hogy napi tíz férfival fekszem le, és állandóan csak a szexre gondolok, mit kezdene velem?

M. D. D.: Ha valaki idejön, és azt mondja, nem működik az életem, mert huszonnégy órából húszat maszturbálok, és vérzik a nemi szervem, és nem tudok bemenni a munkahelyemre, nem tudok másra sem gondolni, akkor elkezdünk erről beszélgetni, hogy miért van ez. Milyen az életed, a munkád, milyen volt a gyerekkorod, milyen a családod, milyenek a kapcsolataid, mi okoz örömet, mi nem. Mindezt elkezdjük összerendezni, megérteni. A szex tulajdonképpen egy nyelv, ami mindenkinek mást jelent. Ha maszturbálna előtted tíz nő, akkor az a tíz mind más dolgot jelentene, bár látszólag ugyanazt csinálják. Ha a társadalmi struktúrák irányából nézed mindezt, akkor azért olyan idegesítő dolog a szex, mert annyiféle, ahány ember létezik a Földön. De semmilyen intézményrendszer nem akarja, hogy sokfélék legyünk, mert az nehezen kezelhető. Az egyének viszont magukévá teszik a normákat. Ha hatévesen meztelenül csúszkálsz a fürdőszobában, azt fogják mondani, hogy nimfomániás vagy, mert egy gyerek ne tegyen így.

hvg.hu: Sokkal könnyebben bélyegezünk meg valakit szexuális szokásai, mint más szenvedélyei miatt?

M. D. D.: Mennyi extrém dolog van a világban, amire eszünkbe se jutna bélyeget sütni!  Az extrém sportolók bekerülnek a legek könyvébe. Ha a szexszel van ugyanez, akkor az betegség. Ha valaki világutazó, száz nyelvet tanul, minden éjjelt máshol tölt, nem ül meg a fenekén, azt mondjuk, milyen fantasztikus. Fura ez a kettős mérce. Vannak a társadalom által díjazandó és büntetendő extrém tevékenységek is.

hvg.hu: De tegyük fel, hogy én nem vagyok kibékülve magammal és problémának érzem, amivel megkeresem önt.

M. D. D.: Akkor megkérdezem, hogy miért érzi annak. Mert a barátnőid vagy a párod azt mondják? Van benned egy feszültség, azt érzed, hogy valami téged hajt ebbe az irányba, és ez neked nem jó? Mert nincs intimitás az életedben, mert kiszolgáltatod magad?

hvg.hu: Tehát nem csak szexről lenne szó.

M. D. D.: Az élet más területeiről is beszélgetnénk, mert nem gondolom, hogy a szexualitás egy kitüntetettebb terep. Nagyon egyszerű dolgok is meghúzódnak szexuális szokásaink hátterében. Egyrészt a szexet leválasztjuk az élet többi részéről, közben ez alapján akár az egész életet befolyásoló ítéletet is hozunk. Ha valaki ma Magyarországon melegként egy általános iskolában akar tanítani, akkor könnyen történhet az vele, hogy a szakmájára vonatkoztatják a szexuális identitását, és ellehetetlenítik a teljes életét. Ez fordítva is igaz, egy szexuális problémában az életünk sok más területéről sűrűsödhetnek kérdések. A test, a szexus sokszor megkerülhetetlen, elodázhatatlan kérdéseket tesz fel. Láthatóvá teszi, amit szeretünk nem észrevenni. Számomra erről is szólt ez a film.