Gondolkodó sapkák: kreatív gyerekek és beilleszkedési zavarok
Mi jellemző a kreatív működésre? Határok feszegetése, nézőpontváltás, rombolás, visszalépés, érzékenység, laza gondolkodás, élménykeresés. A kreatív működést az olyan kultúra segítheti, amely értékként kezeli az össze nem illést.
A kreatív megoldás jellemzője, hogy összeegyezteti az összeegyeztethetetlent, vagyis olyasmit hoz létre, ami még nem volt, alkot. A kreatív személy a szokásosnál jobban képes elviselni a kétértelműség, a bizonytalanság keltette feszültséget. Gondolkodása nem menekül a biztos, már meglévő tudáshoz, bejárt utakhoz, hanem ha szükséges, elviseli azt a feszültséget, amelyet az össze nem illés okoz. A kisgyerekek kreativitása természetes szabad fantázia, amit még nem nagyon korlátoz a tudás. Az érett alkotó gondolkodásnak azonban már meg kell küzdenie a szokásossal, az ismerttel.
Többé-kevésbé mindenki lehet kreatív, de a kreativitás mint személyiségjellemző sajátos agyfiziológiai háttéren alakul ki, idegrendszeri adottság. Miközben a többség az egyértelmű, feszültségmentes helyzeteket preferálja, a kreatív idegrendszer keresi az élményt, ahol ellen kell állni a megszokottnak, és el kell viselni a bizonytalanság, a rendezetlenség keltette feszültséget, amelyből az új megoldások születnek.
Ehhez az attrakcióhoz sokféle út vezet, melyek nem feltétlenül tűnnek kívánatosnak, de a környezet bölcsessége hozzájárulhat, hogy már kisgyerekkorban felkészítsen az alkotó életre. Nem szükségszerű, hogy a kisgyerekek úgy szerezzék meg a tudást, hogy közben elvesztik a kedvüket és bátorságukat a szabad kalandozásra. A környezeti hatások jelentősen befolyásolják ugyanis az idegrendszer fejlődését. A mindennapi tapasztalatok alakítják a neurológiai működés hangsúlyait, ezért meghatározó a környezet a kreativitás fejlődésében is.
A határok feszegetése
Az életünk tele van látszólagos és valódi korlátokkal, és ez rendjén is van. Nem is feltétlenül kell a határokat mind áttörni, első menetben elég megkérdőjelezni. Igaz-e, hogy azon az épületen nincs bejárat? Valóban nem tud ez a gyerek megtanulni olvasni?
A határok kitapogatása a lelki egészségnek is fontos része, mert nem létező akadályokat fedhet fel. Mégsem nagyon díjazza a környezet ezt a viselkedést. A szigorú büntetés el is ijeszti már kisgyerekkorban az embert a próbálkozástól. Még nagyobb gond viszont, ha nincsenek korlátok, amelyeket feszegetni lehetne, és ezáltal megtanulni bánni velük. A bizonytalanság keltette feszültség elviselését segíti az a környezet, amely észszerű határokat, rugalmas szabályokat alakít ki.
A gyerek megtanulja, hogy vannak szabályok, de ezek közös megegyezéssel, megalapozott indokokkal alakíthatók. Akár egy játék szabályai, akár a hétvégék rendje változtatható, nincs kőbe vésve. Ha a tizenéves például meg tudja indokolni, hogy miért fontos az esti kimaradás idejét meghosszabbítani, a szabályt át lehet alakítani.
Nézőpontváltás
A lelki egészségnek is hasznos, ha valaki képes egy-egy helyzetet, tárgyat, embert vagy eseményt többféle szemszögből látni. Jobban érthető mások viselkedése vagy a helyzet, ha belülről vagy nagyobb távolságból is képes valaki ránézni ugyanarra a dologra. A nézőpontváltás, amikor másképp, más szögből tekintünk a helyzetre, új megoldásokhoz vezethet.
Ugyanígy minden kapcsolat alkotás lehet. Az együttműködésben, együttélésben egymás szempontjainak figyelembevétele, összeegyeztetése által létrehozható új értékrendszer, amely nem az egyik vagy másik nézőpont elfogadásával, hanem ezek összehangolásával jött létre. Amikor a kisgyerek érdekeit, szempontjait figyelembe veszi a környezet, és elvárja, hogy ő is legyen tekintettel másokra, akkor gyakorolhatja a nézőpontváltást, ráérez az árnyalatok, a sokféleség ízére.
Például a gyerek szeretne a barátjánál aludni, de a szülők ennek nem igazán örülnek. Ha a válasz annál árnyaltabb, mint hogy „mert azt mondtam”, akkor a helyzet megvitatható. Vannak érvek, amelyek mérlegelhetők – például megbízható-e a barát és családja, másnapra van-e iskolai feladat. Ha van lehetőség választásra és döntésre, akkor a bizonytalan helyzetek kezelését megélheti az ember, és ezzel az össze nem illés keltette feszültség természetessé válik, a kreatív folyamat elviselhető, sőt akár kellemes feszültséget okozhat.
Visszalépés és érzékenység
A kreatív elme akár a saját, akár a mások eredményeit megkérdőjelezi, újrakezd, és elsöpri azt, ami már nem visz tovább. A visszalépés persze igen fájdalmas lehet, nagy kihívás. Ezért is nehéz például a már jól működő, megszokott életmódot feladni, bár a fejlődéshez ez is szükséges lehet. Az ugráshoz lendületet kell venni, és ez némi térdhajlítást, leguggolást jelent. A kreativitás akár rombolással is járhat. Az új építéséhez helyet kell csinálni, szét kell szedni a régit. Nagy felelősség, hogy a pusztítás valóban alkotáshoz vezessen, és nagyobb érték jöjjön létre.
A kreatív személyt gyakran rendkívüli érzékenység jellemzi már kisgyerekkorában is. Szagok, színek, anyagok, hangok különösen erős hatást gyakorolnak rá. Ez sok tekintetben hátrány a mindennapi életben, ugyanakkor ez az érzékenység alkalmassá teszi az embert, hogy a finom részletekre ráérezzen, az árnyalatok, a kis különbségek is jelentősekké legyenek, vagyis a finomhangolással járul hozzá az alkotó gondolkodáshoz. A meséből is tudjuk, hogy érzékenységéről ismerhető fel a hercegkisasszony. A problémaérzékenység, vagyis a problémák meglátása kiindulás lehet a változtatáshoz, az alkotáshoz.
Másfajta információfeldolgozás
A jobb agyféltekéhez kapcsolódó holisztikus, azaz teljes körű feldolgozás hatalmas előny az összefüggések meglátásában, de a bal agyfélteke részletekre irányuló, elemző működésére is szükség van. A jobb agyfélteke a részletek birtokában képeket, fogalmakat, gondolatokat, képzeteket gyárt. Ha kevés a részlet, akkor is ad egészet, de gyakran hibásat. Működése intuitív, kevéssé tudatos. Az egyén akarata nélkül, vagy akár ellenére is megoldásokat hoz. A specifikus tanulási zavarok hátterében a legtöbb esetben azonosítható a jobb agyfélteke „munkájának” a bal agyféltekéénél nagyobb előnye, ami a kreatív gyerekekre jellemző.
A lépésről lépésre gondolkodást preferáló tanítás biztos kudarcterep az ilyen agynak. A mai iskola mindent megtesz, hogy a bal agyféltekére szűkítse a gondolkodást. Közben pedig Richard Chi és Allan Snyder ausztrál kutatók olyan „sapkát” dolgoztak ki 2011-ben, amely a jobb agyféltekét stimulálja, és a bal agyfélteke működését blokkolja, hogy kreatív teljesítményt érhessen el az ember.
Szerintük a tudás blokkolásával, az emlékezet helyett a képzelet dolgozhat. Előítéletek nélkül nyitottan fordul a probléma felé az így befolyásolt agy. Azok az egyének azonban, akik ilyen „gondolkodó sapkával” születnek, nagyon könnyen kaphatnak tanulási zavar címkét. Úgy tűnik, az iskola elvárása és a kreatív működés igen távol áll egymástól.
Erős ingerkeresés
A kreatív működés alapját képező divergens gondolkodás a keresésben, a kalandozásban jelenik meg. Ezt gyakran minősíti hiperaktivitásnak a környezet – márpedig a hiperaktivitás sok tekintetben előny is lehet. A hiperaktív egyéneknél az ingereket feldolgozó rendszerben az átvivő anyagok a szokásosnál alacsonyabb szinten termelődnek.
Az ingerek számukra kevésbé keltenek feszültséget, így állandó élménykeresésben élnek. Számukra a bizonytalan, kétértelmű keltette feszültség könnyen tolerálható, sőt szinte szükséges a megfelelő ingereltségi állapot fenntartásához. Keresik az ilyen helyzeteket, így az átlagosnál nagyobb eséllyel tudják a kreatív folyamat feszültségkeltő szakaszait kezelni.
A kreatív gondolkodásban kifejezetten előny lehet a figyelemzavar is. A figyelemzavar a figyelem irányításának gyengesége, nem a figyelem hiánya. Az ilyen egyén nem tud arra figyelni, ami előtte van, mert más ingerek elvonják az érdeklődését. Gyakran belső képekben merül el, amit álmodozásnak minősít a külvilág. Figyelme kalandozik, olyasmit is meglát, amit mások nem.
Thomas Alva Edison és Nikola Tesla is felrobbantotta magát gyerekkorában, és a tanulási zavar, a hiperaktivitás és figyelemzavar jeleit mutatták. Edisont képezhetetlennek minősítette tanítója, mert a pók hálószövésének megfigyelésébe merült, ahelyett hogy rá figyelt volna. A tanulás sokféle formát ölthet. A pókháló annyi rejtelmet kínál, amiből akár egy egész iskolai év tananyaga szőhető. A szokásostól eltérő gondolkodású, tudásra éhes gyerek érthetően beleakad.
Kreatív, ha önmaga lehet
Ahhoz, hogy kreatív legyen valaki, nem kell „másnak” lennie. Éppen elég, ha önmaga lehet, mert akkor biztosan különbözni fog mindenki mástól. Ha elfogadást kap, akkor a tőle eltérőt is el tudja majd fogadni.
A demokrácia nem politikai, hanem gondolkodásfejlődési kérdés. A kreatív működéshez a sokféleséget és a sokféle megoldást értékként kezelő, szabadságot és alternatívát kínáló olyan kultúra segíthet hozzá, amely elviseli az össze nem illést, és nem zavarként, hanem kihívásként, megoldandó feladatként éli ezt meg.
Gyarmathy Éva tehetséggondozó pszichológus
Érdekli, milyen egy hiperaktív gyermek édesanyjának lenni? Olvassa el cikkünk szubjektív párját a wmn.hu-n!
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely a trauma, terápia, gyógyulás témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk A terapeuta esetei sorozat egyik kötetével, Szondy Máté Olvadás című könyvével. Aktuális számunkat meg is rendelheti.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
