Senki sem szereti, de elkerülhetetlen, hogy időnként olyat kell mondanunk a gyereknek, amiről már előre tudjuk, hogy utána könnybe lábad a szeme, dühös lesz, vagy éppen magába fordul, ránk csapja az ajtót, esetleg hangosan, elszántan tiltakozni fog, amivel rémületbe és kétségbeesésbe kerget majd minket.

1. Akkor mondjuk el a gyereknek, amikor az megtörtént, bekövetkezett. Valószínűségekről, lehetőségekről ne beszéljünk. Ne mondjunk olyat, hogy: „Lehet, hogy elválunk anyával”. Viszont ha már előállt a kész helyzet, akkor a lehető leghamarabb üljünk le a gyerekkel, és őszintén beszéljünk vele, olyan szavakkal, amelyek az életkorának és az érettségének megfelelnek.

Rendelje meg online!

HVG Extra Pszichológia

2. Fontos, hogy „jó pillanatban” kapjuk el a gyereket. Lehetőség szerint ne reggel, hiszen akkor az egész napját elrontjuk, és végig ezen fog zakatolni majd az agya. Ideálisnak tűnhet viszont ebéd után, amikor éppen együtt a család, és mindenki otthon van. Ilyenkor van még idő beszélgetni kicsit a dologról, együtt játszani, majd utána aludni rá egyet.

Vannak családok, ahol az egyetlen olyan időszak, amikor mindenki együtt van, nyugalomban, csak este jön el. Lefekvés előtt nehéz, és igazából nem is ajánlott drámai közléseket tenni. Ilyenkor leginkább arra adjunk lehetőséget, hogy a gyerek hozzánk bújjon, érezze a szeretetünket, és hogy milyen sok minden maradt a jó dolgokból, attól függetlenül, hogy most valami rossz is történt.

3. Talán felesleges külön hangsúlyozni, de olyan nagy rá a csábítás minden kellemetlen helyzetben, hogy mégis muszáj kiemelni: ne hazudjunk a gyereknek.

4. Ne terheljük a saját érzéseinkkel. Váláskor például, ha a szülőtársunk megcsalt minket, és azért költözik el a családi házból, mert új kapcsolata van, akkor a „tények közlése” és a „ne hazudj” elvet nem úgy érvényesíthetjük jól, ha azt mondjuk: „Apád/anyád lelépett a rohadék szeretőjével, és mi ezért maradtunk egyedül.” Semmi szükség arra, hogy ezt rárakjuk a gyerekre. A házasságtörésről vagy megcsalásról elég neki akkor beszélni, ha nagyobb lesz, és ő maga kérdezi, ő akar többet megtudni.

5. Hagyjunk időt a gyereknek, hogy gyászoljon, hogy megélje az érzéseit, és segítsünk neki abban, hogy azokat értelmezhesse, és túllendülhessen rajtuk. Támogassuk abban, hogy bármit érez is (harag, düh, csalódottság, szomorúság, megkönnyebbültség), az rendben lévő. Azt is fontos tudatosítanunk (leginkább magunkban), hogy bár mi összetörtünk a hír miatt, hogy a nagypapa eltávozott közülünk, de a gyerek, aki egész életében talán ötször találkozott vele, nem biztos, hogy ugyanúgy megrendül. Tartsuk tiszteletben ilyenkor is az érzéseit.

6. Sokat segít a gyereknek, ha nincs egyedül, amikor megmondják neki a rossz hírt. Egy nagyszülő, akihez oda lehet bújni, sokat jelenthet, ha például Jancsika, az aranyhal elvesztése miatt sírni szeretne. Vannak helyzetek, amikor nem lehet kérdés, hogy a szülők együtt mondják el a gyereknek a rossz hírt. Ilyen a válás, a szétköltözés, de minden olyan más esemény is, például a költözés, ami a teljes családot érinti.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a bizonytalan jövőre való felkészüléssel foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.