A vendégek látogatóba jönnek a családhoz, s ezt érthetjük ezen a kifejezésen: vendégbaba. Megfogant, de nem nőtt meg, nem érte el azt a kort, amikor már megszülethet, és a család gyermeke lesz.

A fájdalmat különbözőképpen viselik a szülők, akik gyászolnak valakit, akit legtöbbször nem is láttak. Van, aki viszonylag könnyen éli meg, mert a magzatot elsiratják, emlegetik, évtizedeken át számon tartják a családban. Nyíltan beszélnek róla később is, hiszen átélt esemény a kis vendég érkezése és távozása. „Négy gyermekem fogant, négy gyermekem volt. Egyikük nem tudott megszületni” – mondja Péter, három élő gyermek édesapja. A szeme könnyes, ahogy erről beszélgetünk.

Megtörténhet, hogy a kis magzat érkezéséről még nem beszélnek a szülők, és előbb megy el, mintsem sor került volna az örömteli hír megosztására. Szilviék életében éppen ez történt: első gyermekük megfoganása és halála titok maradt. Amikor az orvos közölte vele a rossz hírt, Szilvi úgy érezte, nem bír megszólalni – és ez sokáig így is maradt. Évekkel később, csak két gyermeke születése után kezdett engedni a zárlat. „Most éreztem úgy, felengedhetek, képes vagyok anyává válni, és végre beszélni arról a hideg szorításról, amit sokáig éreztem a mellkasomban. Most végre jólesik, ha valakinek a szemében látom a szomorúságot, az együttérzést, ha elmesélem, mi történt velünk” – mondja.

A titok véglegessé is válhat, a mindennapok felülírják. A nagycsalád nem várja a kicsi érkezését, ezért a fiatal pár azt a támaszt is elveszítheti, amit a családtagok nyújthatnak ebben a szomorú helyzetben. Közös az öröm, és közös lehetne a bánat: a kimondott fájdalmas szavak, az együtt elsírt könnyek enyhítik a gyötrelmet. Ha a pár magára marad a veszteséggel, kölcsönös hibáztatás, vagy súlyos bűntudat alakulhat ki, ami tovább nehezítheti az életüket, olykor még szétváláshoz is vezethet.

A lehetséges trauma miatt sok szülő bele sem mer ereszkedni az örvendezésbe, mert fél, mi lesz, ha a magzat mégsem marad meg? Pedig a baba akkor is jelen van, ha csak gombostűfejnyi, akkor is kapcsolódik a szülőkhöz, az ő gyermekük. Azt hiszik a szülők, hogy ha nem veszik komolyan a kicsi érkezésének korai jeleit, akkor nincs is? Igen, ilyen fokú a félelem a veszteségtől, ennyire nehéz erről beszélnünk!

Ezt a helyzetet olyan gyászfolyamatként írhatjuk le, melyben az eltitkolt élet, majd a titokban maradt veszteség traumává válik. Nemcsak gyászolni kell, hanem a megsebesült szívet gyógyítani is.

Orosz Katalin pszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában olvasható, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!

További cikkek a témában a HVG Extra Pszichológia oldalán: Mondani könnyű: engedd el!;  20 év kutatás eredménye: fogantatás előtt kockázatos a gyász; Az egyik legnagyobb tabu ma: ha a férfiaknak fáj; és A hetedik karácsony a gyermekem nélkül, illetve Feldmár András: Miért nem tudunk elkezdeni élni?

Vendégbabákkal foglalkozó gyászcsoportokról itt olvashat.