Zéró tolerancia az anorexiának
Franciaország elsőként rukkolt elő drasztikus kampánnyal az idei a divathetekben a kóros soványság ellen. A sokk akkora volt, hogy túlharsogta magát az eseményt is. Az anorexia végső stádiumában és szó szerint a padlón lévő modellre, aki szégyenlősen öleli át elenyésző testét, mindenki emlékszik; az óriásplakát Párizs-szerte még most is látható. A The Times angol napilap híradásai szerint a kampány most a parlamentbe is begyűrűzött.
Az anorexiaellenes kampány szervezői maguk sem számítottak nagy eredményre, vállrándításnál többet nem nagyon reméltek a közönségtől. De a vállrándítás elmaradt, sőt, Marseilles polgármestere, Valérie Boyer törvényt szeretne, amely „bűncselekménnyé nyilvánítja az olyan extrém vékonyságra bátorító befolyásolást, amely az egészségre káros hatással van vagy halálos eredménnyel járhat”. A törvénynek célpontja is van: az összes divatmagazin, divatház, fotó- és reklámcég, a felelősöknek két év börtön vagy 30000 eurós (kb. 7 millió forint) bírság járna.
A kampányplakát |
Ines de la Fressange, aki a Karl Lagerfeldt csapatban kezdte és most Roger Vivier tervező ruháit reklámozza, az egész ötletet groteszknek tartja. „Ez az első eset, hogy törvény született egy betegség ellen, de akkor már kitalálhatnánk egy vakcinát a kormány idiotizmusa ellen is. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az anorexia komoly dolog, de a beteg lányoknak az anyjukkal van problémájuk, nem pedig egy fényképpel” – kelt ki a divatguru.
Az anorexiások ugyancsak Ines pártjára álltak. „Az anorexia nem arról szól, hogy úgy szeretnénk kinézni, mint egy modell és nem is hiúsági kérdés, ezek talán a legtávolibb dolgok, amire egy beteg gondolhat. Az anorexia sokkal inkább azt jelképezi, hogy nem akarjuk a felelősséget. Hogy ahelyett, hogy felnőnénk, inkább eltűnnénk. Nekem az volt az ok, hogy nem akartam felnőni és olyanná válni, mint az anyám” – mondta egy lány, aki megtapasztalta a betegséget.
Bridgette Pappin, a The Madame Figaro magazin szerkesztője lát némi igazságot a kampányban. „Ha bárki megkérdez egy francia nőt a súlyáról, mind az feleli majd, az alkatától teljesen függetlenül, hogy legalább két kilót le kell adnia a kívánt méretekhez. A lányok figyelik, mit esznek, az egyikük pont az újságnak vallotta be, hogy tizenhárom éve nem evett croissant-t. Két gyereket szültem és a szülés utáni kórházi ételek alacsony kalóriatartalmúak voltak. A franciák nem tolerálják a kövérséget” – állítja a szerkesztőasszony.
Ennek ellenére kevés francia akad, aki a divatot hibáztatja az elvárásokért. Sőt, a franciák teljesen természetes és logikus dolognak vélik, hogy egy ruhadarab akkor áll jól, ha nem kell beleszorítaniuk magukat. Még maga Isabelle Caro sem hibáztatja a médiát: ő látható a brutális kampány képein betegsége végső stádiumában. A nő azt vallotta, hogy anorexiája „a nehéz gyermekkor eredménye”.
A marsellei-i polgármesternek azonban ettől függetlenül megvannak a maga tervei. „Párbeszédet szeretnék arról a túlzottan vékony testképről, amellyel a média és a divatvilág etet minket. Olyan 50 éves színésznők traktálnak ránk ránctalanító krémeket, akiknek egyetlen ránca sincsen a fotókon. Folyamatosan ilyen reklámokkal bombáznak minket, amelyek csak frusztrációt és elégedetlenséget okoznak a természetes külsőnkkel kapcsolatban. Az eredmény pedig extrém soványság az utcákon” - mondja a képviselő asszony.
Na de ki fogja eldönteni, hogy egy kép milyen mértékű soványságot okoz? Ki húzza meg a határvonalat azzal kapcsolatban, hogy hol kezdődik majd a bűncselekmény? A bíró dolga lesz vajon, hogy eldöntse, melyik fotó bűnös az anorexia kialakulásában és melyik nem?
Elképzelhető, hogy a divat- és kozmetikai cégek szemléletváltása is segít abban, hogy ez a probléma fel se merüljön. A hétköznapi külsejű Dove lányok fantasztikus európai sikere után a franciai Elle is bedobott egy kampányt, amelyet olyan kerekded nőkkel forgattak, akik büszkék az alakjukra. „Gusztustalan!” - volt rá a közönség válasza. „Ezek a nők nem reklámba valók, hanem diétára!” - mondta egy francia hozzászóló. Meglehet, a magazinok és a média valóban csak egészen kicsiny részei a problémának.
Krisztina O'Brien
