Tagadhatatlan tény, hogy van valami érdekes a furcsa férfiakban, ez már a 9 és fél hét című, hajdanán nagy sikerű, meglehetősen gyenge könyvből és filmből is kiderült. Igaz, már akkoriban sem volt elég a főszereplő mániás rendszeretete, kazalnyi egyforma fekete zoknija, kellett hozzá a szex is, méghozzá igen jó szex.

Nem azt mondjuk, hogy az Egek ura című film és most már magyarul is olvasható könyv Ryan Binghame ugyanolyan ijesztő fazon, mint amilyen Mickey Rourke volt annak idején, de azért legyünk őszinték: nagyon-nagyon furcsa. Csupa egyforma ruhája van, szereti a jellegtelen szállodai szobákat, sőt, a saját lakása is pont ilyen érdektelen, imádja a repülőtereket, az életét aprólékosan kidolgozott rituálék szerint éli és az emberi kapcsolatokat felesleges energiapazarlásnak tartja. Ehhez képest a foglalkozása, hogy emberek kirúgásából él, tulajdonképpen már nem is olyan őrült, megvan a maga szépsége és kihívása ennek a munkának is, ha jól csinálják. Vajon hány nő tartana vonzónak egy ilyen fickót? És ha George Clooney játsza a furcsa fazont?

UIP

Hát igen. Szemlélet kérdése, hogy Jason Reitman itt követte-e el a legnagyobb hibát, avagy a legokosabb döntését hozta meg azzal, hogy Bingham szerepére megnyerte a világ egyik legszexibb, leginkább imádott színészét. Különös tekintettel arra, hogy Clooney, ha nem is lakik jellegtelen szállodai szobákban, az emberi kapcsolatokról mondott már érdekes dolgokat, ezért van egyfajta magányos farkas image-e, sokat publikált viszonyai ellenére. Clooney természetesen nem rossz a szerepben, hiszen remekül simul rá az öltöny és a végletekig független férfiember illúziója, csakhogy ez esetben magán hagyta a vonzerejét, amitől Bingham egy vérlázítóan vonzó csodabogárrá vált. Mert Clooney tud taszító is lenni, nincs ember például, aki csinosnak találta volna az Ó, testvér, merre visz az utad? című Coen film mocskos bunkójaként, de az Egek urában Ryan Bingham tulajdonképpen végig George Clooney marad. Képzeljük el Ryan Binghamet az előzetes alapján úgy, hogy valamelyik mostani nagy karakterszínész játsza, mondjuk Willam H. Macy vagy Greg Kinnear. A lényeg a minél jellegtelenebb arc.

Ugye, hogy egy egészen másik film lett volna? Valószínűleg jóval sötétebb, erőteljesebb és egészen biztosan sokkal-sokkal kevesebb néző látta volna. A különböző díjakra való jelölések talán ugyanígy bejöttek volna, de az anyagi siker a közelében nem lett volna a mostaninak. Nem tudunk dönteni. Mert George Clooney-t nézni másfél órán keresztül, ahogy előadja körülbelül saját magát, igen élvezetes feladat, bár szerintünk a drámát meglehetősen nélkülözi. És bármennyire is tiszteljük a fent említett Kinnear és Macy urak munkásságát és bármennyire is tudjuk, hogy a film valódi értékeit erősen kompromittálta Clooney jelenléte, és ha csak egy gombnyomás lenne, hogy lecseréljük egy másik, esetleg jobb színészre, valószínűleg nem tudnánk megtenni. Gyengék vagyunk, tudjuk és elnézést kérünk.