hvg.hu: Mennyire veszed komolyan magadat, illetve amit csinálsz?

Fluor Tomi: Bizonyos szintig tudatosan alakítottam magam, a zeném és a promócióm ilyenné, de magát a zenét nem veszem véresen komolyan. Akik utálják a Mizut, vagy a dalaimat, azok valószínűleg véresen komolyan veszik.

hvg.hu: És azt, hogy te vagy „A” Fluor Tomi? Mennyire gondolod szerepnek?

F. T.: Nem gondolom annak. Ilyen hülyegyerek vagyok az életben is, mint amilyennek a tévében, vagy az újságokban látszom, szóval ez egy teljesen hiteles dolog. De a „hülyegyerekség” is sokrétű: én nem az a nemtörődöm hülyegyerek vagyok. Szeretek vicceskedni és egy jó poén kedvéért képes vagyok messzire is elmenni.

hvg.hu: Más stílusú zenével kezdted. Miért váltottál?

F. T.: Nem volt ez annyira éles váltás: underground hip-hopot csináltam kezdetben. Tizenhat-tizenhét évesen még én is lázadtam, és mindent, amit a tévében láttam, szemétnek gondoltam. Tizennyolc éves koromra aztán már nem pörgetett annyira ez a lázadás dolog. Az underground hip-hopnak is megvoltak a maga sablonjai – ahogy a popnak is. Például hogy utálni kell a popot, mert attól leszel menő. Én meg azt vettem észre, hogy kezdem elhagyni ezeket, és egyre több elektrót és popot hallgatok. És egyszer csak nem tudtam az undergrounddal azonosulni. Ez egy folyamat volt, amit nem ismernek azok, akik nem hallgatták végig az összes albumomat. És mivel nem tudtam már a hip-hopot hitelesen csinálni, csináltam helyette olyat, amiben úgy éreztem, hitelesebb lehetek.

hvg.hu: Honnan jött a Mizu? Ez egy dal vagy egy „életérzés”? Mert sokan annak tekintik.

F. T.: Azért írtam, mert nem láttam itthon ezt a mókás elektrós megőrülést, nincsenek ilyen trendi dolgok idehaza. A legtöbb popszám ugyanolyan: „Elmentél, itt hagytál, ne menj el, gyere vissza!”. Én viszont olyan dalt akartam, ami arról szól, hogy buli van; amit részegen és józanul egyaránt lehet ordítani. Amúgy abszolút az életből jött, amikor a hétvégenként felhívtak a haverok, hogy „Te, jössz bulizni?”, mindig azt mondtam, hogy „Figyelj, majd felhívlak, ha úgy van. Hát általában úgy van, úgyhogy megyek!”.

"Akik utálják a Mizut-, vagy a dalaimat, azok valószínűleg véresen komolyan veszik."

youtcom.com/teddysnow

hvg.hu: Mennyire alakítod a zenét, a stílust te magad, és mennyire a menedzsered vagy a kiadó?

F. T.: Nem szólnak bele. Hülyén hangzik, de a Mizut is megmutattam a kiadónak, akik bele akartak nyúlni, de mondtam, hogy nem, és bevált. Nem hallgatok a kiadóra, de egyébként is nagyon jó a kapcsolatunk. Egy kis cégről van szó, pár emberes dolog, leülünk, együtt röhögünk és kávézunk. A menedzserem pedig zenei dolgokba egyáltalán nem szól bele, csak a megjelenéseimet, fellépéseimet szervezi. Szerintem sem neki, sem nekem nem munka ez az egész, hanem egy tök jó tanulási folyamat, ami egyben nagyon izgalmas is. Teljesen váratlan történések vannak, minden héten van valami új, olyan élmények, amik soha nem értek volna egyébként.

hvg.hu: Hogy lettél „Fluor Tomi” Karácson Tamásból?

F. T.: Anyukámék azt mondták a középiskolában, hogy egy bizonyos keretig támogatják a lemezeim elkészítését, de emellett egy csomó rettenetes melót el kellett vállalnom még Székesfehérváron, azért, hogy ez lehessek. Voltam például keksztaposó.

hvg.hu: Azt hogy kell elképzelni?

F. T.: Napi tíz órában tapostuk a kekszet, mert gyorsabb volt, mint a daráló. Olyan kekszet, amit már nem hoztak forgalomba. Letapostuk, és aztán – azt mondták – állatokat etettek vele. De dolgoztam tejüzemben is, ahol az emberek csak azért ették a vajat, mert ingyen volt; kenyérgyárban, ahol annyi csótányt láttam, mint még életemben sehol máshol. Ja és: ásatáson is dolgoztam.

hvg.hu: Hány évig lehet ezt még csinálni szerinted? Meddig maradhatsz Fluor Tomi?

F. T.: Igyekszem folyamatosan változni. Abban is biztos vagyok, hogy jórészt a karakteremmel adom el a zenémet, ez a karakter pedig felhasználható teljesen másra is. Sokféle tervem van. Akarok például egy tehetségkutatót, ahol olyan embereket szeretnék felkarolni, akiket én tudnék menedzselni a saját menedzseremmel. Két-három új előadót szeretnék felfedezni.

"Nem tudtam volna már a hip-hopot hitelesen csinálni, csináltam helyette olyat, amiben úgy éreztem, hitelesebb lehetek."

hvg.hu: Te vagy az egyik első olyan magyar előadó, aki a közösségi médiának is köszönheti, amit elért. Mennyire használod tudatosan?

F. T.: Igen, én is úgy érzem, hogy az egyik első vagyok, a Mizunak rengeteg feldolgozása van például, az valóban egy mém lett. Egyébként igyekszem kapcsolatot tartani a rajongókkal a közösségi oldalakon, de sokszor egyszerűen csak kiteszek valamit, és nem érdekel, kinek mennyire tetszik. Mindig valami újat mutatok, kicsit néha szívatom is a rajongókat, de alapvetően tök jó a kapcsolatom velük. De ez a közösség előbb alakult ki, mint hogy ennyire ismert lettem, már amikor underground zenét csináltam, akkor is volt vagy 15-20 ezer lájkom. Emlékszem, milyen érzés volt, amikor átléptem az ötezret. Most 215 ezer lájknál tartok. (A Mizu-t a YouTube-on több mint tízmillióan látták már.)

hvg.hu: Meddig akarsz színpadon maradni?

F. T.: Nem tudom, szeretnék még sokáig, mert a lételemem, mint ahogy az írás is például. Ha nem tudok írni, mert nincs rá időm, attól szabályosan kivagyok, és csak azt érzem, hogy „Írni akarok, írni akarok!”. Gyerekkorom óta írok, mára már szinte függő lettem. Imádok írni, imádok közösségi oldalakat frissíteni. Ameddig lehet, ameddig szeretem, csinálom.

hvg.hu.: Min múlik, hogy valaki ötperces celeb lesz, vagy hosszú ideig marad az élvonalban?

F. T: Csak a hozzáálláson. Nézd meg az Animal Cannibals-et, 22 éve pályán vannak. Profik. Ezzel szemben nagyon sokan elkövetik azt a hibát például, hogy elszállnak maguktól. Hallok rémtörténeteket emberekről, akik elhiszik magukról, hogy sztárok, és taxival hozatják maguknak a cigit is. Erre „használják” a sztárságot. Én meg arra, hogy építsem a kapcsolataimat, hogy egyre több embert ismerjek meg. Régen is tudtam, hogy ha valamit akarok, ahhoz kit kell felhívni, most meghatványozódott ezeknek az embereknek a száma.