A bojtosúszós halnak négy nagy húsos uszonya van, amelyekről a kutatók egy része úgy véli, hogy a végtagok "előfutárai" lehettek – írja a BBC Online.  

A bojtosúszós halak akár a két méteres testhosszt is elérhetik, és mélytengeri barlangokban húzzák meg magukat. A kutatók sokáig úgy hitték, hogy ezek a különleges élőlények évmilliókkal ezelőtt kihaltak, 1938-ban azonban egy halász vontatóhálójában bukkantak rá egyik példányára Afrika partjainál. Az állat, amely ősi megjelenésének köszönhetően kapta az élő kövület becenevet, "megfoghatatlansága" miatt nehezen tanulmányozható.

Egy nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport azonban most felrajzolta a bojtosúszós hal géntérképét, amely majdnem hárommilliárd DNS-bázispárt tartalmaz. "Azt láthatjuk, hogy, míg a genom egésze változik, addig a fehérjekódoló gének jóval stabilabbak és sokkal változatlanabbak" – mondta Kerstin Lindblad-Toh, a svédországi Uppsalai Egyetem, a Massachusettsi Műszaki Egyetem és Harvard Egyetem munkatársa.

Hozzátette: "ez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy a bojtosúszós halak meglehetősen szélsőséges és változatlan környezetben élnek. Több száz méter mélyen húzzák meg magukat az óceánban, talán olyan környezetben, ahol nem sok vetélytársuk akad. Lehet, hogy hosszú idővel ezelőtt alkalmazkodtak ehhez az élőhelyhez, és azóta sem volt nagy szükségük a változástatásra".

A kutatók azon régóta fennálló kérdés megválaszolására is kísérletet tettek a tanulmány során, amely arra keresi a választ, hogy a bojtosúszós halak, vagy a tüdős-kopoltyús halak állnak-e közelebbi rokonságban a korai négylábúakkal. A szakemberek összevetették mindkét hal DNS-profilját modernkori szárazföldi állatok, köztük emlősök, madarak és gyíkok géntérképével és az eredményekből kiderült, hogy a szintén négy végtaggal bíró tüdős-kopoltyús hal több génben osztozik a korai négylábúakkal. A tanulmányt a Nature című folyóiratban közölték.