A biológusok adatai szerint a néhol 200 méter vastag jégpáncél 1995-ös széttöredezését a tengerfenék lakói úgy érzékelhették, mintha megnyílt volna felettük az ég: a hideget, sötétet és a táplálékhiányt felváltotta a hirtelen kitörő napfény, és a planktonok tömegének növekedése az egész táplálékláncot új életre keltette.

A jégtakaró eltűnésének nyertesei az üvegszivacsok voltak – mondta az Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató Intézet kutatócsoportja.

A tengerfenék csak mínusz 2 fokos, a tudósok adatai szerint az üvegszivacsok száma néhány év leforgása alatt megháromszorozódott. Ezek az állatok planktonnal táplálkoznak, amelyet a tenger vizéből szűrnek ki. Akár kétméteresre is megnőnek, és edényszerű testük tökéletes rejtek- és ikrarakó helyet biztosít a többi állatnak.

"A szivacsok, akár a korallok, felépítik a maguk életterét. Olyanok, mintha a tengerfenék városai lennének: ahol növekedésnek indulnak, ott valami történik" – magyarázta a kutatás vezetője, Claudio Richter.

A Larsen-A nevű, szárazföldről leszakadt jégmező egy gleccser tengeren úszó folytatása volt. 1995 januárjában, mikor egy vihar számtalan jégheggyé darabolta, világszerte szalagcímek hirdették, hogy tudósok soha addig nem láttak jégtáblát ilyen gyorsan összetörni.