Prakfalvi Péter elmondta: az egykori salgótarjáni erőmű hűtővizének elvezetésére szolgált az a körülbelül ötszáz méter hosszú alagút, amelyben a cseppkövesedést a nógrádi szénbányák szállítási vonalának alagútjait kutató Kriston Péterrel felfedezte a hétvégén.

Hozzátette: a tíz-tizenkét centiméteres, fölülről lefelé növekvő szalmacseppkövek és az alagútban több helyen látható cseppkőfüggönyök úgy keletkezhettek, hogy a beszivárgó, szén-diodxiddal dúsult víz a glaukonitos homokkőből kioldotta a kalcium-karbonát kötőanyagot. Majd az alagútba érve az oldatból a széndioxid elpárolgott, intenzív lerakódás kezdődött meg, ez lehet az oka a cseppkövek növekedési gyorsaságának is.

A geológus szerint mivel a cseppkövek nem mészkőben, hanem homokkőben keletkeztek, a ritka, Nógrádban eddig egyedülálló képződmények a geoparkban kalandtúrák célpontjai lehetnek. Megjegyezte ugyanakkor: még alaposan meg kell vizsgálni, hogy eléggé biztonságos-e az alagút, amelynek 70-90 évvel ezelőtti építéséről kevés feljegyzés maradt fenn.