Rómeó és Júlia XIX. századi ábrázolása. Szerelemre szerelem

A szerelmet sok pszichológus függőségnek tekinti, pozitívnak, ha viszonzásra talál, rögeszmének, ha elutasítják, és nem tudunk lemondani róla. Az agy funkcionális mágneses rezonancia vizsgálatai (fMRI) bizonyítják, hogy a szerelem függőséget okozó kábítószer. Neurobiológusok összehasonlították a kokain és az ópiátok hatása alatt állók, illetve a szerelmesek agyát, és úgy találták, hogy sok azonos agyterület aktiválódott mindkét esetben. A vak szerelemnél is megvan az addikció három alaptünete: a hozzászokás, a megvonás és a visszaesés. Ezt eddig is sejtettük.

Azt viszont már nem, amit Helen Fisher antropológus állít a 2000 c. folyóirat legújabb, a szexualitással és a szerelemmel foglalkozó számában, hogy a „szerelembetegség”, a viszonzatlan és cselekvőképtelenné tevő sóvárgás különféle praktikákkal kezelhető, sőt kezelendő kór. A reménytelen szerelem, a szerelemfüggők visszavisszatérő depressziója, a Donald Klein által hiszteroid diszfóriának nevezett jelenség gyógyítható.

Csak akarni kell

A megvonás tünetei, a depresszió, a sírógörcs, a szorongás, az álmatlanság, az étvágytalanság vagy az ingerlékenység persze nem egykönnyen orvosolhatók, de ha elég elővigyázatosak vagyunk, és alkalmazzuk az anonim alkoholisták által kidolgozott módszereket, akkor – Fisher szerint – idővel kiheverhetjük a szerelem csapásait. Az amerikai tudós a Miért szeretünk? A romantikus szerelem természete és kémiája (2004) című könyvében praktikus tanácsokat ad arra vonatkozóan, csalódott szerelmesként hogyan térhetünk vissza a józan és felszabadult élethez; hogyan ébreszthetünk romantikus érzelmeket másokban vagy önmagunkban; és hogyan tartósíthatjuk a szenvedélyt.

Csalódott szerelmesként először is kerüljünk mindent, ami egykori kedvesünkre emlékeztet, tüntessük el a nyomait, ne telefonáljunk, ne írjunk neki, távozzunk gyorsan, ha véletlenül összefutunk vele. Meditáljunk, mozogjunk minél többet, sportoljunk, táncoljunk, énekeljünk, utazzunk – s egyáltalán, kössük le magunkat – szól a praktikus tanács.

Mozgó alkatrész

Könnyű ezt mondani – replikázhatnak a reménytelen szerelmesek. Csakhogy, állítja Fisher, kellő eltökéltség híján éppúgy visszaeshetünk, ahogy az alkoholista is, amikor azzal áltatja magát, hogy „csak még most utoljára egy pohárkával”.

A szerelmi bánat az egyik, a hipotalamuszban termelődő hormon szintjének zuhanásával jár együtt. Ha viszont új kellemes élményeket élünk át, akkor emelkedik a dopaminszint, és jobb lesz a közérzetünk. A testmozgás emellett a szerotonin hormon és a nyugtató hatású endorfinok felszabadulást is serkenti. Vannak pszichiáterek, akik szerint a testmozgás egyenesen hatékonyabban gyógyítja a mélakórt, mint a pszichoterápia vagy az antidepresszánsok. Valahogy hasonlóan működik ez, mint Münchausen bárónál, akinek a saját varkocsát fogva sikerült kiemelnie magát és paripáját a mocsárból.

Spermák. Másra is jók, mint gondoltuk © AP

Az anonim alkoholisták alapelve, hogy „csak a mai napra gondoljunk”, a függő ember ugyanis képtelen hosszú időtávokra tervezni, viszont óráról órára képes ellenállni a kísértésnek. Mint ahogy az is hasonló az alkohol- és a szerelembetegségben, hogy semmi esély sincs arra, hogy szenvedélyünk tárgya, az ital vagy az „egykori kedves” segítsen majd a gyógyulásban, a józanodásban. A nagy szerelem (pontosabban annak emléke) persze sohasem törlődik ki, de nem is ez a cél.

Mindennek ellent tudok állni, csak a kísértésnek nem – szól Oscar Wilde aforizmája. A legtöbbünk így van ezzel. Éppen ezért a reménytelen szerelem is a leghatásosabban az újabb mély érzelmekkel kúrálható. Emlékezzünk Shakespeare Rómeó és Júliájára, amelyben eleinte a „korábbi” szerelme, Róza hiánya miatt mélakóros Rómeó szenveleg.

Át a hídon

De hogyan lehet „őrült szerelmet” ébreszteni másokban? „Ha szokatlan dolgokat teszünk együtt” – szól Helen Fisher javallata. Bizonyítékként felidéz egy kísérletet, amelynek során egy stabil és egy függőhídon kellett áthaladnia 32–32 férfinak, akiket a hidak közepén egy feltűnően csinos nő kért meg arra, hogy töltsenek ki egy kérdőívet. A beépített hölgy mellékesen megemlítette, hogy ha bármilyen kérdésük lenne a kutatásról, otthon is felhívhatják, és mindenkinek megadta a számát. A keskeny, ingatag hídon járók közül kilencen jelentkeztek, az alacsonyon, stabilon áthaladók közül csak ketten.

A veszélyérzet hatására fokozódik a stimuláns dopamin és az adrenalin szintje, „amelytől ellágyul a szív”. A közös izgalom elégedettebbé teszi a párokat. „A szex is képes meggyújtani a romantika lángját.” Ez világos. De a tudós amerikai szerző ennél is tovább megy. Állítása szerint a simogatáson, az orgazmuson túl „érdekes módon az ondó is képes hozzájárulni a romantikus szenvedély kialakulásához”. Gordon Gallup pszichológus vizsgálatai kimutatták, hogy a spermiumot körülvevő folyadék egyebek mellett hormonokat, így dopamint, a termeléséhez szükséges tirozin aminosavat és a nemi vágyat serkentő tesztoszteront tartalmaz.

Csúszós terep

Gallup követői megállapították, hogy az ondó csillapítja a nők depressziós tüneteit. Az egyik oka ennek az, hogy az ondó béta-endorfinokat tartalmaz, amelyek képesek közvetlenül az agyba jutni és megnyugtatni az elmét és a testet. De a férfi ejakulátum egyébként is tartalmazza azokat a kémiai anyagokat, amelyek párzásra késztetik az embert, fokozzák a nemi vágyat, a szerelmet és a párok összetartozásának érzetét.

Helen Fisher könyvében (legalábbis a folyóirat által közölt részben) nem foglalkozik azzal, hogy az ondó által tartalmazott hormonok milyen úton kerülnek a nő véráramába. Mindenesetre egyre elterjedtebb az a laikus vélekedés, hogy a közvetlen szülés előtti vaginális vagy orális szex összehúzza a méhet, és megindítja a szülést. Az orgazmus egyébként a nőnél és a férfinál is oxitocint szabadít fel. Az ondó valóban tartalmazza ezt a hormont, aminek valóban szerepe van a szülés megindításában. Ettől persze még lehet az egész legenda.

Antidepresszánsok

A depresszió gyógyszeres kezelése ma már mindennaposnak számít. 2000 és 2005 között másfélszeresére nőtt az antidepresszánsok fogyasztása az OECD-országokban. Négy évvel ezelőtt is ezer lakosonként átlagosan 47 pirulát szedtek be naponta, Magyarországon 23-at; és talán az sem véletlen, hogy a legtöbb antidepresszáns Izlandon fogyott: 95. Fisher óvatosságra int, nem javasolja, hogy az érzelmi élet tompulását vagy a nemi vágy csökkenését tapasztalva rögtön a pirulák után nyúljunk. Ezek ugyanis növelik a szerotin szintet, ami előfordulhat, hogy gátolja a dopamin és a noradrenalin termelését, és ezáltal kisebb az esélye annak, hogy szerelembe essünk.

S hogy a „szerelem kémiája” mennyire bonyolult, az is mutatja, hogy miközben az antidepresszánsok többsége tompítja az érzelmeket, ami jó, amikor az ember maga alatt van, de később már gátolhatja annak felismerését, ha láthatáron az „igazi”.

(2000, 2008/12)