szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Hollandia a kiesés szélén, Németország két győzelemmel és hat ponttal várja a folytatást.

Lackfi János: Narancslekvár intravénásan

A felvágott erekből narancsszínű vér spriccel, így vánszorgunk fel a sziklára, ahonnan a mélybe vetjük majd magunkat, hiszen odalenn vonatsín vár, és közeledik a szerelvény, amely addig tolja tetemünket, amíg egy hídról a folyóba nem zuhan, ahol tudatunk végleg elsötétül. Hiszen tegnap belehaltunk, szépen haltunk bele, ügyesen haltunk bele, még megsimogathatjuk a buksinkat elerőtlenedett kis kezünkkel, míg az utolsó hörgés fel nem szakad torkunkból. Megint minálunk volt többet a labda, rálődöztük, néha nagyon jól, máskor nem nagyon jól, de nem is nagyon rosszul, Van Persie kihagyott pár ordító helyzetet, aztán irgalmatlan köténygólt fűzött, Sneijder egy lövéssel szilánkokra rúgta Boateng lengőbordáit, Robben még a fejét is beszakította a nagy igyekvésben. Csakcsakcsak… a végeredményen ez nem nagyon látszik meg.

MTI / EPA / Kim Ludbrook

Mi hiányzott, az akarat? Nem, az megvolt. A tudás? Megvolt az is. Jó, kicsit szakszerűtlen, ősnaiv elképzelésnek hangzik, hogy a dánoktól kiszívtunk, de sebaj, majd a béna németeket jól beledöngöljük a földbe… Tudásból nincs hiány, harcedzett idegenlégiósok mind a fiúk, bár ha most kellene ajánlatot tenni az Arsenalnak Van Persie-ért, a Bayernnek Robbenért, az Internek Sneijderért, a Milannak Van Bommelért, azt hiszem, a lelátói kémek hümmögnének csak, és beírnák a noteszükbe: nem falábú a srác, de annyi a jó focista, GONDOLKODJUNK MÉG! Talán a harci kedv nem volt elég? Meglehet, bár a jobb pillanatokban tényleg úgy látszott, képesek vagyunk dühös lendülettel focizni. És jól is állt bizony! A szerencse? Na jó, rá mindig rá lehet fogni mindent, de amikor a nagyszerű Stekelenburg a második félidőben idétlenkedve a szívbajt hozta honfitársaira, Klose pedig lecsapott a szabad labdára, az mégiscsak kigurult valahogy az oldalvonalra, úgyhogy narancs oldalon is elkönyvelhettünk egy-két iszonyú mázlit. Hogy Özil kapufáját ne is emlegessük. Meg Hummels ismétlőpuskás két lövését… Vagy a pontosság? Nos, erről a németek közhelyesen híresek, és most is működött a BMW-motor, igazán ritkán kavarodott meg a masszív védőfal, biztonságosan passzoltak, energikusan vezették támadásaikat, szóval a német betonba beletörött a narancsos vídia. Meg az a bizonyos egy az egyben játék! Alighanem van rá statisztika, mennyivel agilisabban mentek a labdákra a derék germánok. Schweini stabilan továbbítgatott, gólpasszt is adott, Özil fenomenálisan kavargatott, osztogatta a labdákat, látott a pályán, küzdött, szaladt, akárha az életéért. Hadd jegyezzem meg bánatosan, éppúgy, mint Sneijder.

AP / Manu Fernandez

Vagyis az egyiknek sikerül, a másiknak nem? Hiszen egyértelműen semmire sem foghatjuk a vereséget! Egyértelműen semmire, de kis mértékben sok minden közrejátszott. Márpedig az apró dolgok összeadódnak. Kicsi pontatlanságok plusz kicsi közelharcvesztések plusz kicsi véletlen plusz sok kicsi tökölés, labdacipelgetés három-négy fehérmezes védő között meg néhány blokkba eldurrantott jókora löket, meg két gyengus csere együtt egy jókora bukta, telistele narancslekvárral.

No, akárki akármit mondjon is, minden várakozás ellenére szuperhősként hamarosan felbukunk a vízből, visszakapaszkodunk a vasúti hídra, felkapaszkodunk a mozdonyra, egyetlen atlétikus ugrással odafenn termünk a sziklán, bekötünk magunknak infúzión egy liter Fantát, ereinket összevarrjuk, vége az önkéntes véradásnak. Mert hiszen a harcos kis dánok, ugye, kiklopfolják a németeket, mi laposra tapossuk a portugálokat, mint egy kiürült fantás pillepalackot, aztán ajvé, jöhet az egyenes kieséses szakasz! Már kiváltottam az egyéni vállalkozói igazolványt, és hamarosan felcsapok televíziós jóstehetségnek, küldöm az energiát, tolom a párkapcsolati tanácsokat és fejtem az aszcendenseket, csak még megvárom előbb, vajon működik-e a dolog, vajon ez az aprócska jóslatom teljesül-e.

Walter, a fricc: Megvan

AP / Vadim Ghirda

Bár a meccs előtt abban bíztam, hogy pulzáló, vérre menő csata lesz, tele szenvedéllyel, a ’90-es német-hollandra legfeljebb csak annyiban hasonlított a szerda esti, hogy megint 2-1-re nyertek a németek. Az, hogy nem lett nagy meccs, egyértelműen a hollandokon múlt. Teljesen hiányzott belőlük az átütőerő, az ötletesség, az emóció. Még Robben is legfeljebb csak egyszer kanyarodott fel, pedig ő, ha semmi nincs a fejében, akkor is gyorsvonat sebességgel húz a jobb oldalvonalról középre. Aztán amikor átvezényelték a bal oldalra, teljesen elvesztette a fonalat. Össze-vissza szaladgált, és amikor lecserélték,szerintem akkor sem azért ment le a reklámtábláknál, hogy a cseréje gyorsabban bejöjjön, hanem mert nem találta a kijáratot.

Mintha egy különösen alattomos pók csípte volna meg a hollandokat, amitől először mindig egy gondolattal lassabban csináltak mindent. Aztán zavarba esve attól, hogy a látszólag szokásos mozdulatok nem a várt eredményt hozzák, még inkább leblokkoltak. És anélkül, hogy a németek átrohantak volna rajtuk vagy felmorzsolták volna az erejüket, megadták magukat a sorsuknak. A szépítő gól sem következett a játékból, szimplán csak volt egy gyönyörű lövés, ami hozott megint egy kis izgalmat, de igazából nem volt miért izgulni. Hiába birtokolták többet a hollandok a labdát, és volt a passzaik kilencven százaléka sikeres, a németek a párharcok 65 százalékát megnyerték, és minden poszton meggyőzőbb egyéni teljesítményt mutattak be. De nekik sem kellett megszakadniuk.

Ha a póknak neve lenne, Mario Gomeznek hívnák, aki - a Spiegel Online által idézett Opta sportadatszolgáltató szerint – mindkét gólját a hatodik labdaérintésére rúgta. És játékában nemcsak az volt a különbség, hogy a portugálok ellen egyszer, most pedig kétszer lehetett észrevenni a pályán, hanem még a mezőnyben is sokkal többet segített.  Góllövőként pedig gyilkos volt, de tényleg.  Olasz vonal, a Keresztapa-filmekből. A németek támadó játéka a középpályán rengeteget javult az első Eb-meccsük óta. Schweinsteiger óriásit játszott, és mindenkit meggyőzhetett, hogy itt van, felépült. Az a két bokapassz pedig, ahogy a gól előtt Gomezt szöktette. Na, ilyeneket itt Iniesta szokott, és mondjuk, Özil. A madridi duóra megint nem lehetett panasz. Hihetetlen, hogy Khedira milyen stabilitást ad a védekező középpályán, és milyen tanárian játszik előrefele is.

AP / Manu Fernandez

Azt hiszem, a dánok ellen megérné kipróbálni Schürrlét vagy Götzét Podolski helyén, és Bender vagy Kroos is kaphatna több lehetőséget, ha nem is kezdőként. Boatenget pedig a második sárga miatt amúgy is pótolni kell: a portugálok és a hollandok ellen is ő mutatta be a nap mentését, mindkettő után ápolni kellett. Egy jéghokis típusú védő kerestetik tehát, aki legalább olyan higanymozgású is, mint Boateng. Ez legyen a németeknek az utolsó fordulóban a legnagyobb bajuk. „Köpésre a továbbjutás” , írtam múltkor. Ez a történelmi előzményektől függetlenül nagyon gusztustalan volt, belátom, bocsánatot kérek. Mindenesetre szerintem a továbbjutás megvan.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!