Létezik egy több tízmilliós bázis, jelen van a sport 180 országban, könnyen követhető és elképesztően intenzív; csak a lobbi hiányzik – állítja a squash olimpiai esélyeiről Krajcsák Márk, a Magyar Fallabda (Squash) Szövetség alelnöke, a sportág legeredményesebb hazai képviselője. A korábban világranglista 37. sportoló szerint az ötkarikás remények árnyékában létrejön egy ördögi kör: örök várományosként nem növekszik a sportágra vetett figyelem, annak hiányában viszont szinte lehetetlen olyan lobbierőt képviselni, ami áttolná a sportokat a láthatósági vonalon.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kritériumrendszerében hosszú és rögös út vezet oda, hogy egy sportág vagy versenyszám képviseltethesse magát az ötkarikás játékokon. A nemzetközi szövetségek feladata, hogy mindenekelőtt importálják az olimpiai doppingellenes kódexet, és csak ezután juthatnak el oda, amikor egyáltalán elismeri őket a Bizottság. Az igazi lépcső, az olimpiai számok közé kerülés alján viszont rengeteg, világszerte népszerű sportág rekedt meg, ugyanis itt válik ketté a szabályoknak megfelelés a döntéshozók jóakaratától. A NOB szerint a sportágakat legalább 4 kontinens 75 országában kell űzzék férfiak, 40-ben pedig nők (bár az új, inkluzivitás jegyében születő döntések ezt alighanem ki fogják egyenlíteni), ezen felül pedig

olyan „értékekkel és vonzerővel” kell rendelkezzenek, amelyek bevonzzák a nézők és a média figyelmét, mindeközben „megőrizve a játékok tradícióit.”

Alkalmazkodni kell tehát, hogy egy sport esszenciája megmaradjon, mégis tudják azt élvezni a laikusok is a tévéképernyőkön keresztül – magyarázza Ormay Mihály, országos bajnok magyar tájfutó. Ennek érdekében esetükben a sportág már rég kiköltözött az erdőből, világszinten is elterjedtek a városi sprintversenyek, ahol a versenyzők zegzugos utcákban, mindössze 3-4 kilométeres távokon mérik össze sebeségüket és tudásukat a térkép legrövidebb útvonalait keresve. Ormay hozzáteszi, nem csak e téren fejlődik a sport: a sífutáshoz hasonló kamerás közvetítéseket alakítottak ki a belvárosi versenyeken, a futókat pedig GPS-nyomkövetőkkel teszik rá a térképre, hogy a nézők madártávlatból is rálássanak a verseny állására. Hasonlóan látja a helyzetet Krajcsák Márk, aki szerint a squashra is ráférne egy vérfrissítés: a MF(S)SZ alelnöke úgy véli, ugyan a közvetítés eladhatósága sokat fejlődött, a sportban annak végjátéka a legérdekesebb, és a jelenlegi formában a hosszú szettek csak a papírformát erősítik.

A lobbizásban sokat segíthet, hogyha egy nagyobb ország áll be a sportág mögé, jóllehet, ennek túlcsordulása csökkentheti is a vonzerőt – mint például az amerikai futball és az ultimate frizbi esetében. Előbbinél talán nem kell magyarázni a gyökereket, de utóbbi is az Egyesült Államok legnépszerűbb sportjai közé tartozik a maga ötmillió játékosával. És talán pont ez ijesztő egyesek szemében. Erdősi Zoltán, a Magyar Repülő Korong Szövetség elnöke szerint ugyan jelentős az USA és Kanada előnye, mégis olyan sportról beszélünk, ahol férfiak és nők együtt tudnak játszani egy csapatban, a fair play teljes jegyében, sokszor akár bírók nélkül is, így kereslet mindenhol van rá.

Aki esetleg nem ismerné, az ultimate frizbi egy, az amerikai futballhoz és más területszerző játékokhoz nagyon hasonlító sportág, amelyben két csapat azért küzd, hogy egy játékosuk elkapjon egy frizbit a másik célterületén anélkül, hogy közben a másik csapat elcsípné, vagy földet érne a korong. Erdősi szerint a kontakt nélküli, egyszerű szabályokon alapuló játék igencsak beleillik a progresszív olimpiai tervekbe.

Bóka Viktor, a Magyar Amerikai Futball Szövetség alelnöke szerint ugyan az USA dominanciája az amerikai foci terén értelemszerűen ennél is jelentősebb, de a sport lobbija sokkal inkább szól a szurkolókról. Ahogy fogalmaz,

az amerikai foci fancy, divatos, fiatalos sportág, és hazánkban is hatalmas szurkolótábora van, a határokon túlról nem is beszélve.

Szerinte nem hiába van Európa- és világbajnokság is a sportágból, és ugyan egy olimpián - főként a kezdetekben - a végeredmény kódolt lenne, de az oda bekerülés új ajtókat nyithatna meg a sport globális terjedése előtt.

Pénz, pénz, pénz

A kapuk nyitogatása viszont csak egy dolog, amiért a nemzetközi szövetségek a NOB ajtaján kopogtatnak. A Krajcsák Márk által említett ördögi körnek ugyanis van egy fontosabb mozgatórugója is: a pénz. A hvg.hu-nak nyilatkozó sportvezetők és sportolók elmondása alapján pedig eléggé úgy tűnik,

az anyagi akadályokba ütköző sportéletnek Magyarország az állatorvosi lova.

No nem az olimpiai- és tömegsportok esetében, emeli ki Bóka Viktor. Azt a példát hozza fel, hogy amint ötkarikás versenyszám lett a hetes rögbi, azonnal többszázmilliós stadiont kapott Budapesten, de az első adandó alkalommal, amikor nagy versenyt rendeztek, a nézők nem voltak rá kíváncsiak. Bóka szerint

a TAO-rendszer eltorzította a finanszírozást, a nem olimpiai játékok pedig csak a látványsportokból kiesetteket tudják felszívni, profi sportélet ezekben a számokban nem létezik.

Arról, hogy a politika támogatása mennyit számít, elég Egyiptom és a fallabda példáját megnézni, állítja Krajcsák Márk. Az ország jelenleg a világ legjobb tíz férfi játékosából hetet, nőknél pedig ötöt tudhat magáénak, az okok pedig a Mubarak-rezsim elejéig nyúlnak vissza. Krajcsák elmesélése szerint az Egyiptomot 30 éven át irányító diktátor lánya fallabdázott, emiatt pedig nem csupán addig ment el az elnök, hogy a minisztériumokon belül is építtetett squashpályákat, hanem irgalmatlan mennyiségű pénzt tolt bele a sportba, a 2000-es évekre pedig Egyiptom nagyhatalommá vált.

Krajcsák viszont úgy gondolja, ahhoz, hogy a magyarországi helyzet javuljon, nem elég olimpiai sporttá válni. „Ha valami bekerül a kínálatba, az minden más országban is hasonló arányú támogatást fog kapni, és ugyanolyan hátrányban leszünk, csak magasabb átlagszínvonalon.”

Lenne jövőnk

Magyarországon az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem feltétlenül kell megfogható eredményt produkálnia egy sportágnak ahhoz, hogy hatalmas támogatást kapjon, ettől viszont még felvetődhet a kérdés, hogy a nem olimpiai sportok mit tudnak felmutatni annak érdekében, hogy kedvezményezettek legyenek.

A frizbiszövetségnél 2017-ben kezdődött egy irányváltás, amelyben az utánpótlásnevelés kapott kiemelt szerepet, négy év alatt pedig máris látszanak az eredmények – állítja Erdősi Zoltán. Az akkor megválasztott új vezérkar testnevelőket kezdett megszólítani, ugyanis nekik csak egy korong és egy kis noszogatás kellett ahhoz, hogy iskolai tanórákon bevezessék a gyerekeket egy nagyon egyszerű és pörgős sportba. 2019-ben már ifi-Eb ezüstöt, 2020-ban pedig U-20-as elődöntőt értek el a magyar csapatok, ez pedig a korcsoportra nézve azt is jelentheti,

hogyh a 2028-ban Los Angelesben bemutatósportként jelen lehet a helyileg nagyon népszerű frizbi, akkor pont jó korban lehetnek a hazai tehetségek egy előkelő szerepléshez.

Az utánpótlás kiépítésének nehézsége abban is rejlik, hogy a nem olimpiai sportágak aligha jelentenek biztos megélhetést egy profi karrier esetén – magyarázza Krajcsák Márk, aki szerint a fallabdában a világ tíz legjobbján kívül aligha tud valaki jól, az ötvenen kívül pedig akárhogy megélni. Ennek ellenére szerencsére van két játékosunk, akik a közeljövőben odaérhet az elitbe: a 24 éves Farkas Balázs jelenleg 88. a világranglistán, az alig 18 éves Chukwu Hannah pedig szintén a top 100-ban van, és Krajcsák szerint pár éven belül a legjobb 20-ba is bekerülhet. A remény pedig, ha a végső sikerre nem is, de a tisztes nemzetközi helytállásra a tájfutás és az amerikai foci terén is megvan: előbbiben rengeteg junior Eb- és vb-címet hoztak az elmúlt évek, utóbbiban pedig Európa középmezőnyében vagyunk, és csak bízni tudunk az amerikaiakban, hogy kilobbizzák Los Angelesre az olimpiai bemutatószámot.