Az utolsó másodpercben kapott góllal veszített 31-30-ra a világbajnokság negyeddöntőjében a magyar férfi kézilabda-válogatott, így ellenfele, Horvátország csapata játszhat majd az elődöntőt a franciákkal. Azzal, hogy bejutott a legjobb nyolc közé, a szövetség elvárását teljesítette az együttes, amely számára viszont azért is különösen fájdalmas a vereség, mert nagyon közel volt ahhoz, hogy 1997 után újra éremért játszhasson, ugyanis öt perccel a vége előtt még négy góllal vezetett.

MTI / Illyés Tibor

„Ötvenöt percig csodát látott a magyar közönség: a válogatott nagy nyomás alatt is nagyszerűen játszott a 16 ezres zágrábi arénában. A jól fölkészített játékosok jó stratégiai és taktikai elemeket felvonultató kézilabdával rukkoltak elő, kézben tartották a mérkőzést. Hogy mi történt az utolsó percekben, az külön elemzést érdemel, meg kell vizsgálni, mi vezetett ahhoz, hogy elherdáltuk az előnyt, és kikaptunk” – értékelt a HVG megkeresésére Juhász István, a Magyar Kézilabda-szövetség sportszakmai igazgatója.

Sok szurkoló, köztük számos olvasónk elsősorban Chema Rodríguez szövetségi kapitányt tette felelőssé az összeomlásért, Juhász István azonban arra figyelmeztetett, hogy a kérdést ennél komplexebben kell vizsgálni.

Most mindenki arról beszél, hogy az utolsó percekben milyen hibákat követett el, leszedik róla a keresztvizet, amire persze annak, aki ebben a pozícióban van, fel kell készülnie, hiszen ő felel a csapatért. Ugyanakkor ő nem tud gólt lőni a játékosai helyett.

Azt a taktikai tervet, amelyet az elmúlt két évben kidolgozott, a csapat minden tagja ismeri. Tudják, mi a feladatuk, ha emberelőnyben vannak, ha hét az ötben játszanak. Ha nem tudják elvégezni a dolgukat, a kapusba lövik a labdát, vagy ziccerben hibáznak… ebben is biztosan van felelőssége a szövetségi kapitánynak, de nem csak neki.”

Chema Rodríguez

AFP / Anne-Christine Poujoulat

Arra is felhívta a figyelmet a sportszakmai igazgató, hogy Rodríguez remek szakmai húzásairól mindeközben kevés szó esik. „Az addig alig játszó Bartucz Lászlót küldte a pályára, aki kiváló teljesítményt nyújtott, tizennégy védést mutatott be. Arról sem beszél senki, hogy a horvátok nyitott védekezését, amely a világon az egyik legjobban működik, a franciákéhoz hasonló, tizenöt perc alatt lesokkolta három légi dobással szerzett góllal.”

Nem szépítette azonban a valóságot: „Elrontottuk a végjátékot. Előfordul. Nem lőttük be a lehetőségeket, kaptunk viszont gyors gólokat. A tavalyi Európa-bajnokságon a hét az öt elleni játékunkkal mindenkit megleptünk, óramű pontossággal játszottunk, most meg nem ment.

A csapat belekerült egy olyan csóvába, amelyből nem tudott kikeveredni, sem a pályán lévő, sem a kispadról beszálló játékosok, sem a stáb nem tudta megállítani. Ennek kell megtalálni az okát.

A franciák elleni elvesztett középdöntős vereség után Bánhidi Bence arról beszélt, hogy meg szerették volna lepni az ellenfelet a két beállós játékkal, de sajnos magukat lepték meg. Azt is mondta, hogy ezt a játékot hónapokig kellene gyakorolni, de ők csak 45 percet fordítottak rá az előző napi edzésen. Juhász István erre úgy reagált, nem pontosan érti a Szeged játékosának szavait, hiszen ezt a taktikai elemet két éve használja a válogatott, nem Varasdon találta ki a szövetségi kapitány. „Olyan soha nem lesz, hogy a válogatottban mindent ugyanolyan pontosan, centire ki lehet majd gyakorolni, mint egy klubcsapatban. Egyszerűen nincs rá idő. Épp ezért szoktam mondani, hogy nem lehet válogatott játékos mindenkiből: azok tudnak megragadni benne, akik gyorsan képesek váltani a klubmunkáról az itteni feladatokra. Arról nem beszélve, hogy egy világverseny egészen más terhelést jelent, mint amilyet a klubjukban kapnak a csapat nagy részét alkotó, Magyarországon játszó kézilabdázók, itt kétnaponta kell élet-halál meccset játszani.”

Bánhidi Bence

AFP / Anne-Christine Poujoulat

Ezen a tornán általában is kevesebbet tudtak hozzátenni a játékhoz, és gólt sem tudtak annyiszor szerezni a válogatott klasszis beállói, Bánhidi Bence és Rosta Miklós, mint korábban. (Utóbbinak a mérkőzések zömében egyébként is inkább csak a hét az öt elleni játékban jutott szerep.) Ennek oka Juhász István szerint az, hogy az ellenfelek ebből a szempontból mostanára kiismerték a taktikánkat. „Az elmúlt években a beállójáték dominált a válogatottban nemcsak a befejezésekben, hanem az előnyök, helyzetek kialakításában is, most pedig látható volt, hogy erre a két játékosra és a páros kapcsolataikra külön is készültek a riválisok. Ennek tulajdonképpen örülni is lehet, hiszen azt jelenti, hogy ebből a szempontból dominánsak voltunk a világ kézilabdájában.

A jövőben viszont választ kell találnunk arra, hogyan tudjuk a beállójátékot még dominánsabbá tenni, vagy más megoldásokat találni, amellyel levesszük a beállókról a terhet.

Több meccset is gyengén kezdett a csapat, a franciák, az osztrákok és a katariak is vezetést szereztek az első percekben. Ezzel kapcsolatban a sportszakmai igazgató elismerte, hogy hullámzó volt a játék, de azt pozitívumnak nevezte, hogy a rossz rajtok után többnyire sikerült rendezni a sorokat és végül győzni, a horvátok ellen pedig már a kezdetektől jól ment az együttesnek. 

Fazekas Gergő középen

AFP / Damir Sencar

Azt, hogy ezen a tornán az Eb-n, az olimpiai selejtezőmeccseken és magán az olimpián remeklő fiatal játékosoknak, Imre Bencének és Fazekas Gergőnek most nem ment annyira, Juhász István a fiatalságuknak és a tapasztalatlanságuknak tudja be. „A tapasztalat az, hogy ötven válogatottság és három világverseny után lehet valakiről azt mondani: a felnőtt válogatott paramétereinek megfelelő képzettséggel rendelkező játékos. Minél fiatalabb egy sportoló, annál hektikusabb a teljesítménye, hiszen agilis, de még nem elég tapasztalt. Imre Bence esetében az is fontos tényező, hogy a nyáron klubot váltott (a THW Kielhez igazolt – a szerk.), bekerült a világ legerősebb bajnokságába, az egyik legmagasabb szinten jegyzett csapatba. Az, hogy már ilyen körülmények között kell tudnia bizonyítani, bárkit meg tud borítani. Időt kell adni nekik, hogy egyre kiegyensúlyozottabbá váljanak.”

A kiesés rendkívül fájdalmasan érinthette az irányító Lékai Mátét és a kapus Mikler Rolandot, akik jó másfél évtizede az állandóságot jelentik a válogatottban. A jelenlétük Juhász István szerint azért is volt fontos, mert épp az olyan fiatal játékosoknak tudnak segíteni, mint Imre, Fazekas, vagy Ilic Zoran. „A mostani válogatottba hat, a két évvel ezelőtti junior vb-n ezüstérmet nyert játékos került be, nem lehetett őket azonnal úgy bedobni a mély vízbe, hogy nincs mellettük egy-két vezérbika, aki már rengeteg csatát megélt. Szerintem helyesen döntött a szövetségi kapitány, hogy nem hagyja magára ezeket a fiatalokat, hanem olyan tapasztalt kézilabdázókat tett mögéjük, akik a nehéz helyzetekben a segítségükre lehettek a pályán vagy azon kívül.” 

Lékai Máté

AFP / Anne-Christine Poujoulat

A szakember szerint az eredményt nem szabad magyarázni, el kell fogadni, ez pedig ebben az esetben azt jelenti, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott a világ nyolcadik legjobb csapata. Azt viszont kiemelte, hogy több olyan együttes is a mieink mögött zárt – a svéd, a norvég, a spanyol és a szlovén –, amelyeket évek óta nem sikerült megelőzniük. „Ez mutatja a férfi kézilabdázás minőségét: van tizenkét-tizenhárom csapat, amelyből lehet vb-, Eb- vagy olimpiai érmes, de zárhat a 12-15. helyen is.”