Minden idők egyik, ha nem a legjobb Bajnokok Ligája-elődöntőjeként emlegetik az Inter–Barcelona párharcot már most, pedig csak néhány órája harsant fel a végső hármas sípszó. Az első mérkőzésen nagyon bekezdtek az olaszok, bő húsz perc elteltével már kettővel is vezettek, onnan kapaszkodott vissza a Barca, majd maradt még egy gólváltásnyi erő a csapatokban, így 3–3-mal fordultak rá a visszavágóra.

A San Siróban az Inter ismét kétgólos előnyhöz jutott, amire a spanyolok nemcsak hogy válaszoltak, de a párharcot is megfordították két perccel a lefújás előtt. De maradt még csavar a történetben: a rendes játékidő hosszabbításában Acerbi egyenlített, majd a túlórában Frattesi is betalált, végül 7–6-os összesítéssel jutott be a BL-döntőbe az Internazionale.

Kapva kaptunk az alkalmon, hogy megnézzük, a korábbi évek elődöntői közül bármelyik is felveszi-e a versenyt az Inter–Barcával. A döntéshez olvasóink segítségét is kérnénk. Szavazzanak, önöknek melyik volt a kedvence az alábbiak közül!

Manchester United–Juventus 4–3 (1999)

Haladjunk időrendben, első állomásunk az 1999-es idény egyik elődöntője, a Manchester United–Juventus párharc. Az angolok triplázása az ezredforduló környékén mindenki agyába beleégett, még akkor is, ha a Bayern München elleni BL-döntő igencsak unalmasra sikeredett, leszámítva az utolsó néhány percet. A Juventus elleni elődöntőt viszont elejétől a végéig drámai pillanatok jellemezték.

Az Old Traffordon rendezett első mérkőzésen a Napoli jelenlegi vezetőedzője, Antonio Conte már korán vezetéshez juttatta a Juventust, egy újabb gólra viszont egészen a találkozó utolsó percéig kellett várni, amikor Ryan Giggs egyenlített. Az 1–1-es döntetlent követően a Juve volt a párharc esélyese, pláne azután, hogy a visszavágón Filippo Inzaghi az első tizenegy percben kétszer is gólt szerzett.

Sokan ekkor már temetni kezdték a Unitedet, de az angolok itt, majd később a döntőben is bebizonyították, soha nem lehet leírni őket. Roy Keane fejesgóljával kezdték meg a felzárkózást, majd a félidő előtt Dwight York egyenlített, az idegenben lőtt gólok alapján pedig már a manchesteriek álltak továbbjutásra. Úgy tűnt, hogy Inzaghi mesterhármasával ismét a Juventus kerül előnybe, de a bíró les miatt érvénytelenítette ezt a találatot, majd Andrew Cole még szerzett egy gólt, amivel a Manchester United bebiztosította a továbbjutását.

Real Madrid–Juventus 3–4 (2003)

A gyűjtésünket az olaszok egy újabb meccsével folytatjuk, ezúttal viszont – az ő szemszögükből – pozitívabb végkimenetellel. Az első mérkőzésen Ronaldo, a brazil Fenomén – aki ekkor nem a megszokott 9-es mezében játszott, hanem 11-esben, mert az ő száma Fernando Morientesnél volt – nyitotta meg a gólcsapokat egy pazar befejezéssel, de a Juve a félidő hajrájában egyenlíteni tudott. Alessandro Del Piero gyengécske lövését David Trezeguet vette át az ötös környékén, majd könnyedén passzolt Iker Casillas kapujába. A madridi mérkőzést Roberto Carlos nagyszerű átlövésgólja zárta le, így a spanyol csapat soványka előnnyel várta az olaszországi visszavágót.

Az idegenben lőtt gól jól mutatott a Juventus neve mellett, de kellett legalább még egy, hogy kiegyenlítse a párharcot. Ebben újfent a Del Piero, Trezeguet páros működött közre, az olasz támadó passzát az ötös sarkáról lőtte kapásból a rövidbe a világbajnok francia.

A félidő vége előtt nem sokkal Del Piero duplázta meg csapata előnyét, egy lövőcsellel elküldte Fernando Hierrót, majd Salgado lábai között nagy gólt lőtt. A gólkényszer ekkor már a madridi vállakat nyomta. Ronaldo próbált meg a segítségükre sietni, csereként beszállva kiharcolt egy büntetőt, de Luís Figo lövését Gianluigi Buffon védte. Kulcspillanat volt a párharc szempontjából, ugyanis nem sokkal később Pavel Nedved is gólt lőtt, magabiztos előnyhöz juttatva az olaszokat. A végén ugyan még Zinedine Zidane gólt szerzett korábbi csapata ellen, de ez már csak a szépítésre volt elég.

Liverpool–Chelsea 3–4 (2008)

Igazi klasszikusnak számított a BL-ben a 2000-es évek második felében a Chelsea–Liverpool párharc. A 2004/2005-ös és a 2006/2007-es kiírásban is a Liverpool győzött, így volt miért visszavágnia a londoniaknak. Az első mérkőzésen a Liverpool került előnybe Dirk Kuyt közeli lövése után, majd a hajrában John Arne Riise felszabadító fejese a saját kapujában kötött ki, így 1–1-es eredménnyel fordultak rá a visszavágóra a felek. A Stamford Bridge-en Didier Drogba már az első félidőben vezetéshez juttatta csapatát, de a szünet után Fernando Torres egyenlített.

A hosszabbításban Frank Lampard büntetőjével megint a Chelsea vezetett, majd Drogba villant ismét. Ryan Babel merész távoli bombájával ugyan egy gólra felzárkózott a Liverpool, de ez kevésnek bizonyult, a Chelsea 2008-ban bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol John Terry emlékezetes elcsúszós tizenegyesével bukta el a finálét a másik angol óriás Manchester United ellen.

Tottenham–Ajax 3–3 (2019)

A 2018/2019-es Bajnokok Ligája szezon meglepetéscsapata egyértelműen az Ajax volt, amely a Real Madridot és a Juventust legyőzve jutott el a Tottenham elleni elődöntőig. Így talán az sem volt meglepetés, hogy a hollandok az első mérkőzésről 1–0-s győzelemmel távoztak Londonból. Amszterdamban a dolgok rosszabbra fordultak a Tottenham szempontjából. A Harry Kane nélkül felálló Spurs az első félidőben egyre mélyebb gödröt ásott magának, Matthijs de Ligt és Hakím Zíjes góljaival ugyanis már 3–0-ra vezetett összesítésben az Ajax.

Lucas Moura szenzációs játékával azonban életet lehelt csapatába, a támadó négy perc alatt kétszer is betalált, így a vendégek egy gólra kerültek a továbbjutástól. Végül a győzelmet jelentő gólt is a brazil lőtte, a mérkőzés utolsó percében. A Tottenham a sírból felállva, idegenben lőtt gólokkal jutott be a döntőbe.

Barcelona–Liverpool 3–4 (2019)

Talán még a Tottenhaménél is nagyobb feltámadást láthattak a nézők Liverpoolban. A Barcelona elleni párharc odavágója nagyon sima, 3–0-s spanyol sikert hozott, így a katalánok fél lábbal a döntőben érezhették magukat. A Liverpoolnak csodára volt szüksége a második mérkőzésen, pláne úgy, hogy legjobb góllövőire, Roberto Firminóra és Mohamed Szalahra nem számíthatott Jürgen Klopp.

Ott volt viszont Divock Origi, aki a 10. percben egy kipattanót kotort be az üres kapuba, majd a második félidő elején Georginio Wijnaldum két percen belül kétszer villant, kiegyenlítve a párharc állását. Ritkán láttunk ilyet azóta is, hogy a Barcelona ennyire megzavarodjon. Tizenegy perccel a vége előtt Trent Alexander-Arnold azóta már legendássá vált szöglete koronázta meg a liverpooliak estéjét, Jürgen Klopp csapata véghezvitte a lehetetlent és 3–0-s hátrányból fordított a Barcelona ellen.

Manchester City–Real Madrid 5–6 (2022)

Végezetül pedig egy egészen friss emlék 2022-ből. Az Etihad Stadionban rendezett első mérkőzésen Pep Guardiola legyőzte régi riválisát, Carlo Ancelottit, a Manchester City 4–3-as előnyről várta a madridi visszavágót. A fordulatos meccsen korán kétgólos előnybe kerültek a hazaiak Kevin De Bruyne és Gabriel Jesus révén, majd Karim Benzema szépített a félidő közepén. Két gyors gólváltás fért még bele a második 45 percbe, így sovány előnnyel várta a visszavágót a City.

A Santiago Bernabéuban ugyan sokáig nem esett gól, de a 73. perctől kezdve beindultak a csapatok. Előbb Rijad Mahrez szerzett vezetést az angoloknak, majd a 87. percben Jack Grealish centikre volt attól, hogy eldöntse a párharcot, de Ferland Mendy hatalmasat mentett. A rendes játékidő utolsó percében Rodrygo lőtt gólt Benzema passza után, majd egy perccel később újból betalált, ezzel hosszabbításra mentve a párharcot. Itt végül az aranylabdás francia csatár büntetője döntött, a Real Madrid a sírból felállva harcolta ki a fináléba jutást, amit 1–0-ra megnyert a Liverpool ellen.

Nézzük a lényeget:

Ha további izgalmas mérkőzéseket szeretne felidézni, akkor olvassa el (újra) az Életem meccse című sorozatunk egyes részeit. Mint tudjuk, a labdarúgás nem élet-halál kérdése. Több annál.