Kifejezetten nagy iramban kezdtek a csapatok, így lüktető volt a meccs, mert mindkét fél gólra törően futballozott, sorra futottak a veszélyes és lendületes akciók. A nagy rohanásból a spanyolok jöttek ki jobban, egy labdaszerzést követően a marokkói Ezzalzuli pontosan célzott. A góltól kissé megzavarodott a Chelsea, amely majdnem még nagyobb hátrányba került, de kapusa a levegőben úszva hárította Bartra lövését. A londoniak aztán rendezték soraikat, átvették a játék irányítását, de a támadó harmadban nem voltak elég kreatívak ahhoz, hogy lehetőségek alakuljanak ki, ezért a sevillaiak szórványos ellenakciói veszélyesebbek voltak. A Kékek hiába birtokolták kétszer annyit a labdát, mint a riválisuk, a szünetig nem tudták megbontani a sevillai védelmet.

A második félidőben is a Chelsea kezdeményezett, mindkét csapat igyekezett kevés átadásból a lehető leggyorsabban átjátszani a pályát, de igazán nagy gólhelyzet nem alakult ki, a kapusoknak csak kisebb védenivalójuk volt. A londoniak mezőnyfölénye aztán a játékrész derekánál gólokká érett: előbb Fernandez tíz méterről, majd Jackson még közelebbről nem hibázott, az előkészítő mindkét esetben Palmer volt. A gyors fordítás megtörte a Betis ellenállását, a zöld-fehérek érezhetően elfáradtak, a Chelsea pedig ezt kihasználva el is döntötte az összecsapást, a ráadásban pedig fölényessé tette a sikerét.

A Chelsea a győzelmével elsőként tette teljessé az európai trófeagyűjteményét, mert korábban már megnyerte a Bajnokok Ligáját, az Európa-ligát, de elhódította a Szuperkupát és a megszűnt KEK-et is. A Real Betis először szerepelt európai kupadöntőben.