Kísért a múlt

Emlékszik a Google Buzzra? Az Orkut vagy a Google Wave kifejezés is ismerősen cseng? A Google időről időre előrukkol valami „közösségi” újítással – és rendre csalódást okoz. Minden egyes alkalommal. Nem azért, mert a termék szükségszerűen rossz – nem feltétlenül az. A Wave például nagy durranás lehetett volna – és kellett volna hogy legyen. A 2009 májusában bejelentett, böngészőben futó, platformfüggetlen rendszer az e-mail, a chat, a wikik, valamint az azonnali üzenetküldő programok előnyeit kívánta ötvözni. A hozzáértők imádták, remek fogadtatást kapott. Minden adott volt a hatalmas sikerhez, mégis csúfosan kudarcot vallott. 2010 augusztusában – érdeklődés hiányában – önálló termékként a Wave fejlesztését felfüggesztették. Azután megérkezett a Buzz – tudjuk, mire jutottak vele. Dióhéjban a Google eddig nyomorultul leszerepelt a közösségi próbálkozásaival. Ilyen előzmények után még akkor is hendikeppel indul, ha zseniális, friss és újszerű szolgáltatással jelentkezik.  

Hogy miért próbál a Google a Facebook babérjaira törni? Mert a Zuckerberg-birodalomban rengeteg tartalmat generálnak a felhasználók, de a rendszer zárt, belépéshez van kötve, a Google keresője nem láthatja. Minél nagyobb tehát a Facebook-tábor, annál kevésbé releváns képet ad a Google arról, mi folyik az interneten.

A keresőóriás reményei szerint viszont az emberek majd átszoknak egy újabb közösségi hálóra, melynek nagy előnye, hogy a megosztás kisebb csoportokban zajlik – munkatársak, szobatársak, vagy akikkel együtt túrázunk –, nem pedig az egész webre vonatkozik.

Elkésett

Igen ám, de a Facebooknak jelenleg 750 millió aktív felhasználója van. Ez azt jelenti, hogy durván a Föld lakosságának tíz százaléka tudja, hogy működik a szolgáltatás. Minden tizedik ember töltött fel képeket magáról, keresett rá az egykori óvodástársakra vagy listázta a kedvenc zenéit. Az egész életük a Facebookon zajlik. Átédesgetni ezt a tömeget nem lesz egyszerű feladat. Vannak újításai a Google+-nak – de amíg el nem hiteti magáról, hogy valami hihetetlenül izgalmas dologból marad ki, aki nem csatlakozik, nem sokan fogják átpakolni az összes anyagukat.

Ráadásul nemcsak a felhasználók puszta száma érdekes, hanem az is, mivel töltik az idejüket. A comScore adatai szerint májusban 180 millió látogatója volt a Google-oldalaknak – a YouTube-ot is beleszámítva, szemben a Facebook 157,2 milliós látogatószámával. Csakhogy a Facebook-felhasználók 103 milliárd oldalletöltést generáltak és átlagosan 375 percet töltöttek a szájton, míg a Google felhasználói 46,3 milliárd oldalt néztek meg átlagosan 231 perc alatt.

Google +

Hiányzik a vonzerő

Mindenki tudja (ha máshonnan nem, a Social Network - A közösségi háló című filmben látta), hogy a Facebook – legalábbis részben – az exkluzivitásának köszönhette kezdeti sikereit. Zárt volt, csak a kiválasztottak csatlakozhattak. Egy bizonyos típusú ember – az elit egyetemista – kaphatott azonosítót, ezért a szolgáltatás is vonzó lett. Mindenki VIP-tag akart lenni. A cégnek ráadásul meglepően sokáig sikerült is fenntartania ezt az imázst.

Az viszont még a Kung Fu Panda 2 nézői számára is világos, hogy a Google+ nem alulról feltörekvő szerveződés, hanem felülről irányított üzleti vállalkozás. Egy célja van: a Google alapvető bevételi forrását, a reklámozást hivatott támogatni, ezért hozták létre. Természetesen a Google megpróbálta vonzóvá tenni, és olyan szavakat dobott be a köztudatba, mint "Circles”, “Hangouts” és “Sparks" – de kérdéses, hogy ezt a vezetői értekezleten kiizzadt álszlenget használjuk-e majd.

A Facebook adatkezelésével kapcsolatban sok aggály felmerült, tény és való. De a Google adatkezelési gyakorlata is hagy némi kívánnivalót maga után. Ráadásul lusták vagyunk: nem szeretünk változtatni.

Túl sok időt és engeriát igényel

Még ha sok felhasználót begyűjt is a Google+, kicsi az esély rá, hogy ők nyíltan elfordulnának a Facebooktól vagy a Twittertől, és kizárólag a Google szolgáltatásával bíbelődnének minden idejükben. Valószínűleg a már korábban is megszokott szolgáltatások mellett áldoznak majd idejükből a keresőóriásra. Márpedig ez sok energiát jelent – főleg, mert a Google+ központi eleme, a körök használata első pillantásra meglehetősen nehézkesnek tűnik. Az eredeti ötlet – hogy a különböző csoportokba sorolt ismerősöknek személyre szabottan lehet üzenni – azt feltételezi, hogy az ismerősöket szortírozni kell, márpedig ez több száz embert is jelenthet. Google Nagy Testvér sokat tud arról, ki kivel kommunikál, arról is, miről beszélgetnek az emberek, mégsem siet a felhasználói segítségére. Addig is, míg pótolják e hiányosságot, a Google+-nak éppen a húzó szolgáltatása lehet a hátulütője.

Exkluzivitás – veszélyes játék

A Google szereti megajándékozni a felhasználókat az exkluzivitás érzésével – először a Wave esetében 2009-ben is csak néhány partnernek engedett hozzáférést, majd pár hónap elteltével százezer szerencsés érdeklődőt vontak be. A Gmail is csak meghívóval működött az elején. Nyilván ezért kötik a Google+-t is meghívóhoz, várólistához. Tesztelhetik a mérnökök a szolgáltatást valódi felhasználókkal – ez olyasmi, amit a Zümm esetében elmulasztottak – toldozhatnak-foldozhatnak, mielőtt bejelentik, hogy készen van. Csakhogy az exkluzivitás kétélű penge. Aki tegnap még érdeklődött volna a Google+ iránt, de nem sokat tudhatott meg róla, mára elfordulhat tőle, mert úgy érzi, kimarad valamiből.