A szupernehéz, 114-es és 116-os rendszámú elemeknek jelenleg még csak egyezményes, sorszám alapján képzett nevük van, mindkettő radioaktív és csupán a másodperc töredékéig létezik, mielőtt könnyebb atomokra esik szét. A két elem létezését 3 éven át tartó felülvizsgálati eljárás után ismerte el hivatalosan is a kémikusok nemzetközi szervezete, a IUPAC, valamint a fizikusok nemzetközi szervezete, a IUPAP. A szakemberek a részletekről a Pure and Applied Chemistry című szakfolyóirat legfrissebb kiadásában számoltak be.

wellcome.ac.uk

E szervezetek csak akkor fogadnak el igazoltnak egy bejelentést, ha az új elem létrehozói a teljes bomlási sort igazolni tudják, illetve azt másik gyorsítóban is meg tudják ismételni. Erre alkalmas intézet azonban a világon csak néhány található, közöttük van a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium (Kalifornia, Egyesült Államok) és az Egyesített Atomkutató Intézet (Dubna, Oroszország) is, melyeknek tudósai együttműködésben hozták létre a két transzurán, szupernehéz elemet még 2004-ben és 2006-ban.

A transzurán (uránon túli) elemek természetes körülmények között magfúzióval a csillagok belsejében születnek. Földi körülmények között két nehézion atommagjának ütköztetésével tudják létrehozni a szupernehéz elemeket, ám nehéz detektálni őket, mert kevés keletkezik belőlük és gyorsan szétesnek.

Az új elemek elnevezése egyelőre ununquadium és ununhexium a rendszerbeli sorszámuk - latin eredettel egy-egy-négy és egy-egy-hat - alapján. A felfedezők a hagyomány szerint megkapják a jogot az elemek végleges elnevezésére. A 110-es rendszámú elemet például a darmstadti (Németország) Nehézionkutató Intézet kutatói városuk után darmstadtium (Ds) névre keresztelték. A 112-es - mindeddig legnagyobb rendszámú - elem pedig Nikolausz Kopernikusz tiszteletére a copernicium (Cn) elnevezést kapta 2010-ben a német, finn, orosz és szlovák kutatóktól, akik létrehozták.