A leletről a Journal of Systematic Paleontology legújabb számában jelentették meg tanulmányukat az Észak-Karolinai Állami Egyetem paleontológusai. A Carbonemys cofrinii, azaz "szenes" teknős maradványai az észak-kolumbiai Cerrejon formációból, egy szénbányából kerültek elő. A sisakteknősfélék (Pelomedusidae) családjához tartozott, az adott egyednek 24 centiméteres koponyája volt, páncélja hossza pedig elérte a 172 centimétert - olvasható a Sci-news.com ismeretterjesztő hírportálon. Carbonemys cofrinii kisebb testű rokonai a dinoszauruszok kortársai voltak, ám a teknős gigantikus változata kihalásuk után 5 millió évvel jelent meg.  

"Ebben az időben számos gigantikus testméretű hüllő fejlődött ki. Dél-Amerika ezen a területén élt például a valaha volt legnagyobb kígyó, a Titanoboa cerrejonensis" - magyarázta Edwin Cadena, akinek nevéhez fűződik a óriásteknős fosszíliáinak feltárása. A paleontológusok meggyőződése szerint a gigantizmust az ökorendszerben bekövetkezett változások indukálták. Így például kevesebb volt a ragadozó, nagyobbak voltak az élőhelyek, bőséggel volt élelem és kedvező volt az éghajlat. Az adott egyed igen erős állkapcsokkal rendelkezett, ami arra enged következtetni, hogy bármit képes volt felfalni - például kisebb teknősöket, vagy akár krokodilokat is. 

A sisakteknősfélék (Pelomedusidae) aránylag rövid nyakkal rendelkeznek, amely oldalra fordítható és a teknőkbe teljesen visszahúzható. Minden fajuk falánk ragadozó, amelyek a többi vízi teknősökhöz hasonlóan hal- és békahússal, békaporontyokkal, gilisztákkal és vízi csigákkal táplálkoznak.