Lehallgató készülék. Ennél bonyolultabb eszközökre várnak © NBH

Az új technológiák elsősorban két viszonyt alakít át: a nyilvános és magánszféra határa átrendeződik, mert maguk a felhasználók kezdenek el addig nyilvános helyeket magánjellegű tevékenységekre használni (például azzal hogy magánbeszélgetéseinket a mobiltelefonon tömegben, buszon, vagy köztéren bonyolítjuk), másodszor pedig az egyén válik például az állami szervek számára sokkal jobban megfigyelhetővé.

Mára már embertől és helytől függetlenül szinte bárkinek megfigyelhető a viselkedése akár nagy távolságról is, de a kíváncsiság csak fokozódik a technológiai fejlődéssel. Az Egyesült Államok Nemzeti Igazságügyi Hivatala (National Institute of Justice) olyan háttérintézménye az amerikai Igazságügy-minisztériumnak, amely az olyan új technológiák kutatásáért, fejlesztéséért és értékeléséért felel, amelyek a büntetés végrehajtásban és a rendőrségi munkában használhatóak lehetnek. A hivatal nemrég kiírást tett közzé, amelynek célja, hogy megoldásokat kapjon az általa kívánatosnak tartott biztonsági standardok megvalósítására. Az új technológiák alkalmazása mellett már meglévő technológiák újszerű alkalmazása is érdekli a hivatalt, a beérkezési határidő november 17-e.

Ötleteink persze már a filmekből is lehetnek: mi az, ami lehetséges, és mi az, amire az őrzők vágyhatnak. Összefoglalóan talán úgy fogalmazhatjuk meg, arra, hogy ne legyen olyan fal – bármilyen távolságban – amin ők sem látnak keresztül, ugyanakkor ezek a megfigyelési és felügyeleti technológiák legyenek viszonylag olcsók, könnyen készíthessenek belőlük prototípust, olyan technológiákra épüljenek, amelyek már rendelkezésre állnak, vagy rövid időn belül elérhetőek lesznek, és használatuk legyen könnyű, hogy bármely rendőr boldoguljon velük. Mostanra ugyanígy alapelvárássá vált, hogy az adatokat továbbítani is tudják, relatíve nagy távolságra.

Az emberi élet védelme a kiírásban kiemelten fontos, ezért előkelő helyen szerepelnek azok a technológiák amelyekkel a biztonsági erők nagy távolságból képesek kiszűrni egy fegyvert akkor is, ha a testen hordják, táskában van vagy egy konténerben, ráadásul akkor is, ha a fegyver nem fémből készült, és nem feltétlenül lőfegyver vagy szúrófegyver, hanem például robbanószer vagy vegyszer egy övbe vagy mellénybe rejtve. Az NJI kiemeli, az lenne a legjobb, ha ezt a fegyverek kiszűrésére alkalmas szerkezetet a biztonsági erők feltűnés nélkül magukkal vihetnék bárhova.

A lőfegyverek azonosításában az elérendő cél, hogy egy pisztoly 15 méterről valós időben azonosítható legyen, és meg lehessen különböztetni például egy mobiltelefont egy fegyvertől (az eddigi detektorok gyakran összekeverik ezeket). További cél a fegyverek szűrésében a nagy embertömegek átvizsgálása: az NJI olyan megoldásokat vár, amelyekkel egy 4000 fős tömeg egy óra alatt átkutatható anélkül, hogy ehhez sorba kelljen állítani az embereket, és olyan módon, hogy utólagosan minél kevesebb embert kelljen ellenőrizni (a jelenlegi eszközök 15-20 százalékos hibaértékkel dolgoznak).

Valaki mindig figyel. Messziről is megy © sxc.hu

A kívánságlistán a legfontosabb helyén az olyan technológiák állnak amelyekkel egyes személyek akármilyen épületben, akármilyen falon túl megtalálhatóak és nyomon követhetőek. Az úgynevezett „Through-the-wall-Surveillance” (TWS) technikának fel kell térképeznie az épületeket, belső falait azonosítania kell, de ezen túl a belső tárgyakat, például a bútorokat, is fel kell ismernie, az épületben tartózkodó egyes személyeket azonosítani (egymástól megkülönböztetni) és követni kell tudnia, például egy mikrochip segítségével. Az épületen belüli információknak a hagyományos mobil eszközökön, laptopon vagy PDA-n való megjelenítése mellett egy új igény jelenik meg: háromdimenziós modellek (például hologramok) vizualizálják, mi történik az adott szobában. További elvárás lehet a TWS rendszerekkel szemben, hogy a fémtárgyakat meg tudják különböztetni.

A megfigyelés egyik további terepe lehet az egyes utcaszakaszok vagy akár egész városok lokalizált biztosítása, amellyel nagy embertömegek ellenőrzése valósulhat meg. Ez történhet nagyfelbontású kamerákkal csakúgy, mint a tér különböző pontjain elhelyezett beágyazott szenzorokkal, ráadásul ezek kombinálhatóak a már Európában is egyre több helyen bevezetett biometrikus azonosító rendszerekkel (például arcfelismeréssel).

Ilyen chipekkel a helymeghatározás, az azonosítás és a bizonyíték biztosítása megvalósulhat térképhez rendelt "point and click" információkkal. Ilyen típusú megfigyelőrendszereket kiemelten fontos területeken (amilyenek a határok, hidak, iskolák és börtönök) alkalmazna az NJI.

Az információs technikákkal szembeni kritikák sokszor falansztert vázolnak, amelyben az információs társadalom, mint rendőrállam, vagy egyenesen a Wachowsky fivérek „Mátrixa” jelenik meg. Ezt annál is inkább komolyan kell venni, mert már azáltal, hogy tudjuk, szavainkat hallgatja, lépéseinket megfigyeli valaki, másképp viselkedünk. Sokszor nincs szükség beavatkozásra, mert az egyoldalú megfigyelés is hatalmi szituációt jelent. Kérdés, hogy ezzel meg kell-e tanulnunk együtt élni, és ha igen, akkor az élet mely területén. A megfigyelés ugyanis egyre globálisabban és egyre több szinten jelentkezik párhuzamosan azzal, hogy az informatika egyre inkább mindenhol jelen van.