Szibériában mocsarak és tavak alakulnak ki az örök fagy birodalmában, és a házak inognak, a falak repedeznek. A változások hatalmas területet érintenek, az északi féltekén a sarki tengerek körül mintegy 23 millió négyzetkilométernyi terület található, az itteni kontinensek területének egynegyede. A szakértők azokat a területeket is az örökké fagyott vidékek közé számítják, ahol nyáron csak a felszínen van némi olvadás. Az "aktív" rétegek alatt azonban a föld fagyott, Skandináviában húsz, Szibériában ezer méter mélyen. Ezek a rétegek a legutóbbi jégkorszak óta nem engedtek fel.

Az olvadás látható jelei a tundrán az egyre szaporodó tavak és mocsarak, amelyek el is tűnhetnek, ahogy az alattuk lévő jégréteg felenged. Mind több helyen megtalálható a termokarszt jelenség is: a földben lévő jégblokkok elolvadnak, az így keletkező üregek, barlangok pedig beomlanak. A szakértők csak találgatnak, mekkora felületek olvadnak még fel a következő időszakban. Amerikai és orosz tudósok által készített számítógépes modellek szerint 2050-re az örök fagy birodalmának 20-35 százaléka olvad fel, határa pedig több száz kilométerrel húzódik vissza, északra. Nyáron az olvadás 30-50 százalékkal is nőhet.

Az olvadás elindíthat egy spirált, ami tovább erősíti a klímaváltozást, ugyanis a földből metán és széndioxid szabadul ki. A metán hússzor aktívabb a széndioxidnál, és Szergej Szimov, az orosz Északkeleti-Intézet vezetője szerint 900 milliárd tonna lehet belőle a fagyott talajban. Ez nagyobb mennyiség, mint amennyi jelenleg az atmoszférában található. A metán a növényi maradványokban, valamint gázhidrátként van a földben, és a talajbaktériumok azok, amelyek a fő felelősei a gázok kiszabadulásának.

A baktériumok akár ezer évet is kibírnak a fagyban, de amint lehetőségük van, mozdulnak. Így alakult át egy Német- és Franciaországnál nagyobb terület a tundravidékből tavakkal szabdalt területté. A partoknál is bugyborékol a tenger, mindez a kiszabaduló metán miatt. A számítások szerint évente 3,8 millió tonna metán szabadul ki a vizekből, vagyis 1974 és 2000 között csaknem 60 százalékkal nőtt a kibocsátás - írja a Spiegel Online.