Feltehetőleg számos személyiségi és emberi jogokért küzdő aktivista véleménye esne egybe Orwellével, ha megkérdeznék, mit gondol napjaink adatbiztonságáról, gondolatszabadságáról és a magánszemélyek megfigyelhetőségi lehetőségeiről. Az 1984 klasszikus disztópiája kendőzetlenül szembesíti az olvasót a folyamatos megfigyeléssel, a médiagépezet mindent leegyszerűsítő mivoltával és természetesen a közhelyszámba menő Nagy Testvér képével, ezzel pedig gyakran párhuzamot vonnak azok, akik az Echelon globális lehallgatórendszerét, a műholdas vagy akár a falon átlátó megfigyelőrendszereket, illetve akár a felhasználók online szokásait és abból részletes profilt építő ipari elemzőszoftvereket emlegetik.

A Wired arra a konklúzióra jut, hogy Orwell víziója távoli, technikailag megvalósíthatatlan és emiatt szerencsére még mindig egyike marad csak a példamutató disztópiáknak, ettől függetlenül érdemes felfigyelni arra, hogy a jelenlegi fejlesztések mennyire túlhaladták Óceániát - csak az a motívum, hogy az emlékek törléséhez a komplett világhálóval végezni kellene, letörölhetetlen mosolyt kelthet a függetlenségről álmodókban.


A teleképek

Egyszerre vevő- és adókészülék

" Bizonytalan volt, hogy a Gondolatrendőrség milyen gyakran és milyen rendszer szerint kapcsolódik be egy-egy magán-teleképkészülékbe. (...) Az embernek abban a tudatban kellett élnie - s abban a tudatban is élt, ösztönné vált megszokásból -, hogy minden hangját hallják, s kivéve, ha sötét van, minden mozdulatát megfigyelik."

Az 1984 teleképei méretes, vékony, kétoldali kommunikációt lehetővé tevő készülékek. Határozottan nem a klasszikus CRT-képernyők vagy korai tévékészülékek formáját idézik, Orwell olyan vékonynak írja le ezeket az eszközöket, amely zavarba ejti még a szakmailag mérvadó Wired cikkíróit is. Míg a kamerás megfigyelés standardnak számít ebben a világban, a szerző egy szóval sem említi azt, hogy a képernyőbe integráltak volna egy kamerát: maga a képernyő érzékel, az előtte ülő felhasználót vélhetően fényérzékelő diódákkal észleli. Az mindenesetre biztos, hogy jobbfajta webkameraként a képernyő mindent továbbít, ami a látóterében történik, valamint a nagyon halk suttogáson kívül minden hangot közvetít. A Wired szerint még az is előfordulhat, hogy egy kisfelbontású projektor nemcsak a képet vetíti ki, hanem az is rejti el a megfigyelőapparátus darabjait.

Vélemény: technikailag nem tűnik lehetetlennek egy olyan LCD-képernyő piacradobása, amely egyaránt funkcionál még webkameraként, hangszóróként és mikrofonként, a jelenlegi webkamerákról pedig kifejezetten elmondható, hogy nem látnak a sötétben. A papírvékony, flexibilis képernyők korában inkább az a kérdés, hogyan lehetne az ilyen eszközöket minél masszívabb, erőteljesebb külsővel ellátni.




Orwell nem részletezi túlzottan Winston munkaállomását, így nehéz precíz részletekkel szolgálni annak technikai állapotáról és felszereltségéről. Az újbeszéden alapuló hangfelismerő rendszerrel kapcsolatban meglehetősen szkeptikusan nyilatkoznak, ismerve a mai mobilos és desktopos hangfelismerő programok eléggé támadható képességeit. Az újbeszéd lexikon tömörségét ismerve egy körülbelül ezer szavas szókinccsel és egy avítt számítógépes technológiával, valamit hasonló hanggal rendelkező és kellően képzett személyzettel viszont könnyen elképzelhető a mechanizmus. Ennél egyszerűbb és precízebb megoldást csak az biztosíthatna, ha a szuperszámítógépet fejhallgatókkal felszerelt, gyorsan gépelő bérszolgákkal helyettesítenék a Minisztérium szobáiban.

Része a mechanizmusnak az ún. emlékezetlyuk is, az a nyílás, amelynek a végén kemencék várják a beléjük dobott iratokat, illetve megsemmisítenivaló tárgyakat. Az emberek emlékezetét azonban elég nehéz megváltoztatni, jelenleg pedig ehhez gyakorlatilag a teljes internetet mindenestül kellene törölni, a blogokat, közösségi oldalakat és fórumokat mindenesetre biztosan.


A verscsináló

A verzifikátor

"Ezek állították elő azokat az értéktelen újságokat, amelyekben sporton, bűnügyeken és horoszkópokon kívül szinte semmi sem volt, az olcsó, hatásvadász regényeket, a nemiségtől csöpögő filmeket és az érzelmes dalokat, amelyeket teljesen gépesített eljárással készítettek, egy "verscsinálónak" nevezett különleges kaleidoszkópféle masina segítségével."

A tájékoztató, oktatási és szórakoztató anyagok proletariátusnak szánt változatait az ún. "verscsinálónak" nevezett automata köpi ki magából. Az ilyen verzifikátorral dolgozó osztályok gyártják le a bulvársajtót, a ponyvairodalmat, a popdalokat és a pornófilmeket, ezekkel kapcsolatban pedig Orwell implikálja is, hogy ezek mindenféle emberi közreműködés nélkül születnek. A Wired véleménye szerint a popzene világában könnyű elképzelni azokat a slágerlistás dalokat, amelyekben ismert motívumokra kerülnek közhelyes dalszövegek, ezekhez pedig masszív, véletlenszerű anyagokat előállító tartalomgenerátor programok szükségesek. Az értelmes, kreatív, angol (vagy igazából bármilyen) nyelvű szövegek előállítására azonban képtelenek még a számítógépek. Léteznek jelenleg forgatókönyvíró szoftverek, így egy kreatív prózamű szinopszisát, témáját, karaktereit, akár még cselekményszálait is könnyen elő lehet állítani, de ennél többet jelenleg nehéz elképzelni, egyfajta könnyedséget talán csak a pornográf irodalom automatizált írása jelenthet.

Vélemény: Az elmúlt hónapokban a legnagyobb előrelépést azok a japán szoftverek jelentették, amelyek a szigetország popszakmájának jellegzetes vékony hangú női énekhangjait képesek imitálni, de ezek mellett számos olyan megoldást találhatunk példának okáért csak a zeneíró szoftverekben, amelyek révén egyszerűen és gyorsan lehet zeneszámokat készíteni. Míg a mai napig készülnek olyan programok, amik önmaguktól állítanak elő tartalmakat (beleértve például a pár hete bemutatott magyar Autocut-ot is), igazi áttörés, illetve az ehhez szükséges, művészi tartalmakhoz is felhasználható mesterséges intelligencia még nem készült el.

Háború helyett energiát gerjeszt a mesterséges sziget © inhabitat.com

Az emlékek megsemmisítése mellett a lebegő erődök is a fantázia szüleményei maradnak még jó ideig. Az erődök Óceánia hatalmas tengeri építményei, amelyek a bennük rejlő és sokszor hiába fejlesztett gépekkel a mesterségesen fenntartott felesleges háború jelképei. A szuperállamok számára kifejezetten vonzónak bizonyulhat egy olyan monstrum, amely a tengerek vagy óceánok felszínén koncentrálná a szellemi és/vagy technikai elit képviselőit és azok produktumait. Az ehhez legközelebb álló fejlesztés azonban száznyolcvan fokos fordulattal kifejezetten a világ hasznára készült: egy olyan, hamarosan már nem csak tervezőasztalon lévő óceáni energiatelepről van szó, amely megújuló energiaforrásokat csapol le és azok energiáját juttatja a megfelelő helyekre: a szél, a nap és a hullámok energiája mellett az óceánfelszín és az alatta lévő vízfelszín hőmérsékletkülönbségét kihasználva fejleszt energiát és ehhez még vizet is tisztít.