A szövet oxigénellátását biztosító légutakról már régóta voltak sejtéseik a biológusoknak, de a parányi képződményeket csak most sikerült először láthatóvá tenni. A franciaországi Grenoble-ban működő ESRF kutatói a löweni katolikus egyetem munkatársaival közösen végzett vizsgálatukban kompjútertomográf (CT) segítségével hasonlították össze az almát és a körtét. Kimutatták, hogy az almában változatos formájú, barlanghoz hasonló réseken áramlik a levegő, míg a körte belsejét rendkívül finom, összefüggő légcsatornarendszer szellőzteti.

"Még nem tudjuk, hogy miként fejlődnek ki a légutak a gyümölcsszövetben, és az almában miért barlangos, a körtében pedig miért csatornaszerű formációk jelennek meg" - mondta Pieter Verboven, a belgiumi egyetem növénybiológusa.

Arra azonban fény derült, hogy a körte miért rothad gyorsabban az almánál; a gyümölcsök a leszedés után is lélegeznek, de a körte keskeny légcsatornáin keresztül nem jut elég oxigén a gyümölcs belsejébe - mondta Verboven. Az oxigénhiányban szenvedő sejtszövet elhal, ennek jele a barnás szín és a gyümölcshús megpuhulása. A kutatócsoport a Plant Physiology című szaklapban publikálta a vizsgálat eredményét, amely szerint a körteromlási folyamatot úgy lehet lassítani, ha hűvös és jól szellőző helyen tárolják a gyümölcsöt.